Müller Péter: Szomorú vasárnap

Müller Péter a Szomorú vasárnap címû - számtalan nyelvre lefordított örökzöld sláger szerzõjérõl -, Seress Rezsõrõl írott mûve halhatatlan népszerûséggel bír a határon belüli és túli magyarság körében egyaránt. A mû tökéletes tükre a vajdasági ember melankóliájának.
Müller Péter zenés kamaradarabjában Seress Rezsõ - slágereivel megtûzdelve - halála után tekint vissza életére, amelyet feleségével, Helénnel és a kiskocsma hûséges pincérével, Janival együtt mesél el közönségének.

Seress szerepében Pálfi Ervint láthatják, Helént, Rezső feleségét, G. Erdélyi Hermina alakítja, Jani pincér szerepében pedig Szőke Attilát láthatja majd a közönség.

Hol volt, hol nem volt, a bérces Balkánon, volt egyszer egy ország, annak is a lankáin túl, egy nagy tisztás. Ennek a tisztásnak a kellős közepén élt egyszer egy kiskondás. Ez a kisfiú nem csak a jobbnál-jobb legelő felé terelgette kondáját, de - amíg a gömbölyödő zsírpacnik élvezettel röffengetve tépték és csámcsogva zabálták a finom falatokat a tarackos árokparton - kántálva énekelt nekik az élet szépségeiről, a nap símogató sugarairól, de a sors komiszságáról is, hiszen közelgett a zord tél, és a télben a házigazda gumicsizmásan, a nagykéssel, és akkor nagyon kegyetlenül és gyorsan véget ér majd a röfögésekkel, a napsütéssel és a gazdag tarackossal teli rövid boldog életük. És a kiskondás biztatta őket: meneküljenek csak a biztos halál elől, meneküljenek bárhová a nagyvilágba, ő elengedi őket. De nem mentek sehová, csak tovább zabáltak, fel-fel horkanva a gyönyörűségtől, ha egy-egy finomabb falatra találtak. És ekkor a kiskondás dühös lett és szomorú, merthogy ezek a bűzlő, sárban fetrengő, behízott szemüket a fülükkel eltakaró hájgombócok, nem figyelnek a szívhezszóló, igazmondó dalokra; ezért elhatározta, hogy ha nagy lesz, sok iskolát fog majd járni, egészen annyit, hogy pap lehessen, és az egész emberiségnek kántálhasson majd hasonló szép rigmusokat, akik talán majd meghallgatják, meg is értik, és okulhatnak, tanulhatnak is belőle. És a kiskondás találkozott egy másik kisfiúval, aki ugyanazon a legelőn kecskepásztorkodott. Hamarosan összebarátkoztak és mit ád Isten, mindkettőjükből, pap lett, emberi tömegeket megnevettető-megríkató, szórakoztató és okító, igazmondásukról elhíresült, időnként nagyhangú, máskor meg halkszavú lelkipásztor. Azt a másik kisfiút Soltis Lajosnak hívták. Hiába leszek egészséges sejt egy beteg testben, nem élek sokáig. És hiába árad belőlem a szeretet, mert a szeretet egy közös élmény. Nem egy én-élmény, hanem egy mi-élmény. Egy együtt-élmény, amihez más is kell. Mindenki. Nem működik anélkül. A szeretet nem egy szólótánc. Müller Péter

Szabadkai Népszínház Magyar Társulata
Szomorú vasárnap 
- zenés játék 2 részben -
Szerző: Müller Péter, Seress Rezső

Helén - G. Erdélyi Hermina
Seress - Pálfi Ervin
Pincér - Szőke Attila

Díszlettervező: Szilágyi Nándor
Jelmeztervező: Kreszánkó Viktória
Zenei munkatárs: ifj. Kucsera Géza
Zenész: Lajkó Félix, Brasnyó Antal
Dramaturg: Brestyánszky Boros Rozália, Vinkó József
Korrepetitor: ifj. Kucsera Géza
Koreográfus: Rogács László
Fény: Flajsman Róbert
Hang: Piukovity Norbert
Ügyelő: Vrestyák Erzsébet
Súgó: Vrestyák Erzsébet
Rendezőasszisztens: Kocsis Valéria

Rendező: Kovács Frigyes

Előadás időpontok:
ESZTERGOMI VÁRSZÍNHÁZ - Esztergom
augusztus 15. (péntek) 21:00   
augusztus 16. (szombat) 21:00