Fáj

A Fáj címû elõadás, amely Ágota Kristóf A nagy füzet címû írása alapján készült, egy ikerpárról szól, akiket anyjuk a háború elõl vidékre menekít. Ekkor a két gyerek még semmit sem tud a világról, csupán egy nagy akarat hajtja õket: túl kell élni.

Sok rövid, mozaikszerű kép és jelenet meséli el túlélésük, vagy ha úgy tetszik, felnőtté válásuk történetét, melynek során meg kell tanulniuk, hogy mi a fájdalom, a nincstelenség, az éhség, az erőszak, a hazugság, a gyilkosság és a halál, és azt is, hogy mi a test, a vágy, a férfi, a nő, a szerelem és a boldogság. És bár felnőnek és túlélnek, a két elválaszthatatlan ikernek meg kell még tanulni a magányt is. A Színház- és Filmművészeti Egyetem IV. éves  színészhallgatói felváltva játsszák a két ikret és a történet tizenegynéhány egyéb szerepét, és hol szöveggel, hol némán, hol zenével, hol énekkel mesélik el egy feje tetejére állított világ történetét.látjuk viszont. (Nápolyi Színházi Fesztivál)

SZÍNMŰVÉSZETI EGYETEM, Budapest:
FÁJ
színpadi játék Ágota Kristóf "A nagy füzet" című regénye alapján
Játsszák:
Bata Éva, Csémy Balázs,
Józan László, Klem Viktor, Kovács
Ádám
, Kőrösi Petra, Majorfalvi Bálint,
Petrik Andrea, Réti Adrienn, Rusznák
András
, Tar Renáta, Trokán Nóra
zenei vezető és zongora: Kemény Gábor
gitár: Gyuriska János

Rendező: FORGÁCS PÉTER
(Osztályvezető tanár: Marton László, Hegedűs D. Géza)

Időtartam: 100 perc (szünet nélkül)
Előadás időpont: November 5.,19.00 Vívóterem

20.30 Stúdió: Beszélgetés Forgács Péterrel és a társulattal

Azt tudom lopni is. Én azt akarom, hogy szeressetek. Engem senki sem szeret. Még anyám se. De én se szeretek senkit. Se anyámat, se titeket, senkit. Gyűlöllek benneteket. (részlet a darabból)


Az író

Ágota Kristóf a Délvidékről származik, olyan településről, amelyben kevert nemzetiségű határváros lévén, egészen speciális életkörülmények alakultak ki. A Trilógia - habár Svájcban született és franciául - nagyszerűen érzékelteti a második világháború idejének lehetetlenségeit, az állandó határváltozásokat, a békét követő létbizonytalanságot, amelyben egy gyermek élete örökre elkorcsosulhat. Persze badarság lenne azt mondani, hogy ilyen helyzetek csak Magyarországon alakulhattak ki. A történet játszódhatna akár Lengyelországban, amely a térképen az első világháborúig nem is létezett. Vagy Erdélyben, amely hol Magyarországhoz, hol Romániához tartozott a második világháború alatt. Vagy akárhol. Vagy valahol. A Trilógia három darabja egymástól elválaszthatatlan, Claus és Lucas életét kíséri végig sanyarú gyermekkoruktól egészen az öregkorig. Illetve egy Claus vagy Lucas nevű ember életét követi végig fantáziálásoktól terhes, kegyetlen gyermekkorától öregkoráig. A Trilógia varázsa éppen ebben van: bizonytalanságban tartja olvasóját. Amint elfogadjuk, hogy egy ikerpárról van szó, az író nyomban belénk csepegteti a gyanakvást: nincs szó itt másról mint egy skizofrén elme öncsalásáról: a határon Nyugatra szökött ikertestvér nem létezik, soha nem is létezett, így a férfi sóvárgása, hogy ketten együtt egésze  legyenek, teljesen reménytelen. Máskor pedig elkezdjük elhinni, hogy az ikreknél sokszor előforduló, megmagyarázhatatlan összhangról van szó, amely más emberek számára megmagyarázhatatlan. (...) Persze elsősorban nem ez a lényeg: Kristof egy meghasadt személyiség történetén keresztül (amely akár két testben is lakozhat) mesél egy kegyetlen korról, amelyben tényleg bármi megtörténhet, ha ez a bármi rossz és nem jó. Ahogy haladunk előre az időben, a főszereplő (főszereplők) öregszik (öregednek), de az őt (őket) körülvevő világ cseppet sem változik: zord, szürke és kegyetlen. Megbocsátás pedig nincs semmilyen bűnre. (www.kultissimo.hu)

Forrás: Bárka Színház