Bekkanko, a grimaszdémon

Október 11-én 15 órakor Bekkanko, a grimaszdémon címmel mutatja be Asaya Fujita mesejátékát a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház. A japán népmesék elemeibõl írt zenés elõadás a távol-keleti szigetország színjátszó kultúrájának hagyományait megidézve meséli el egy ijesztgetésre alkalmatlan démon és egy vak lány viszontagságos egymásra találását. És ami utána történik...

Szeretheti egymást ember és démon? Mit szól ehhez a Hegyek istennője, mit szólnak a falubeliek. És mit szól Juki apja, a vadász?
A felszín alatt rejlő értékek megismeréséről, a félelem szülte előítéletek erejéről és a kirekesztettek magányáról szóló szívszorító történet első magyarországi bemutatójára Asaya Fujita is Budapestre látogat.

Asaya Fujita: Bekkanko, a grimaszdémon
(mesejáték 7-10 éveseknek)
  
 
Bekkanko - Mészáros Tamás
Juki - Megyes Melinda
Juki apja - Mult István
Hegyistennő - Erdei Juli
Kórus - Rácz Kármen, Rácz Kriszta,
Ruszina Szabolcs, Szanitter Dávid
valamint
Jobbágy Kata k.n., Soós Kornélia k.n.
Zenészek: Bornai Szilveszter,
Kecskeméti Gábor
Dramaturg, dalszövegek: Fábri Péter
Zene: Novák János
Díszlet, jelmez: Orosz Klaudia
Mozgás: Gyöngyössy Tamás
Tánc: Rotter Oszkár
A rendező munkatársa: Hajsz Andrea
Fordította: Fábri Péter

RENDEZŐ: Novák János

A szépség és a szörnyeteg - made in Japan

Bemutató: 2008. október 11., 15 óra - Kolibri Színház
(Budapest VI., Jókai tér 10.)

A klasszikus mesékből gyúrt történetet Asaya Fujita 1979-ben állította színpadra. A japán mondák szerint az emberek a démonoktól való félelem miatt járnak a helyes úton. Bekkanko viszont akárhogy igyekszik, képtelen riogatni bárkit is - grimasz-szerű arckifejezése mindenkit mosolyra fakaszt, démon társai lekezelően bánnak vele, kiközösítik. Egy nap azonban találkozik egy vak lánnyal, Jukival, akibe első látásra beleszeret.
A kyogen, a nó és a kabuki tradicionális japán színházi technikákból és az antik- valamint modern európai színművészet eszközeiből egyaránt merítő kortárs darabot azóta számtalan adaptációban mutatták be világszerte - ezek összes előadása mára jócskán meghaladja a háromezret. Sikere nem véletlen: a Bekkanko olyan egyetemes értékeket állít középpontba, mint a tolerancia és az empátia, általuk pedig a negatív előítéletek leküzdését, a felszín alatti tulajdonságok megismerésének fontosságát hangsúlyozza. A témába vágó mesék meglehetősen nagy népszerűségnek örvendenek napjainkban - elég csak az A szépség és a szörnyeteg, a Shrek vagy a Szörny Rt. sikereire gondolnunk.


A grimaszdémon

"A Rút kiskacsa, a Kastanka és a Gabi után végre megint egy érzelmekre ható, felkavaró, színes és elgondolkodtató darabot találtunk - mondja Novák János, az előadás rendezője, aki a Gyermek- és Ifjúsági Színházak Nemzetközi Szervezete (ASSITEJ) magyarországi elnökeként kiutazva egy montreáli fesztiválon találkozott a mesejátékkal. (Emlékei szerint a magyar mellett a német, a francia, a román valamint a lengyel adaptáció ötlete is ott született.) - Régóta szeretnénk is műsorra tűzni, és most végre minden feltétel összeállt a bemutatóhoz."
Fujita eredetijéhez hasonlóan a Kolibri előadása sem követi a japán színház rituális hagyományait, de hű a szelleméhez. Így a szereplők érzelmeit közvetítő kórus aktívan részt vesz a cselekményben; az élő zenével kísért történet kevés díszlet között, gyors és erősen stilizált helyszínváltásokkal folyik; a tradicionális japán színjátszásra jellemző fordulat, mely szerint az ember-szereplők egyik színről a másikra átváltoznak démonná, a Jókai téri produkcióban is megjelenik.   
"Ez egy japán mese, természetesen mi is megidézzük benne a japán egzotikumot. De ezalatt senki ne értse azt, hogy egy sakuhacsival kísért hatórás karate-bemutatóra vesz jegyet - utal Novák az európaitól meglehetősen távolálló klasszikus japán színház jellemzőire." Mint mondja, a Bekkanko történetére helyezik a hangsúlyt, a színezet, hogy a gyerekközönség egyúttal benyomást szerezhet a távol-keleti szigetország színházi kultúrájából is, ráadás.
"A stílusjáték hitelessége a testbeszéd - ami a gyerekek számára még elsődleges nyelv - és a verbalitás jól összekombinált párosításán múlik, nem pedig azon, visel-e maszkot a főszereplő vagy sem - magyarázza a rendező." Novák az akkurátus tolmácsolás helyett ezért inkább azokat a lehetőségeket kereste, amelyekkel a történet érzelmi töltöttsége, fordulatai jobban átadhatók a hazai gyerekközönségnek. A Kolibri adaptálásában így a narrátorként is funkcionáló kórus kidolgozottabb lett és új színezetet kapott: egyfajta "előadás az előadásban" elven keretezi a mesét.   


Happy End?

A Bekkanko nem csupán szerelmes mese, két, hátrányos helyzetből induló, sorsát mégis kiteljesítő személy fejlődési története is.
A vak Juki szinte magatehetetlenül, szerető apja gondoskodására rászorulva, a gyerekek rosszindulatú játékainak kiszolgáltatva él a faluban, amikor Bekkanko elrabolja. A szerelemes démon mellett azonban megtalálja a boldogságot, s életében először látni szeretne - látni Bekkankot, a kedvesét. Eközben apja, a vadász, aki felesküdött, hogy lánya elrablóján halálos bosszút áll, minderről mit sem tudva megszállottan keresi őket. Juki élete apja és Bekkanko drámai találkozása után teljesedik ki: azonosságot kell vállalnia valamelyikükkel - a völgyben élő emberek vagy a hegyi démonok világával. Novák szerint ez a döntés a felnőtté válás egyik legfontosabb lépése, amit mindenkinek meg kell tennie.
Bekkanko hasonlóképp: külseje miatt nem tudja teljesíteni démoni küldetését - rá- illetve visszavezetni az embereket a helyes útra. Haszontalan démon. Juki látásáért azonban kész feláldozni magát - a Sárkányszem nevű virágon, melynek gyökerével meggyógyítható a lány vaksága, ugyanis átok ül: aki először érinti, annak az életével kell fizetnie érte.
Talán e miatt az élmény miatt lehet a legérdekesebb betekinteni a japán kultúrába, talán leginkább ez a keserédes katarzis tette világhírűvé a mesét. Bekkanko halála a távol-keleti gondolkozásmód tükrében ugyanis nem tragikus végkifejlet, hanem élete értelmének, démoni hivatásának csodálatos beteljesülése.