A jég – Nemzeti Színház



Szorokin: A jég (r. Mundruczó Kornél)


Osztották már rendesen Alföldit, amikor megkapta a Nemzetit, s a helyzeten az sem segített, hogy nem sokkal a kinevezése után jött ki az egyébként semmilyenre sikerült Nyugalom, amiért is ugye a droidok "megrontásért" feljelentették a rendezőt. Dettó volt egy közepes felhördülés, amikor csinált egy kis vérfrissítést a Nemzeti Színház csapatában, és kiderült, hogy horribile dictu Trokánnak is mennie kell. Ő persze ezekkel párhuzamosan többször nyilatkozta, hogy a támadásokkal kalkulált, és minden ellenére megy tovább - úgy tűnik, tényleg elhatározta, hogy nem engedi a szájából a gumicsontot, és csinál valamit a színházzal. Aztán nyáron kijött a hír, amire felkaptam a fejem: a Nemzeti műsorra teszi a Jég című darabot, ráadásul kvázi nem saját produkcióban, hanem a korábbi krétakörös előadást cakumpakk átvéve, díszlettel, rendezéssel, szereplőkkel. Namármost, miért is bevállalós lépés a Haza Szent Színpadát lejegelni?

Aki látta, tudja (a darabról a továbbiakban sem lesz sok szó, a krétakörös, ezzel szinte teljesen identikus darabról recenziószerűség itt). Az egy percre jutó pöcslengetések száma magasan meghaladja a Nemzetiben megszokottat, feltehetően Péterfy Bori uszkve 20 perces meztelen-alázós-pofozós jelenete sem helyi standard, az első felvonás végére berajzolt tízperces karikatúra a kefélésről pedig tutin kivágja a biztosítékot a magyar gerinc éber őrzőinél (ugyebár: Szép szöveget, erkölcsi témát! Ezeréves múlthoz hű magatartást!). Már ha egyáltalán megnézi valaki a darabot.

Ezeken agyalva szánnivaló fogyasztottam vacsorámat a Nemzeti Színház büféjében (két apró szendvics + őszilé, 1200 HUF-ért, a szünetben pedig 950-et fizet a megfáradt néző az energiaitalért. A totális színházban a fikció és valóság határai elmosódni látszanak), és figyeltem a 3 részes öltönyben, szolid estélyiben érkező nézőket. Vajon hogyan fogadja a Benedek Miklóshoz szokott közönség a bájait feltáró Móka Mikit? Bejön majd nekik Katona László fröcsögő zsidózása, vagy a fuvardíj dugással történő kiegyenlítése a lepukkant fürdőszobában? Ez sajna nem derül ki, és a végén ígyis-úgyis tapsolni fognak - mármint azok, akik nem lépnek le szünetben.


Elöl sír Mészáros Piroska és László Attila

A darab nyilván nem okoz meglepetést harmadszori megtekintésre (ismerek olyat is, aki négyszer látta, milyen emberek vannak), ugyan az első felvonás most kicsit sok volt nekem, de a második résznél továbbra is elképeszt a fojtó hangulat, Tóth Orsi könnyei és maga a sztori is. Az új szereplők jól akklimatizálódtak, s bár Hollósit nehéz volt elképzelni a csapatban, a két jelenetét jól abszolválta. Viszont lehet, hogy a második részben csak neki nem volt szövege? Összességében az előadás szinte egy az egyben ugyanaz, mint a krétakörös eredeti, mindössze a súlytalan Frecska Rudolf helyett kellene a korábban szereplő Tilo Werner. Alföldi tényleg kompromisszumok nélkül vitte át az anyagot, korrekt, hogy valóban rákattant arra a bizonyos gumicsontra. Ha ezt tovább viszi, talán nem csak szlogen lesz a Nemzeti jó kis imázskampánya, és sikerül bontani a színház és az átlagos user között álló masszív kőfalon.

(fotók: Gordon Eszter/Nemzeti Színház)


***

Ja igen: vágnám le a következő dialógust indító újságíró kezét:

- Nem találja furcsának, hogy a Nemzeti Színház igazgatója, a rajongói oldalának mégis www.alföldirobi.hu a címe?
- Miért furcsállnám?! 
- Tán mert ez egy komoly poszt.

(G5 – életmódmagazin férfiaknak, szeptemberi szám)