Frankenstein-terv - Bárka

Telesportos nyelven: felfokozott várakozásokkal néztem a darab elé. Formabontó helyszín (konténertábor az Orczy-kertben), übersikeres (társ)író-rendező (Mundruczó Kornél), érdekes témafelvetés (ember teremtette szörny) - minden adott volt egy jó kis előadáshoz. Ehhez még plusz volt a nézők között feltűnő all star celebritycsapat Eszenyivel, Kamondival, Kérivel és az egyik vezető portál vezető újságíróival. Mundruczó is valahol ott őgyeleg. Fasza lesz.

Nem lett az.

A felvezetés érdekes, mintha filmes castingon ülnénk, a rendező (Rába Roland) nekünk is magyaráz, miközben csekkolja a jelentkezőket. A díszlet és helyszín korrekt, a fülledt közelség a színpaddal előrevetíti, hogy a közönség is szerepelni fog. Ez a nyomás lassan eltűnik gyomortájékról, az interakció végül elmarad. A szereplőválogatás aztán hirtelen fordul át gyilkosságba, gyilkosságból nyomozásba, nyomozásból groteszk családi drámába. Szerűségbe. Lassan elvesztem az érdeklődésem, nem, nem érdekel, hogy a gyilkos a rendező fia. Nem érdekel az anya (Monori Lili) motivációja. Nem érdekel a fröcskölő vér. Széthullik a színpad: a figurák - akik nyomorúsága pedig akár érdekes titkokat is rejthetne - mintha nem kaptak volna szöveget és cselekményt, önálló életre kelnek, botorkálnak a díszletben, barackot esznek és torkot vágnak. Fájóak a dialógusok. A vezető portál vezető képviselője feláll és kimegy. Melege van, vagy megunta. A végére szétesik a világ és elhullanak a szereplők, majd egy gyors közös (és véres) éneklésre visszatérnek. Taps, majd a kijáratnál még Frankeinstein szörnye riogat. Akármelyik szögből nézem, az egyébként érdekes fizimiskájú srác (Frecska Rudolf) nem ijesztő, se kívül, se belül.

Mundruczó mostanság hasít vásznon (Cannes) és színpadon (a Jég össze van rakva rendesen), de Frankensteinnel engem nagyon nem talált el. Lehet, hogy nem is akart.