Cyrano úr halála

Alkonyodik a párizsi keresztes rendi apácák kertjében. A gesztenyefákról hullanak a száraz levelek Rostand verses romantikusának ötödik felvonásában. Roxane tizenöt évvel késõbb tudja meg Cyrano eltitkolt szerelmét. Ide jár híreket hozni a városról a gyorskardú-gyorsnyelvû, félelem és gáncsnélküli lovag.

A lovagot elönti a gyöngeség:
Hadd végezzem e heti krónikát:
... S ma, szombaton, Cyrano úr kimúlt,
Mert egy hasábfa a fejére hullt.
Rostand - Ábrányi- átköltötte három sora jut eszembe Ödön von Horváthról, az osztrák-magyar monarchia vegyes származású szellemdús írójáról. Klaus Mann, a Nobel-díjas fia Fordulópont című emlékiratában foglalkozik von Horváthhal, akit valószínűleg a budai várból, Hatvanyék vendégszerető házából ismert, így jellemzi: "nemzedékének egyik legfigyelemreméltóbb költői tehetsége, egész életében szívesen csevegett különös balesetekről, groteszk betegségekről és mindenfajta istencsapásról. Kísértetek, látnokok, álomlátások, hallucinációk, megsejtések és egyéb kísérteties jelenségek is szerepeltek a társalgásban, amelyet egyébként távolról sem félénk, suttogó hangon, hanem joviálisan, nemegyszer harsány vidámsággal folytatott. Horváthban semmi sem volt a hisztériásból vagy az okkult tudományok pedáns-komor kedvelőjéből, inkább robusztus egészsége és életöröme tűnt fel." Horváth nem félt a náciktól, holott a radikális csőcselék uralmának terjedése végigvándoroltatta Európa városain. Jobban félt például az utcáktól. Az ismeretlen és ártatlan dolgok, jelenségek több szorongást hoznak felszínre. "Az utcák is lehetnek rosszindulatúak, el is pusztíthatják az embert - mondogatta Horváth. - Engem az utcák töltenek el félelemmel."
Párizsba utazott egyik művének megfilmesítéséről tárgyalni filmesekkel. Elutazása előtt Amszterdamban meg akarta tudni egy jósnőtől, létrejön-e filmszerződése. A jövendőmondók szokása szerint a jósnő többértelmű választ adott: Önre, uram élete legnagyobb kalandja vár Párizsban!
A filmcég irodája a Champs-Élysées-n volt. A tárgyalás a legnagyobb rendben ment. Horváth elégedett volt. Igaza volt a holland boszorkának. Élete legjövedelmezőbb üzletét kötötte meg. Hazafelé menet a Champs-Élysées-n heves szélroham kerekedett. A szélroham letörte a bulvárt szegélyező fák egyik ágát. A drámaíró épp alatta ment el. Az ág tarkójára zuhant. A súlyos, letört faág bárdként zuhant a nyakára.
1938. június 1-én este fél nyolckor a Champs-Élysées-n a Théâtre Marigny előtt egy lezuhanó faág agyonsújtotta Ödön von Horváthot. Életművét alig tíz év alatt kellett létrehoznia.

MGP