POSZTRA VÁGVA 2.

POSZTRA VÁGVA címû sorozatunk következõ elõadása a Radnóti Színház 2007. októberében bemutatott Asztalizene címû darabja. Térey János ízig-vérig kortárs színmûvébe kaphatunk ezúttal bepillantást egy mozgóképes ajánló és szerzõ gondolatai révén.

• MOZGÓKÉPES AJÁNLÓ INTERJÚKKAL

Egy télvégi estén kis társaság gyűlik össze a budai White Box nevű étteremben. Csupa fiatal, sikeres vagy kevésbé sikeres ember: barátok és ellenfelek, szeretők és megcsalt feleségek, törzsvendégek és váratlan látogatók. Egy feltörekvő ügyvédnő, egy megfáradt baleseti sebész, egy másodrangú operaénekesnő, egy meg nem értett díszlettervező, egy sikeres vállalkozó, egy családanya és egy magányos színikritikus. Míg lent a városban zajlik az élet, autókat borogatnak és kukákat gyújtanak fel, addig a budai étteremben látszólag béke és egyetértés honol. Nem történik semmi említésre méltó: legfeljebb valaki megcsal valakit, valaki hazudik a barátjának, valakiről kiderül, hogy gyereket vár és valaki örökre szakít valakivel. A szarvasgomba, a kaviáros fügesaláta, a marinált lazac és a bélszín-carpaccio mellé legfeljebb csak egy kis borfolt kerül a damasztabroszra...
Térey János, költő a Nibelung-lakópark és a Kazamaták után ismét drámát ír, de ezúttal vértelen, békés színművet, frivol és szatirikus korrajzot, keserű hangulatjelentést a kétezres évek közepének Budapestjéről.


Csányi Sándor, Kovács Patrícia, Nagy Ervin

Térey János:
"Mindenki megvolt - mindenkinek"
 

                             
"Az utóbbi években a hiátusokat kerestem. A magyar lírának volt egy nagyságos-szépséges tetszhalottja, a verses regény. Arra gondoltam, életre galvanizálom, újra megteremtem a saját romjain, ha kínálkozik számomra lehetőség. Azóta legalább féltucatnyian követték a... mit is? Ha nem a mű példáját, akkor legalábbis egy hiányérzet ösztökélését. Azt mondják, elképzelhetetlen egy eszázadi drámai költemény? Pláne színpadon? Azt mondom: van időm, utánajárok. Olyan érzés ez, mint újra lefektetni egy rég fölszámolt villamosvonal vágányait, és elindítani egy áramvonalas szerelvényt a klasszikus útvonalon. A hagyományos polgári közeg eltűnte után, nem írható többé vérbeli polgári színjáték magyarul? Én most mégis egy jelen időben és Magyarországon játszódó, úgynevezett "polgári" drámára gondoltam.


Földi Ádám eh, Szávai Viktória

Nem társadalmi tablót kívánok festeni, ezúttal egyedül a középosztálybeli értelmiség érdekel, azok a harminc-negyvenévesek, akik többszázezer forintot keresnek, pont a megfelelő mértékben sznobok; mindenesetre nívós hangversenytermeket, éttermeket, szórakozóhelyeket és úti célokat favorizálnak, világjárók és kultúrafogyasztók: jobbára ügyvédek, orvosok, mérnökök és közgazdászok, avagy életképes entellektüelek, aktív művészek ők. Osztály helyett, persze, szerencsésebb réteget mondanunk. Ez a réteg újra létezik Magyarországon, és vizsgálódásra is érdemes. Akárhol bukkanjon is föl a "bourgeois bohemian", sehol Európában, sehol a világon nem azonos a nyakkendős elittel. Az eltávolodás nem csupán a különleges fogyasztási szokásokban, de egyfajta ellentmondásos, a polgári és a művészi lét határmezsgyéjén egyensúlyozó értékrendben is megnyilvánul.


Nagy Ervin, Csányi Sándor, Wéber Kata

Vértelen színművet szándékoztam írni: legföljebb valaki megcsal benne valakit, legföljebb kiderül valakiről, hogy hazugságban él, legföljebb borfolt kerül a damasztabroszra; ebben a darabban csak a steak lehet véres. A fogyasztás egyik ötcsillagos templomába kínálok bepillantást, egy budai étterem-kávéházba egy télvégi estén.
Kálmán, a baleseti sebész augusztus 20-án, a vihar éjszakáján éjszakai ügyeletes volt a Szent János kórházban. A sérültről, akit ellátott, hamarosan kiderült, hogy ismert operaénekesnő. Kálmán viszonyba bonyolódott a nővel, ám az örvényszerű, néhány hetes kapcsolatban nemcsak a házassága, de többé-kevésbé az egzisztenciája is tönkrement. Szakított a szopránnal, és egy darabig az volt a célja, hogy visszaszerezze Almát, a feleségét, hiábavalóan. A Királyhágó téri étteremben, egy átlagosnak ígérkező szombat estén, mind a két nővel találkoznia kell. A társaság, amelyik aznap összejön, alkalmi ugyan, többé-kevésbé mégis összeszokott: együtt van Győző, a tulajdonos, aki Almába szerelmes; Krisztián, a díszlettervező, aki Kálmánba szerelmes; az operakritikus, akibe senki az égvilágon; és így tovább. Mindenkinek akad valamennyi törlesztenivalója a másik felé. Voltaképpen kilenc Nárcisz kifinomult és vértelenül is irgalmatlan csatája ez: van, aki a fogyasztás Nárcisza, van, aki az ezotériáé, van, aki a magasnak mondott művészeté - fölszálló vagy hanyatló ágban -, van, aki workaholic-Nárcisz, van, aki családi Nárcisz; és így tovább. A végkifejlet egyikőjük apoteózisát sem hozhatja el.


Kovács Patrícia, Csányi Sándor

A dráma háttereként a 21. század első évtizedének kissé kaotikus közepét képzelem el, amelynek utcai eseményeiből jóformán semmit (hiszen mégiscsak szélvédett helyen, Budán, a Németvölgyben vagyunk), szorongó-kiábrándult atmoszférájából egy villanásnyinál azért jóval többet kíván megjeleníteni a darab. Kiszűrtem az ábrázolásból mindazt, ami csupán aktuális; nem tart számot az érdeklődésemre, ami pusztán politika; ám igyekszem átmenteni valamit a híres Márai-féle kijelentés, a "Budán lakni világnézet" mai értelméből, azaz részleges kiüresedéséből, és friss tartalmakkal való feltöltődéséből; vagyis a morális válság Magyarországának közérzetéből, korhangulatából."


• FOTÓGALÉRIA
További képek az előadásról ITT >>>


Schneider Zoltán, Csányi Sándor

Térey János: ASZTALIZENE

GYŐZŐ, a White Box étterem tulajdonosa: CSÁNYI SÁNDOR
KÁLMÁN, baleseti sebész a Szent János kórházban: NAGY ERVIN
ALMA, Kálmán felesége, ügyvéd: WÉBER KATA
MARIANN, Győző felesége, kozmetikus: SZÁVAI VIKTÓRIA
DELFIN, szoprán, az Operaház magánénekesnője: KOVÁCS PATRÍCIA
KRISZTIÁN, belsőépítész, díszlettervező: FÖLDI ÁDÁM eh.
HENRIK, operakritikus: SCHNEIDER ZOLTÁN
ZSUZSI, pincérnő a White Box-ban: MARJAI VIRÁG
ROLAND, pincér a White Box-ban: ADORJÁNI BÁLINT eh.

Dramaturg: Kovács Krisztina
Díszlet: Bagossy Levente
Jelmez: Remete Kriszta

A rendező munkatársa: Balák Margit

Rendező: BAGOSSY LÁSZLÓ

/Bemutató: 2007. október 21./
a Budapesti Őszi Fesztivállal közös produkció


Marjai Virág, Adorjáni Bálint eh.

 

Fotók: Lehotka Judit Zolka

---------

Radnóti Miklós Színház
Térey János: Asztalizene

A POSZT versenyprogramjában megtekinthető:
2008. június 10. kedd 17:00 és 20:00 h
Előadás időtartama: 110 perc
Helye: Pécsi Nemzeti Színház - Nagyszínház