vol 2: A démon gyermekei - Pintér Béla és Társulata



















írta: markez

Pintér Béla: A démon gyermekei (r. Pintér Béla)


Továbbra is lenyűgöz Pintér Béláék darabjainak kompaktsága: az eredeti sztori (nem átdolgozás, nem parafrázis, nem utánérzés), a kiváló színészi játék, muzsika, jelmez és térhasználat, s mindezek koherenciája. De legfőképpen: a jól megválasztott, elevenére tapintó, hitelesen és sajátos humorral megjelenített tartalom. Hiszen a színpadra vitt családi őrületek, emberi játszmák sorozata olyannyira ismerős idehaza, hogy a katartikus tetőponton rendesen le is izzadtam.

A megszégyenítések, beteges sóvárgások, kihasználások, manipulációk, kontrolltörekvések, hatalmi villogások, a semmibe vétel és a figyelmetlenség különböző formái - pláne a kamaraszínpad testközeli élménye által (nem a POSZTON láttam) - azt az érzést keltik bennem, én is részese vagyok egy pszichodráma-foglalkozásnak: ez mind ott rejlik bennünk, megtanuljuk, továbbadjuk, és észre se vesszük, akárcsak Yamamoto Kovács Mónika vagy bármelyik másik szereplő. Ehhez képest az olyan eszközök, mint a nemi szerepek zavarba ejtő összekuszálása, az össztársadalmi játszmák igen sajátos kifigurázása (egyes jelek szerint Japánban vagyunk, holott minden más a mi régiónkra utal, például Lajos kommunista, de „ő már akkor is az összjapánságról beszélt, amikor erről még hallgatni kellett”) és a Bartók-átiratok groteszk intermezzói szinte már csak fűszerként hatnak.

A darab befejezése elsőre meghökkentő, hiszen a tetőpont után - amikor is a gyermekek „rossz, rossz, rossz, rossz, rossz anya vagy” kórusa után az anya fölakasztja magát - mintha elapadna a sztori és a színészek megunván a játékot egyszer csak otthagynák az egészet. Ám utólag ez is értelmet nyer számomra: a játszmákat nem oldják meg, a szereplők a démon halála után is megmaradnak a maguk nyomasztó, bezárt világaikban (értsd: a démon ott él bennük is). A változtatás lehetőségét mindenki a másikban keresi, nem pedig magában, ahogy azt Yamamoto Kovács Mónika, nem sokkal anyja öngyilkossága után, démoni szende mosollyal ki is mondja vőlegényének: „majd én megváltoztatlak...”