A blogszféra lakói

Csúnya idõ van. Sebtolvaj - saját bevallása szerint - vonzza a felhõket. Zetor Leila is velünk van, de Zsírember csak holnap érkezik. Õk hárman a blogolók, akiknek a netnaplóiból kiindulva készült a három rövid Örkény Színházas elõadás: a Zetor Leila (amit Rusznyák Gábor rendezett), a Sebtolvaj - online ragtapasz (Tóth András) és a Zsírember, azaz egy bélféreg vallomásai (Dömötör András).

Három blogvadász dolgozott hónapokig a megfelelő netnaplók megtalálásán - közülük ketten most a buszba pakolnak. Néhány hónapja az Örkény Színház előcsarnokában láthattak a nézők egy felolvasó színházi verziót a blogokból, amelyekre a vadászok rátaláltak, és ezekből választottak ki végül a rendezők hármat, melyek alapján szöveget írtak és előadást rendeztek. Hétfőn az Örkény Színházban lehetett megnézni az elkészült darabokat.
Grazba megyünk BLOGTXT Theaterfestival-ra egy hatalmas busszal tizenegynéhányan. Van hova rakni a lábakat. Graz ugyan közel van, de EU szabvány szerint minden benzinkútnál addig állunk, amíg bírunk. (Széles a tapasztalatokból tanulva elhatározta, hogy Nagyszebenbe taxival megy). Mácsai a hátsó ülésen gitározik, vagy angol és német kiejtésével szórakoztatja az utazó közönséget. A többiek nagyjából nyugodtak.
A fesztivált a színház energikus igazgatónője, Anna Badora nyitja meg. Felsorolja a társulatokat és igazgatókat, nagy tapsot kap Paul Maszáj, és kiderül, hogy semmi sem úgy van, ahogy gondoltuk. A nyertes nem egy egész estés előadás elkészítéséhez szükséges pénzt kap, hanem a kiválasztott blogelőadás a grazi színházban kerül majd megrendezésre a jövő évadban (egy már kijelölt rendezőnő által). Ennek nem örülünk. Viszont kiderül az is, hogy a www.blogtheatre.net oldalon élőben nézhetők az előadások és szavazni is lehet, hogy melyik tetszik a legjobban. A városban nagy érdeklődéssel tünteti ki a rendezvényt, az előadásokra épp hogy csak be lehet férni. Jó lenne tudni, hányan követik otthon a gép elől az eseményeket. Megy a verseny. Résztvevők: A krakkói Stary Teatr, a bukaresti Bulandra, a palermói Teatro Garibaldi és az Örkény István Színház. Holnap látható a Zetor Leila és a Sebtolvaj.


Schauspielhaus, Graz

Ma este az osztrákok játszottak hazai pályán, két előadás erejéig. (Mindeközben zajlik a BL döntő Manchester - Chelsea)
A nyitóelőadás: a Du kannst nicht immer schimmern, mein Schatz! Szabad fordításban: Nem ragyoghatsz örökké, kedvesem! Chat-színház. A földön különböző színű vetített négyzetek, a Windows logó négyzetei. Mindegyik négyzetben egy ember áll - tudjuk - virtuális térben vagyunk. Ivan, Popnutte, Schimmerschnecke és Helge: ők négyen a blogszféra lakói. Fura lények, az egyikük fején például Barbie lábakból készült taréj díszeleg. Elszeparáltan élnek és sokat beszélnek a magányosságról, az identitáskérdésekről, és arról, hogyha nem lenne ez az internetes community, akkor ők talán nem is léteznének. Leginkább monológokat látunk. Egy-egy szkeccs után lelazítanak, mint megfáradt táncosok a színpad hátához sétálnak, belekortyolnak az ásványvizeikbe, ha összetalálkoznak, kitárják egymás felé a karjukat, vagy egyéb változatos módokon próbálnak kommunikálni. Láthatjuk, hogy ez milyen görcsösen spontán és őszinte, szemben az internetes kommunikációval, ahol csak elszigeteltség és a bolondos magány az ember osztályrésze. Az egyetlen igazi színházi pillanat és valóságos kommunikáció az egyik színész és a súgó között zajlik, akik összevesznek azon, hogy melyik szövegrész következik.
A második osztrák előadás: a Friss was du bist (Edd meg, ami vagy), Christian Winkler rendezésében. (A www.matla.at honlapon olvashatóak a kiinduló szövegek). Blogszínház, ahogyan Móricka elképzeli. A tér egy kicsit szürreális, de inkább ronda. Körben, mindenhol hűtőszekrények. A háttérben egy kép, amiből még kis mozaikok hiányoznak, de az előadás egy pontján egy arc fog kirajzolódni belőle (egy iszonyatosan hosszú ragasztgatós jelenet végére), amely különböző gyümölcsök és más ételek körvonalai alatt sejlik fel. Középen ül egy srác egy gép előtt, kövér és szétteszi a lábát. Virtuális világban él, ami a


Christian Winkler

mellette levő fridzsider falára vetül. Kivetített alteregója horgászik, csajozik, cowboykodik helyette. A blogjának három olvasója is van, és ez büszkeséggel tölti el, viszont, mint ez lenni szokott, a normális emberi kommunikációt nem igényli, sőt képtelen rá. Pedig a szomszéd lány nagyon szeretné, ha ez másképp lenne. Többféleképpen próbálkozik: jó szóval, borral, mindhiába. Míg végül egy drámai pillanatban a srác főnöke (aki tollakkal kereskedik) és a szomszéd lány összetalálkoznak a fiúnál. Egy pillanatra felvillan egy valóságos kapcsolat lehetősége, és a főnöknél éppen véletlenül van egy csokor virág is. De a találkozás lehetetlen, a tollkereskedő a blog alapján azt képzeli, hogy a lány prostituált, így szegény lány kénytelen az egyik hűtőajtón keresztül (amely egy járást fed) megbántottan távozni. A fiú persze ott marad egyedül, és zabál. A színészek meglepően amatőrök, bár a lány arca - Bíró Kriszta szerint, aki ilyen hosszú állcsontot még életében nem látott - a Habsburg család arcberendezéséhez hasonlít.
Az előadások után fogadást rendeztek, rengeteg a finomság, különösen egy áfonyalekváros sajtos pudingot emelném ki. Mára ennyi. A holnapi beszámoló a két magyar bemutatóról, a romániai Bulandra Színház előadásáról, és Graz kortárs építészeti nevezetességeiről várható.

Sebők Bori
BLOGTXT Theaterfestival
Május 21-23. Schauspielhaus, Graz


KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK A SZINHAZ.HU-N
>>> KATTINTSON IDE >>>