"Az eltűnt idő nyomában"

KABOS, A SZÍNIGAZGATÓ

Élete és színészeti pályája sikertelenebb volt Kabos Gyulának, mint amennyire sikeres lett színészi halhatatlanságával. Elõnytelen külseje elütötte attól, hogy drámai hõs lehessen. Vígjátéki jellem-szerepei olyan tapsos kedvenccé tették, hogy a közönség félreértésnek tekintette, ha drámai szerepben mutatkozott, kivételnek hitte, mellékesnek vélve a vastag nevetéseket hozó, jellegzetes pesti hangsúlyokat alkalmazó, állandó mozi-jelenléte mellett.

Kabos annyira vágyott kilépni egyazon srófra járó, esett kispolgár alakításaiból, hogy színházat alapított a Nagymező utcában. A Fővárosi Operettet innentől fogva Fővárosi Művész Színháznak nevezték. Mint szenvedélyes játékos: mindenét a nyerésre dobta. Sőt, még hitelbe is játszott. És veszített. Innentől kezdve bármilyen magasra srófolta gázsiját, az adósságok vitték el keresetét.

120 ÉVE SZÜLETETT KABOS GYULA (SZONKIN SZEREPÉBEN, JUSKEVICS: SZONKIN ÉS A FŐNYEREMÉNY)
1930. január 11-én Brandon és Picket rejtélyes története, a Dr. Chan Fu volt Kabos Gyula színigazgató első bemutatója. Február 7-én (leszámítva egy olasz társulat vendégszereplését) már a harmadik premiernél tartanak. Vadnay László (a Hacsek-Sajó szülőapja) írta, a pályakezdő slágergyáros Márkus Alfréd első színpadi zenéje. A dalszövegeket Harmath Imre költötte (Teve van egypúpú...) és a felesége, Szokolay Olly volt a szubrett. A férjét Kabos játszotta. Vadnay első egész estés színdarabjában ugyanolyan szerepet írt neki, mint amiket a mozi-felvevőgép előtt szokott játszani. Kabos Gyula maga igazgatta színházában ott volt, ahol annak előtte, azzal a különbséggel, hogy szereplésével nem kereste, hanem kiadta a pénzt.

Áprilisban a Huszárfogás című Vincze Zsigmond-operett sem lett nézőfogás. A évad hátralévő részét a bécsi Burgtheater és a Magyar Színház együttesének vendégszereplése töltötte ki Kabos színházában. Májusban egy hétre az illuzionista Uferini társulata foglalta el a színpadot. Vendégjátékuk a magyar színháztörténet szemszögéből csak azért megemlítendő, mivel ifjabb Uferini feleségül vette Kiss Margit vidéki színésznőt, aki kicsiny ideig "élő ágyúgolyóként" szerepelt a műsorokban, majd Kiss Manyi néven lett naggyá.

Kabos igazgatása 1930. január elejétől május végéig tart. A Nagymező utcai egykori mulatóépület visszakeresztelkedik Fővárosi Operettszínházra. Már nem Kabos Gyula az igazgató, egy kis becsüst játszik Herczeg Géza, Farkas Károly és a zeneszerző Robert Katscher Csodabár (Wunderbar) című, a világon körbesikerült zenés darabjában. A siker neki már nem hajt hasznot, csak törleszti gázsijából eladósodását.

 

LEAR KIRÁLY A KABARÉBAN

Amikor a Teréz körúton Kondor Ernő megnyitotta Bonbonniére Kabaréját, az ünnepi előbeszédet Molnár Ferenc írta duhaj ivócimborája, Somlay Artúr számára. 1919 márciusában az újságírók Otthon körében tartott Adygyászünnepen is Somlay mondta korhely útjain barátjával a várost körbeivó költő verseit.

125 ÉVE JÖTT A VILÁGRA SOMLAY ARTÚR (RADVÁNYI GÉZA: VALAHOL EURÓPÁBAN CÍMŰ FILMJÉBEN)
A kezelhetetlen, vad színészfiú Bárdos Artúr kísérletien modern Hamletjének főpróbáján megkergette a dán királyfira szerinte előnytelen hajnali fényeket vető színházi fővilágosítót. A II. világháborút követően, a Titkos háború című állambiztonsági drámában elégedetlen lévén szerepével, NKVD őrnagyi egyenruhában kivágtatott a Wesselényi utcába, elcsípett egy taxit és belevetette magát a sofőr ijedelmére, hogy másnap kezes színészként lejátssza szerepét, és visszaszármaztassa a kelléktári őrnagyi jelmezt.

Somlay Artúr ritkán harapott, csak visszafojtottan morgott. Lear királyként agg oroszlánja lett a Nemzetinek. Az egykor modern színész klasszicizálódott.

Peturként toronylott: keservei, sértett nemzeti öntudata őszintén, forró áradatként tört föl, és gerjesztett szinte verssoronként nyílt színi tapsokat, akár egy mesterien elénekelt operaária.

Barbár bálványszerűséget felelős politikai közgondolkozással vegyítő alakításának képétől elszakíthatatlan tény, hogy a nagy tragikus éppenséggel egy Bánk-előadás utáni éjszakát kocsmázott végig öltöztetőszabójával, és tett politikai megfontolásból máig ismeretlen módon pontot életére.

 

MOLIČRE HALÁLA

335 éve, 1673. február 17-én, előadás után, este tízkor Moličre úr meghalt Richelieu utcai házában erős megfázás okozta mellhártya-hurut következtében. Nem a színpadon halt meg, hanem saját ágyában. Este a Képzelt beteg főszerepét játszotta. Fuldokló köhögés szakította meg szereplését. Az előadás félbemaradt. Fél vagy háromnegyed óra múlva meghalt - jegyezte fel a színész La Grange (becenevén: Regiszter), aki a társulat valamennyi eseményét jegyzőkönyvezte. Természetes, hogy a maga száraz tényszerűségében nyomott tett Argan szerepének fennakadása regiszterében.

335 ÉVE HUNYT EL A NAGY VÍGJÁTÉKÍRÓ
Színésznek nincs dicsőbb, mint a csatamezőn elesni. Vagyis színpadon, játék közben meghalni. Nem mondom, dicsőbb volna életben maradni mindörökké. De így tartják. Moličre úr bár elesett a nyílt színi csatamezőn a Palais Royal színpadán, 1500 néző előtt, huszonnegyedszer játszva orvos- gúnyoló komédiáját.

Bohócot csinált a tudományoskodó orvosokból, nevetségessé tette a patikáriusokat, kigúnyolta a halált. A szerelem mint orvosban megkérdi a nagyszájú komorna:

- Mire való egyszerre négy orvos? Beteget gyilkolni egy is elég. Sganarelle: Hallgass! Négy szakvélemény több mint egy szakvélemény.

Liza: Meg tud halni a maga lánya egyedül is. Nem kell ahhoz ezen urak segedelme (...) Volt egy ismerősöm, aki alaposan megmagyarázta nekem, hogy nem úgy kell ám mondanunk: ’Ez és ez a személy meghalt tüdőgyulladásban’ - hanem úgy, hogy: ’Meghalt szegény négy orvos és két patikus kezében’. (Hubay Miklós fordítása.)

Moličre megúszta az orvosokat. Meghalt magától. Ötvenegy évesen.

 

A HALHATATLAN PRIMADONNA

Negédesen játszott. Mosolya mézben megforgatott tejszínhab grillázs- bevonattal. Könyékig glaszékesztyűs karja finomkodóan hasította a levegőt, de milliméterrel sem lejjebb vagy feljebb állt meg, mint szobrászatilag előírásos volt. Táncolni már évtizedek óta nem táncolt, csak meglibbentette fodros szoknyája szélét, a fodrok önállósodtak, és a nézők számára az aggnő táncos gráciának hatott.

115 ÉVE LÁTTA MEG A NAPVILÁGOT HONTHY HANNA
Maga volt a vitrinbe rakandó ó-divat. Herkulesfürdői emlék. Nagypapa és nagymama velencei nászútjáról hozott, üvegbúra alatt hópelyhekben úszó gondola. Alt-Wien. Alt-Deutsch. Sehr alt. Holott korához nem illően szoprán. Hangja törékeny üvegharangokként csilingelt. Operasznobok joggal kifogásolhatták énekét. Letűnt néző- nemzedék giccskirálynője. Habcsókprimadonna az egykori modernség- hajhászoknak. Megtestesítője ódon modoroknak.

Színészi intelligenciája idézőjelbe rakta viselkedését, korát, stílusát, szerelmi életbölcseletét, színészi modorát, játéksallangjait. Az édeskés máz mögött fanyar bölcsesség. Hajlott az öniróniára.

Gazdag Gyula zenés filmet rendezett az operett kamarájában sikerrel ment Bástyasétány 77 című operettből. Egy városszéli szeméttelepre helyezte a nagy zenés finálét, ahol Honthy mesebeli üveghintón hajtott be a fiatal lúzerek, lakást szerezni vágyó, csóró fiatalok közé. A fiatalok tömegét a huszonéves kaposvári színészek játszották. Elszántságuk, céljuk, színházi tudásuk, életismeretük éppenséggel ellenkezője volt mindannak, amit Honthy képviselt. A rothadó szeméttől bűzös forgatási helyszínen fegyelmezetten várakozott felvételére a nemzet primadonnája. Le nem ült, össze ne gyűrődjék jelmeze. Sorfalat álltak neki a forradalmas fiatalok. Az elkészült film tanúság rá, mennyire elbűvölte őket a matuzsálemi operettszínésznő. Rajongó tekintettel kísérték a magát nem kímélő odaadást. A töretlen profizmust. Húsz évvel korábban filmezett utoljára. A Déryné című filmben Schoedelnét, a bécsi primadonnát alakította. Azóta nem állt felvevőgép előtt. Érezte, ezt a filmnévjegyet hagyja utókorára. Ha azt nem is sejtette, hogy a film bemutatását betiltják, és csak elkészülte után tíz évvel (1984) kerülhet ki dobozából.

A fiatal színészek tisztelgően díjazták a színészi személyiséget, az öntartósítás nagyságát. A vonzerejét nézőinek ápoló nagy művészt.

Divatok jönnek, s elmúlnak. Sosem helyettesítheti a felkapott modernség az átütő tehetséget és a személyiség erejét.

 

MEGHALT AZ IDŐ

Utolsó szerepének bemutatóján a szín fenekén ült, háttal a nézőtérnek. Hatvanhét éves volt, de nyolcvanhétnél is többnek látszott. Szakállat növesztett napközi fellépéseire. Maszkban járt állandóan. Ideje előtt elaggottan este hét előtt beültette rendezője a színpadra. Magányosan. Magasfeszültség alatt tartva, hiszen tudta, hogy a teljes nézőtér látja, sőt, ami rosszabb: szemmel tartja. És vár a nagy produkcióra, ami végül is nem lesz színészi attrakció, mert a cselekmény időmúlását elősegítő dramaturgiai furfang csak arra ad alkalmat, hogy személyiségéből kanyarítson mutatványt. Ott kényszerült azonban ülni héttől tízig a vártán, támadásra készen, kifeszítetten és főként magányosan, mert beszélő társai áthatolhatatlan színpadi távolságban tartózkodtak tőle. Jelen kellett lennie a színen létszámszerűen, ugyanakkor ott sem kellett lennie, azzal, hogy háttal ült, konvencionális értelemben láthatatlanná vált, és csak végszóra lett volna szabad észrevennie a nézőknek. Ők erre fütyültek. Elmerültek Mensáros László hátának nézésében. Mensáros már régen nem volt tagja a Madáchnak. Vidéken játszogatott, ahol éppen kedve tartotta elütni estéit a színészklubban. Eközben megmaradt tagnak. Nem szerződéses értelemben. Nem is úgy, hogy a színháznak felelősséget kellett volna állnia érte, egészségéért, nyugalmáért, vérnyomásáért, megélhetéséért. Mensáros belejátszotta magát a Madách falaiba. Odatartozott, ha nem is tartozott bemenni próbára vagy előadásra. A Téli rege premierjén fellépése rendezői tisztelgő trükk volt. Nézővonzó lelemény. Mensáros egyszerre befordult, s jóllehet, a színpad mélyén ült, halkan, de minden nézőhöz személyesen szólón azt mondta:

15 ÉVE HUNYT EL MENSÁROS LÁSZLÓ (A VÁNYA BÁCSI CÍMSZEREPÉBEN)
"Mindenki gondja, jónak és a rossznak, / Reménye-réme, ki hibát tesz s oszlat: / Én, az Idő, szárnyam felöltve, rögtön / Suhanni kezdek."

A soros előadáson Mácsai Pál rendező mondta Shakespeare sorait a Téli regében. Az Idő - vagyis Mensáros - február 7-én meghalt. Kihalt az előadásból. A szerep nélküli szerepből.

Kihalt a magyar színészetből.

Kisuhant.

 

SZÍNÉSZMEGHALLGATÁS

Jean-Louis Barrault 1946-ban a Szerelmek városa című film Baptiste némajátékát kiegészítette. Táncos-színészt, színész-táncost keresett Arlequinnek a Marigny Színház előadásához. Végül ketten maradtak a döntőben. A francia katonáknak játszó színházi csoportból Marcel Marceau és a Marseille-i Opera bölcsészdiplomáját éppen elnyerő kartáncosa, Maurice Béjart. Rövid tanakodás után Barrault Marceau-t választotta. Évekkel később Béjart bevallotta neki, ez döntötte el pályáját. A táncot választotta élethivatásul. Szerencsére. Marceau megkapta Arlequint. Ez eldöntötte az ő életét is. Ugyancsak szerencsére.

85 ÉVE SZÜLETETT MARCEL MARCEAU
Négy évvel volt idősebb Béjart-nál. Strassbourgban született. Apja mészáros volt. Marceau festőnek készült. Közbejött a háború. Bátyja, Alain, a francia ellenállás fontos embereként együtt menekült öccsével Limogesból. Apjukat elkapta és megölte a Gestapo.

Marceau-t az ellenállás egy párizsi gyermekotthonba vezérelte, a gyerekeket a németek tették árvává. Marcel maszkban és jelmezben színházzal foglalta le a gyermekeket. A színház rabul ejtette. Jelentkezett Charles Dullinnél, a Sarah Bernhardt Színház igazgatójánál. Szmergyakov szerepével A Karamazov testvérekből. Dullin felvette tanítványául.

Lassan levetette a prózai szerepeket. Holott színháztörténeti nevezetességű előadásokban játszott némaszerepeket. A Volponéban, valamint a Barrault címszerepelte Hamletben.

1947-ben megszületett Bip. Sípcsontjánál végződő, fehér nadrág. Cilinder. Keresztcsíkos trikó a felső testén. Középkori vásárterek bohócainak fehérre meszelt arca, elnagyoltan kipirosított ajkak, szénnel a valóságos fölé kérdőjelesen kihúzott szemöldök. Díszletet, kelléket nem használt. Mindent a testével, gesztusaival vagy arcjátékával jelenített meg. Két keze pillangóként repkedett. Arca egy maszkkészítő teljes arzenálját képes volt cserélgetni a gyengéd szeretettől az ádáz haragig. Egyszerre harcolt önmagával óriási Góliátként és aprócska, törékeny Dávidként. Bip - az általa gyerekkortól csodált Chaplin harmonikanadrágos, kitaposott bakancsú, keménykalapos, állandó figurája óta - az első öröknek elfogadott színpadi személyiség lett. Egyszerre antik és újkori. Elemelt és valóságos.

Nagy művész volt. Beszédes némasága minden nyelvű nézőt magával ragadott.

Emlékét, mozdulatainak sokértelmű gazdagságát, kifejezéseinek erejét még tanítványai, utánzói sem tudták tönkretenni.

 

SALTO MORTALE

1963. február 17-én a televízió Széchenyi- hegyi bemondótornyában Brecht Állítsátok meg Arturo Uit! című drámájának a Thália Színházból közvetített színházi előadása elé úgynevezett színházi jegyzetet olvastam fel. Ez nem lenne megörökítendő esemény, de a Goebbels-paródiát rejtő Givola sánta virágárust Rozsos István játszotta, aki előadás után hazament Alpári Gyula (ma már Hercegprímás) utcai lakásába, hogy kiugorjon a hatodik emeletről. Ezzel befejezte sikeresnek látszó, a közönség által szeretettel övezett életét.

45 ÉVE TÁVOZOTT AZ ÉLŐK SORÁBÓL ROZSOS ISTVÁN (KOSZTYA SZEREPÉBEN, PAGOGYIN: ARISZTOKRATÁK) | FOTÓ: KELETI ÉVA
Mintha halálugrása azt példázná, hogy a színészet komolyabb, mélyebbről fakadó mutatványa a léleknek, semhogy ne volna életveszélyes akkor is, ha vidám szerepeket vállal magára a komédiás, csakhogy elterelje saját és nézői figyelmét a torkát szorongató félelemről. Nem minden színész lesz öngyilkos. És nem mindegyik hal bele a színészetébe, jóllehet, szakterülete a halál, és pályája bevégezte előtt sokszor és nagy szakértelemmel hal meg nyílt színen, majd az összecsapódó függöny után fölkél, meghajlik és megköszöni a nézőknek, hogy honorálták életszerű meghalását.

A játék a halálfélelem oldalhajtása. A vicces emberek teli vannak rémalakokkal. A vidám színészek gyanúsan sok veszedelemmel megtöltve járnak hétköznapjaikban.

Rozsos jellegzetesen pesti színész volt, holott Nagyváradon született, Szegeden nevelkedett, ott lépett először színpadra. Mégis jellegzetes pesti alakká vált. Mindig mosolygó szájával. Akasztófahumorával. Védekező jólöltözöttségével.

Vidéki fellépés után a győri szálloda előtt parkoltak. Odafenn az egyik szobában megzavarta a házasságtörést a betoppanó férj. A felszarvazó igyekezett menekülni. Csakis az emeleti ablakon át tehette. Karjai közt összefogott ruháival nehézkesen kapaszkodott. Megcsúszott. Leesett a magasból. A tetem az anyósülésen kikönyökölő Rozsos mellett ért a járdára. Rozsos meg sem mozdult. Oldalt nézett a belvárosi Éri szabó készítette teveszőr felöltőjében. Tárgyilagosan leszögezte: milyen idegesek mostanában az emberek!

Ideges fiú volt ő is.

MOLNÁR GÁL PÉTER