Mulatság - Bárka Színház

Mrozek: Mulatság (r.Bérczes László)

A három héttel ezelőtti Frankenstein-fanyalgás után közepes érdeklődéssel vártam a Bárka Színház hosszú ideje futó darabját. Mucsi+Scherer in da house: bár Miki bá munkássága rettentően deflálta a párost nálam, krétakörös és egyéb akcióik ismeretében azt látom, hogy egy bináris számsorral teleírt lapot is élettel töltenek meg. A Mulatság eddig valahogy kimaradt, nem voltak előzetes ismereteim, Mrozeket nem olvastam, kritikákat sem néztem. Különösebb elvárásaim sem voltak, bár az, hogy kilenc éve (!) megy, biztatónak tűnt.

És eltelt másfél óra, aminek az első 20 percében nagyon máshol akartam lenni. Egy húszas évekbeli burleszkbe csöppentem, amit pedig a gyerekkoromban rettegett Stan és Pan, valamint Chaplin darabok óta kerülök, messziről. Akárcsak a cirkuszokat. A darab három szereplője (Mucsi Zoltán, Szikszai Rémusz, Sceherer Péter) bohócközeli, karikatúraszerűen túlhúzott jelmezekben, cirkuszi arcfestéssel esik be az ajtón, basic seggreesős poénok durrannak. A nézőtéren sűrűn ülő középiskolások nevetnek, a stáb csetlik-botlik a színpadon, de utóbbiak persze simán veszik a lécet (Mucsi meglepő formációkba tudja deformálni testét), egyedül talán Scherernél akad 1-2 kevésbé koncentrált pillanat. Aztán az előadás második felére folyamatos átmenettel komolyabb lesz a hang, a címben szereplő Mulatság helyett egyre többször a temetés szó hangzik el, majd a két főnév behelyettesíthetővé válik.

A színészi játék (korrekt pantomimmutatványok és állóképek, tényleg, örültem volna, ha ezt a vonalat erőltetik) mellett piros pont jár a minimáldíszletért és a színészek mozgatásáért a tágas térben. Aztán ennyi. A történet épphogy elég volt 90 percre, a darab végén a nyakában kötéllel álló, üres életéből menekülni akaró, festett arcú Scherer kétségbeesett kiáltásai és ezzel a darab tézisei elvesznek a Bárka Stúdiójában.

Ja, a sztori érdekel? (allegória) Három legény csak az üres báltermet találja a beígért buli helyén. Hogy lesz itt mulatság?