Bacaèi Sjenki: Ex-position

A Bacaèi Sjenki egy olyan nemzetközi non-profit mûvészeti-produkciós szervezet, amely interdiszciplináris, azaz különbözõ mûvészeti ágakat magába foglaló multimédiás alkotásokat hoz létre.

 

Előadásaik nagy része nem klasszikus értelemben vett színházi produkció, hanem hely- és helyszín-specifikus történés, amely az ember és az őt körülvevő tér viszonyrendszerét vizsgálja, az adott város helyszíneire, történeteire és lakóira reflektálva az egyéni és kollektív identitás szintjén.
2002-es megalakulásuk óta számos horvát és külföldi művésszel dolgoztak együtt projektjeikben. Több nemzetközi együttműködésben voltak partnerek, produkcióikkal pedig Európában és a tengerentúlon is szerepeltek neves fesztiválokon.

Ex-position című előadásuk minden néző/résztvevő számára a szó szoros értelmében vett egyedi és megismételhetetlen élményt nyújt. Franz Kafka A per című kisregényének filozófiai és politikai felvetései inspirálták, azon belül is A törvény kapujában példázata. Bemutatója 2005-ben volt Zágrábban, majd ezt követően több hazai fesztiválon, valamint külföldön is játszották. Mindenütt rendkívül pozitív szakmai és közönség-visszajelzést kapott, több díjban is részesült.

"... azon viszont percnyi vita sem volt, hogy a zágrábi Bacači Sjenki (Árnyékvetők) társulata különdíjat érdemel. Talán ez volt az egyetlen kérdés, amiben az öt zsűritag kezdettől fogva tökéletesen egyetértett.
A produkció címe - Ex-pozicija - egyszerre jelent kiállítást (vagy bemutatót) és kitárulkozást. És valóban: az élmény rendkívül intenzív és személyes; játszótól és "nézőtől" nyitottságot, közvetlen reagálást, érzékeny részvételt követel. Az idézőjel itt nyomatékkal értendő, az egyszemélyes közönség ugyanis szereplője is annak az előadásnak, amelyen - némi bevezetés után - az egyszemélyes társulat végigkalauzolja; ráadásul bármit tehet, csak éppenséggel nézni nem tud.
Amikor ránk kerül a sor, külön helyiségben találkozunk a hat szereplő valamelyikével. Rövid ismerkedés után a szemünkre kötés vagy zárt fekete szemüveg kerül, innen kezdve mindenestül rá kell bíznunk magunkat a másikra. Ez a másik pedig sajátos mesébe kezd, téren és időn át vezet bennünket; játék-párbeszédet kezdeményez: hol saját szerepét, hol valaki másét bízza ránk, és hogy mennyit vállalunk, mennyiben alakítjuk mindezt, rajtunk is múlik. Hangok, szagok, érintések, érzetek igazítanak el, kísérnek az úton, visznek beljebb a történet mélye felé (helyszínt, miliőt teremtenek, emlékeket, asszociációkat ébresztenek), miközben a valóságban is bejárjuk a helyszínt. ...
Bár a történeteket nagy vonalakban előre megírják, folyton változik mind, hisz a partner viselkedésén, részvételén rengeteg múlik. A Boris Bakal vezetésével dolgozó csapat ráadásul mindig az adott helyszínre adaptálva készíti az éppen akkor és ott érvényes változatot. ...
Katartikus élmény volt bebarangolni a derűs mesék szelíd útvesztőit, végigtapogatni a sötét valóságból vett felkavaró emlékek nyomasztó zsákutcáit. ... Leírhatatlanul izgalmas figyelni az érkezők kezdeti bizonytalanságát, a várakozók változó viselkedését... (é)s azt, ahogy a legingerültebb, legmerevebb, legfennhéjázóbb néző is üdvözült mosollyal távozik végül, mert láthatóan történt vele valami.
Többen kérdezték, hogy ez vajon színház-e még. Igazán könnyű a válasz: előre meghatározott (de változó) körülmények között, rögzített és változó elemekből épülő, emberek együttműködésével létrejövő, az érzékekre (mínusz látás) és az értelemre egyszerre ható, gyakran katarzist kiváltó térben-időben zajló (kis)közösségi esemény: bizony ez (is???) színház."
(Upor László: BITEF 2007, Egy zsűritag feljegyzései, Színház, 2007. december)

---------------
Bacači Sjenki (HR): Ex-position
július 25., péntek,  14.30
volt Kossuth Zsuzsa SZKI (Gutenberg u. 25.)
http://expozicija.blogspot.com

Az előadás angol nyelvű.

Változás a jegyárusításban:
10.00-14.00 óra között
a Régi Zsinagógánál,
utána pedig a helyszínen történik a jegyárusítás. Az előadásra folyamatosan be lehet menni
14.30-tól 20.00-ig.

Forrás: MASZK Egyesület