Feydeau

Miért igen, ha nem? És miért nem, ha igen? Az Örkény Színház bemutatta Mácsai Pál tiszta, világos, jóízû rendezésében Feydeau vaudevillejét A hülyéje címmel, sikerrel ment már sokfelé A balek cégérrel. Izsák Lili négy dupla lengõajtót szerzett a hetvenes évek mûvelõdési házaiból, alumínium fogóval. A lengõajtók megoldják  a párizsi körúti bohózat ki-berohangászását, egymás ûzését, fergeteges kergetõzését. A színpad fenekén is nézõk ülnek. Minden színész jó. Ízléses, mulatságos, õszintén bohóc, kedvvel mulattat. Hamvai Kornél fordítása csattanó, csillogó, frissen tréfás, színész-szájra álló.

Az előadás 11 után végződik, három felvonás két szünettel. Miért mégis, hogy már nyolc óra után a premierpublikum savanyú pofát vág? Miért érezzük lomhának a kiszámítottan működő nevető-gépezetet?

Feydeau házasságtörösdije egy népmesére hasonlít. Elszabadul egy félreértés. Meglódul lejtőjén. Mind több embert rant magával. Egyre vadabb helyzeteken száguld keresztül. Gyorsuló tempóval szilajon vágtat a semi felé. Végzetes katasztrófa felé sodorja a szereplőket.
Az Örkény Színház előadása a végén nem lassul le. Az elején gyorsabb a kelleténél. Ráérősen siet a színpadi mesélés. Nem gyorsul a sebesség, mert mindvégig egyformán sürgetős.

Az új színház egyik kerékkötője a színészi mozgásokat betanító koreográfiai munka. A színháznak különös és ritkán sikeres feladata. A többségükben mozgásgátolt, ritmusérzéketlen színészek rejtett képességeit kell előcsalni. A feladatot a képességhez illeszteni. A képességet felhasználni a kifejező és mutatós célhoz. Balett koreográfus nem automatikusan alkalmas erre. Speciális ravasz színészpedagógia, színpadi fantázia kell hozzá. A meghalt Imre Zoltán volt a legalkalmasabb alkotó e célra. Fejes Kitty a Feydeau-darabhoz szellemes táv-verekedéseket szerkesztett. Mutatósak színpadilag, mégis lassítják a cselekményt, gátolják a meglóduló színpadi időt.

120 éve a Vígszínház ezekkel a francia vaudevillekkel pörkölt a viktoriánus illem felhúzott orra alá. Szenvedélyes erkölcsi viták folytak, látogathatja illemtudó fiatal lány ezeket a szabados erkölcsű előadásokat? Ami kifogásolható volt, az érdeme egyben: borsot tört a szemforgatóknak, leleplezte az illem mögötti tomboló vágyakat, a feszes tisztesség mögötti ágaskodó tiszteletlenséget.

Ami pedig a színházművészeti részét illeti: a Víg tagjai ezeken a darabokon tanultak meg szalonian csevegni, hétköznapi lélegzetet venni, a dölyfös fenköltségű színpadi dagály helyére. Most ugyanezekkel a darabokkal felejtik el a színészek a lazaságot, a könnyeden lebegtetett szót és a természetességet.

A házassággal, illemmel, álszeméremmel elfojtott nemi vágyaknak női szakelőadói növekvő temperamentummal a legváltozatosabb és életismerettel telt jellemeket állítanak elő. Az előkelő és hűvösen fegyelmezett dáma, lába alól kicsúszik a szilárd illem talaja, nekivadulva gombolkozik, hosszú lábát szerelmi csápként nyújtogatja áldozata felé: Kerekes Viktória. A temperamentumos tökmag, időzített szexuális bombaként: Bíró Krisztina. A lavinaként ellenállhatatlanul ölelésbe száguldó vidéki asszony, akiben fölrobbant az évtizedek óta visszafogottság: Takács Nóra Diána. A hivatásszerű nemi napszámos, aki annyira belelendült hivatása gyakorlásába, hogy minden arra járót karjaiba fonna: Hámori Gabriella. A süket tiszti mamuska, csonkig kopott szempillákkal, a tisztes tárgyszerű háztartási kellék, amint felforr használatlan nemi vágya a garniszálló kesze-kusza átjárású francia ágyában: Kerekes Éva. Valamint Ruzsik Kata a színiiskolából, blazírt szobalányként érzéketlen még az érzékiségre, de ironikus távolságtartással megvan a véleménye a zajló ügyekről, és baksist azért elfogad.

Debreceny Csaba nekem rejtély. Hogyan képes a színészi múlt időt jelenné változtatni. Tudniillik, olyan könnyedén, annyi eleganciával, magától értetődöttséggel bamba dandy, hogy Ráday Imre jut eszembe a két háború közötti filmekből selma megbízhatatlanságával és tenyérbe mászó kedvességével. Széles László Vatelinje nagy ugrás a színész pályáján. Kedvvel tréfálkozik nagy komolyan. Csapdába szorult férj. Polgár Csaba tátott szájú csábító. Egyszerre mamlasz és fineszes. Áldozat és asszonytipró. Máthé Zsolt színjátszásunk legkedvesebb kajlája. Csuja Imre azon ritka színészek közé tartozik, akik képtelenek szerepben hazudni. Most egy mordizom adta nyugdíjas katonát recseg el. Mohai Tamás színinövendék termetre csőtészta. Hosszú, cérnavékony. Két szerepe is van. Két inas. Fekete és fehér. Cipőkrémmel bekent arccal szolgálatra idomított szótekerő. Szállodai inasként pedig hotel-Cherubin.

Helyünkre mászva a második szünet után a játéktér közepén egy mufurc tollászkodik. Eltévedt néző? Bennmaradt műszaki? Vagy dramaturgiai illetlenséggel az utolsó felvonásra késve beérkező új szereplő? Csikorgó ízületekkel tollászkodik. Nehézkesen letesz és felkanalaz a padlóról egy bögrét. Furcsa szerzet. Több zsákból összeállított teste tetején bodros, piszkosszürke haj, állán szakáll helyett rendetlen, borotválatlan szőrök. Gérome, Rédillon úr inasa. Csak amikor megszólal, derül ki, hogy Pogány Judit rejtőzik a maszk és a lehordott frakk alatt. Innentől minden mondata, gesztusa nevetést keltő találat.

MGP
Fotók: Gordon Eszter/forrás: Madách Színház