Játék, improvizáció, színészet

Június 28-án, szombat délelõtt 10 órától Marosvásárhelyen, a Kádárok Bástyájában kerül sor Killár Kovács Katalin Játék, improvizáció, színészet címû könyvének bemutatójára. A Marosvásárhelyi Napok keretében megrendezendõ eseményt a Színházmûvészeti Egyetem bábszínészet-szakos diákjainak Vásári invitáció címû elõadása követi.

Az improvizáció mint színészi munkamódszer és az előadás lehetséges szerkesztési elve a kortárs színházban magától értetődő jelenségnek számít. Ahhoz azonban, hogy a színész képes legyen a kreatív rögtönzésre és az így megtalált érzések, gesztusok, viszonyok rögzítésére, elengedhetetlen a módszeres tanulás, a célirányos gyakorlatok, amelyek megnyitják érzékenységét, fejlesztik spontaneitását.
A Színházművészeti Egyetem docense, Killár Kovács Katalin könyvének története tulajdonképp a hetvenes évekbe nyúlik vissza, amikor az improvizáció még nem volt különálló diszciplína. A szerző több évtizednyi színészi és színészpedagógusi tapasztalat illetve a nyugat-európai iskolákkal való termékeny találkozás eredményeként dolgozta ki saját improvizáció-módszertanát. Elképzelésében elsőként a kilencvenes évek elején Marosvásárhelyen megszervezett Európai Színiiskolák Találkozója erősítette meg, amelyen a Glasgow-i Ifjúsági Színház vezetője, Scott Johnson bemutatta Augusto Boal Games for actors and non-actors című könyvét. Boal, Robert Cohen valamint Michael Chekhov módszere utóbb szervesen beépült Killár Kovács Katalin színésznevelői munkájába.
Játékos improvizáció és színpadi improvizáció - e két nagy egységre bontja módszerét a szerző. Előbbi nem kizárólag szakmai tevékenység, bár kétségtelenül alapja a színész fejlődésének. "Mindannyian a magunk személyes külső/belső ťvilágábanŤ élünk. Ahány ember él, annyi világ létezik tehát. A pillanatról pillanatra változó élethelyzetről, amelyben éppen vagyunk, a legmegbízhatóbb információs forrás nem más, mint a környezetünk. Ha megtanulunk helyesen rákérdezni a velünk történő dolgok értelmére, nem csupán a saját, személyes problémáink megoldásához kerülünk közelebb, de képesek leszünk a cselekvő változtatásokra is. Bármi történjék is velünk, minden alkalommal fel kéne tegyük a kérdéseket: ťMiért történik ez a dolog pont velem, pontosan ez és éppen most?Ť Mindaddig, amíg hozzá nem szokunk a kérdésfeltevésekhez, érthető módon nehézségeink lesznek a válaszok megtalálásával." - a játékos improvizáció tehát a személyiségfejlesztés, az önismeret, a környezetre való nyitottság, érzékenység elősegítője. A szerző által részletesen leírt gyakorlatok ilyen értelemben bármilyen pedagógus számára kézenfekvők.
"A jó színész tudatosan törekszik a nyugtalanságra, az emberi lét krízis-helyzeteinek, a szokatlan lelki és fizikai állapotoknak a megtapasztalására. Számára ťjátékŤ maga az élet. (...) A játéknak ebben a vonatkozásban tehát sokkal áttételesebb és összetettebb értelme van: a szerep megszületésének sokszor fájdalmasan keser-édes gyümölcsét értjük alatta." A könyv második része az improvizációnak a színpadi karakterformálásban betöltött szerepét vizsgálja, hogy hogyan válhat a játék célirányos alkotófolyamattá, és ehhez ad foglalkozásjavaslatokat.
A június 28-i könyvbemutató alkalmával az érdeklődők megtudhatják, hogy milyen játék a columbiai hipnózis, a poitiers-i medve, a párizsi fakard, a portugál tánccipők vagy a polip és a ritmusgép.


Forrás: Színházművészeti Egyetem Marosvásárhely