Egy Kiss Esti koncert...

Olyan szomorúak vagyunk, hogy már nincs is mottónk... Délelõtt még kevéssé érzõdött, hogy vasárnap van, és megint végéhez közelít egy (a) Völgy.

A Malomszigeten a Taipei Filharmónia Ifjúsági és Gyermekkara adott koncertet, a Veszprémi Vivace Nemzetközi Kórusfesztivál importfellépői közül negyedikként. Sokan gyűltünk össze a szigeten, a kínai gyerekkórus rengeteg életerővel és humorral töltötte meg a dalokat, és szolid koreográfiáik is feldobták a hangulatot.

A karnagy a gyerekekhez hasonló lelkesedéssel táncolta-vezényelte végig a koncertet, még szólót is énekelt. A Malomsziget nép- és világzenés atmoszférájában új életérzést tapasztaltunk. A kellemes árnyékban kitisztult az elménk és feltöltődtünk energiával - épp merülőfélben voltunk.
Hasonlóan élénk volt a közönség délután ötkor is, mikor visszatértünk a Malomszigetre. Természetesen főleg a gyerekek lelkesedtek Gulyás László vándormuzsikus Egérparádé című mutatványáért. Ötletes és egyedülálló standján különböző egeres játékokat játszott és játszatott. A jelenlevő szülőket és fiatalokat is próbálta megszólítani, bevonni. Együtt tapsolt, skandált és drukkolt három-négy generáció. A gyerekek teljesen odavoltak, és izgultak, hogy az egérhősök sorsa jó véget érjen. Elgondolkodtunk azon, hogyan lesz valakiből vándor, gyerekszórakoztató, egérbűvölő guru. Azonban felnőtt szemmel nézve volt pár zavaró momentum is. Nem esett jól a fülünknek, amikor tiszteletlenül beszélt a gyekekekkel, vagy - hogy a szülőket is megnyerje - nem a kissrácok fülének való poénokat eresztett el. Az addig lelkesen főszereplő Misinek is láthatóan rosszul esett, mikor kábé egy perccel azután, hogy bemutatkozott, Matyi-vagy-hogy-hívnak néven szólították. Lehet, hogy itt csak ízlésbeli különbségről van szó, és kekeckedés az egész, és amit mi túl erős tréfának éreztünk, sokak számára egyszerűen vicces volt.

Emellett szól az is, hogy a közönség folyamatosan gyűlt, gyülekezett.
Galkó Balázs imígyen szakított félbe egy novellát szokásos Hrabal-délutánján a Nyomdaudvarban: "Ti hülyék vagytok? Mit csináltok itt? Ez ma nem is volt benne a programban!" Jó volt látni, hogy Pepin Bácsi Masszív Bandája nem futamodik meg egykönnyen. Szeretetféleség volt az egészben, a felolvasó és a közönség részéről egyaránt.
Ma a Malomszigeten töltöttük a nap jelentős részét, hét órakor a Veszprém Táncegyüttes korrekt és színvonalas műsorát sikerült elcsípnünk. Többen ropták a környéken; a bármikor táncra készen álló völgy-gyerekek alkották a kemény magot. Mostanra már sikerült feltérképeznünk a völgy-gyerek réteget: mindenhol feltűnnek. Mindkét értelemben.
Dinnyés József őslakója a Völgynek, ma (a dörögdi helyszínek hiányában) a kapolcsi Katolikus templomban lépett közönsége elé. Dalaiból sugárzott az őszinteség, látszott, hogy a zene létkérdés az előadónak. Valószínűleg nemcsak mi éreztük ismerősnek a dalokban megénekelt alkotói dilemmákat, a kétkedést, a kritikától való félelmet.


Az Egy Kiss Erzsi Zene koncertjén a petendi Cirkuszsátor általános esti látogatottságához képest sokan jelentek meg: száz felett volt a vendégek száma. Nagy volt a pörgés, és bár mindösszesen tíz ember perdült táncra, Kiss Erzsiék - úgy tűnt - mindenki számára megteremtették a jó hangulatot. A cirkusz környéki élet azonban megszűnt, megszűnni látszott. A sátor környéke kihalt volt, az addig működő étel-ital pult helyén üres hűtők árválkodtak.


Vége van, vége a szép időknek...

Kristóf Borbála és Marsalkó Eszter

Tovább az eredeti Völgynaplóra >>>