V. H.

Ezzel az aláírással küldözgette számomra üzeneteit fõpróbákon a nézõtérre. Rövidke kérdések voltak, kicsike papírokon. A színésznõ izgalmáról szóltak, az alakításával, a külsõségekkel, a szereppel kapcsolatban.

Ha a 60-as, 70-es évek színjátszásáról esik szó, a visszaemlékezések alig-alig említik a nevét, holott korának és a Nemzeti Színháznak kiemelkedő egyénisége volt. Nem Major-színészként, hanem Marton Endre sztárjaként aratta sikereit. Éva a Tragédiában, Marilyn Monroe és Charlotte Corday. Mind főszerep, nagy alakítás.

A főiskola után megélt egy mindent elsöprő szerelmet Bessenyei Ferivel.

Élete tele volt rejtélyekkel, titkokkal. Nem hiszem, hogy akad valaki, aki ismeri e titkokat.

A hatvanas évek vége felé színésznő barátnőmmel Párizsba utaztunk. A diáklázadások után mentünk, 70 dollárral vagy talán kicsit többel. Amikor beléptünk szerény szállodai szobánkba, csokoládé és üzenet várt minket Váradi Héditől, aki ösztöndíjjal, tanulmányúton tartózkodott Párizsban. A levélben invitálás, menjünk el hozzá, értünk küldi autóval a tolmácsát. Honnan tudta a szállodánk címét, hogy mikor érkezünk, egy a sok-sok rejtély közül.

Imádtam fotografálni. Mindent megtett a jó kép érdekében. Előadásnapokon már öt órakor az öltözőjében ült. Készült, mint a kisdiák. A smink, a paróka külön szertartás volt. Mindent tudott a színpadi megjelenésről. Így készült a fotografálásra is, akár műteremben, akár az otthonában voltak a felvételek.

CHARLOTTE CORDAY SZEREPÉBEN
Volt nekem egy világosító segítségem, Nagy Andris. Kitüntetésként élte meg, ha Váradi Hédihez mehetett. Azt mondta, Hédikénél nem kell bekapcsolni a reflektorokat, azok maguktól is felgyulladnak, olyan elektromosság öleli át a művésznőt. Hédi elemében volt, ha fényképeztük. Nem tudom, hány parókája volt, talán tucatnyinál is több. És ezekhez mind-mind más smink, más személyiség illett, az utcanőtől a kislányig.

Amikor A bűnbeesés után Monroeszerepére készült, otthon is Marilyn volt. Mélyen dekoltált ruhákban járt, szőke parókát vett fel, búgó hangon beszélt. Corday Saroltához balettcipőt húzott, a Czillei és a Hunyadiak idején párducmintás ruhába bújt. Fontos volt számára a megjelenés, talán ez adott kapaszkodót a szerepekhez.

A végletek embere volt. Ha kellett, MGP kíséretében indult szánkázni a fényképezés kedvéért.

Egyszer megivott kettesben a férjemmel egy üveg házi főzésű pálinkát, csak azért, hogy közben esetleg hírt kaphasson a szerelméről, aki börtönben ült 56-os forradalmi szerepléséért. Tudta, hogy a férfi börtöntársa kolleginájának férje. Kolléganőjével nem akart beszélni, engem akart rávenni, tudjam meg tőle, esett-e szó róla "odabent".

Érdemtelenül tűnt el a színpadról. A színészsors kegyetlen. Egyik napról a másikra múltak ki feladatai, újakat pedig nem kapott. Nem volt sértődött, csak éppen beteg lett.

Hitt a gyógyulásában, az akkor csodaszernek tartott orvosságban.

Búzát termesztett lakásának teraszán. Maga aratta le, őrölte meg. Ebből készítette ételeit. Megszállott volt, mint mindenben.

Keveset filmezett, alakításait sem őrizhetik videofelvételek.

Már alig-alig emlékezünk rá. Jövőre lenne nyolcvanéves, és már húsz éve, hogy elment.

KÉP ÉS SZÖVEG: KELETI ÉVA