A műselyemlány - Örkény Színház

Tökéletes pantomim

Irmgard Keun: A műselyemlány (r. Bagossy László)

Engem ne bámuljon 2-300 ember 2 órán keresztül, a gondolattól is kiver a víz - persze nem is vagyok színész. Ennek ellenére világos, hogy ez ez a monodráma nagyon megkívánja a megfelelő embert: nincsenek beszélgetőpartnerek, nincsen a háttérben bóklászó mellékszereplők, nincsen sok díszlet. Csak Hámori Gabriella van, aki nagyrészt egy padon ülve sztorizza el a harmincas évek Németországában élő leányzó történetét.

Szkeptikus voltam előtte, tartottam tőle, hogy unni fogom. De nem így történt, ez pedig két tényezőnek tudható be. 1. Kiváló jelmezek és háttér: Hámori maximum néhány percenként vadonatúj, látványos ruhákban jelent meg, az átöltözést pedig nagyon pikkpakk módon valósította meg a műszak. A néhány másordpercre elsötétülő színpadon rendre egy szinte teljesen új figura bukkant fel, ez végig minden gikszer nélkül működött. Nagyon összeszokott és preciz csapat kellhet ehhez. 2. A (fő)szereplő: minden pozitív elfogultságom ellenére is azt kell mondanom, hogy Hámori Gabi simán vette a lécet: a figyelmet végig lekötötte, szinte szó szerint végtelen számú arcot, hangnemet és hangulatot vonultatott fel, szórakoztató volt és a 2 órás szövegfolyamban talán ha két szóbicsaklást vétett. A nyakatekert pózokba merevedett színésznőt jó volt nézni és hallgatni.

Ha elvonatkoztatok a szereplőtől, a sztori számomra közvetlenül nem sokat adott, áttételesen - és a szerző szándéka szerint - viszont teljes korrajz látható benne a fasizálódó Németországról. Ha ez nem is biztos, hogy teljesen átjött, rendben volt az előadás, ami azért Hámori személye ellenére is egyszer elég volt.