Pornográfia Szegeden

A 37 éves angol drámaíró, Simon Stephens a 2005-ös londoni terrortámadás után írta Pornográfia címû darabját, amit Bodolay Géza rendezésében pénteken (2008. november 15.) mutat be a szegedi társulat a Kisszínházban. Sokat sejtetõ cím, Nyugat-Európa ez évi sikerdarabja. Hét kis történet, hét kis csupasz mese, hét kis pornójelenet, ahol a szereplõk teljes, vágatlan, retusálatlan lelke kerül a kukkolásra kiéhezett nézõk elé: emberek, akiknek valójában semmi közük egymáshoz, hacsak az nem, hogy ugyanakkor, ugyanabban a városban vannak.

- Miért javasolta, hogy mutassák be Simon Stephens Pornográfiáját?

Bodolay Géza:  A művet Almási-Tóth András, a Szegedi Nemzeti Színház új irodalmi vezetője találta meg. Először a német, majd az angol verziót olvastuk, az ősbemutató Hamburgban volt. Az ottani színház a német nyelvterület egyik legfontosabb helyszíne évtizedek óta, a Schimmelpfennig-féle "Push-up"-nak is ott volt az ősbemutatója. Azt a darabot akkor Kecskeméten játszottuk először "külföldön". Az egyesült Európában ez a történet mindenképpen ránk is tartozik, nem mehetünk el mellette úgy, mintha a világ nyugati feléhez semmi közünk nem lenne. A magyar színház  az előző századforduló idején is hozzátartozott legjobb előadásaival az európai színházhoz, s a huszadik század hetvenes évei óta ez a törekvés sokunkban töretlen.

- Úgy fogalmazott: Kecskeméten nem merte volna műsorra tűzni, bátrak a szegedi színház vezetői, hogy ők megtették. Miért kellett hozzá bátorság?

Bodolay Géza: Bármilyen érvényes előadáshoz bátorság kellett mindenkoron. A húsz
évvel ezelőtti szegedi Hamletünk bemutatása például jóval nagyobb bátorság volt akkor Sándor Jánostól. Az előítéletekkel szembe menni mindig energiát igényel. Nem kizárt, hogy lesznek, akiket már a darab
címe is irritál. Közben a kábeltévén tömegek nézik a pornót éjszakánként. Stephens darabja nem erről szól. A világ jelen állapotát igazi színházi emberként mutatja fel, valódi párbeszédet kínál a játszóknak és közönségüknek.

- A pornográfia szótól és a 16 éven felülieknek besorolástól a nézők visszariadhatnak, holott a darab a 2005-ös londoni merényletekhez kapcsolódik. Miért találó mégis a cím?

Bodolay Géza: A szerző a világot behálózó "trendeket" látja pornográfnak, s ha kezünkbe vesszük bármelyik napilapot, be kell látnunk, hogy Stephens az egyik lényegi elemét kapja el a kezdődő huszonegyedik századnak.
"Pornográf korszakban élünk." Ugyanakkor látnunk kell, hogy a merénylet  délelőttjét az olimpia-rendezés jogának elnyerése előzte meg, és akármi  történhet körülöttünk, a szerelem valamilyen formában - ahogy  Shakespeare idején is - mindent meghatároz.

- A Pornográfia rendhagyó szerkezetű darab, mi jelentette ebben a
legnagyobb kihívást?


Bodolay Géza:  Olyan mint egy kirakós játék. A hamburgi előadás erre a díszlettel is utalt. Ritkán van a rendezőnek eleve - a szerző által felkínált módon - ekkora szabadsága. Stephens pontosan tudja, amit olykor idehaza némely színházcsinálók szeretnének elfelejteni: a Színház önálló műfaj, s a  színészek nélkül egyszerűen nem létezik. Azzal a ténnyel, hogy Szegeden tizennyolc színésszel adjuk elő a darabot, tulajdonképpen máris új, ős-bemutató születik, ahogy ezt a szerző a darabjával kapcsolatban eleve is kívánta. Örülnék, ha ő maga is látná, mire jutunk egy olyan városban, ahol nincs metró, de van Színház.

- Miért játszanak a magyar színházak viszonylag kevés friss darabot?  Nincsenek igazán jók?

Bodolay Géza:  Ha a színház biztonsági túlélésre játszik, akkor eleve csak olyan művet vesz elő, ahol a cím már önmagában valamiféle népszerű ingereket ér el. Kortárs szerző a huszadik század közepe óta egészséges rizikót jelent. Normális lenne, hogy idehaza is új, mára és mához írott műveket mutassunk be, ahogy ezt a kétszáz éve általunk is folyamatosan másolt német nyelvterület színházai manapság ismét teszik. A magyar szerzők közül a legjobbak a színház közelében kezdtek el színpadi műveket írni, ahogy a már említett Schimmelpfennig, vagy éppen Stephens is teszi.

- Sokat rendezett Szegeden különböző időszakokban, milyennek találja a mostani prózai társulatot?

Bodolay Géza:  Már annak is örülnék, ha a magyarországi "prózai" társulatokat végre "drámai" Színháznak nevezhetnénk, ahogy tőlünk nyugatra és keletre egyaránt. Ha még a fogalmi zűrzavart is tisztázhatnánk egyszer, miszerint a komédia és a tragédia egyaránt "dráma" - nos, én már ekkor úgy érezném, hogy nem hiába csináljuk - negyedszázada. A kérdés elől nincs okom kibújni: egészen kitűnő ifjú emberekkel ismerkedhettem meg az elmúlt hetekben, s talán Stephens-nek is köszönhető, de ebben az előadásban a szó legjobb értelmében működnek együtt - "társulatként".
Amúgy Hamlettel együtt vallom: "nincs a világon se jó, se rossz - gondolkodás teszi azzá". A társulat attól jó, hogy a produkciót most nagy kedvvel és lelkesedéssel próbálja, s többen egészen kitűnőek, ahogy ezt a régiektől már több korábbi előadásban megszokhattuk az elmúlt évtizedekben. Valójában mindig és mindenkor az előadásokban hittem. Nem  gondolom helyesnek, ha az ítéleteink megelőlegezik egymást. Bármely színház bemutatói függetlenek egymástól, vagy legalábbis annak kellene lenniük. Várjuk tehát a nyitott, érdeklődő, felnőtt nézőket. Csak a
legfontosabbat ígérhetjük meg: Stephens darabján nem lehet unatkozni.

Megjelent a Délmagyarország 2008.11.11-i számában


Erdélyi Tímea és Pataki Ferenc a Pornográfia próbáján
(fotó: Veréb Simon)

Londonban 2005-ben, a metró-robbantások (07/07), és a Live8 koncert idején, amikor egész Anglia ünnepel, mert elnyeri a 2012-es olimpia megrendezési jogát, és egész Anglia gyászol a terrortámadás áldozatai fölött. Lírai-dokumentarista, briliáns kortárs színmű napjaink legfontosabb problémáiról.

Simon Stephens (1970) angol drámaíró darabja a hamburgi Schauspielhaus számára készült, a színészekkel és a rendezővel való közös munka során 2007-ben. Az ősbe-mutató Hannoverben volt 2007. június 15-én. Azóta öt német és angol előadása aratott sikert egy évad alatt. A szerző teljesen szabad kezet ad az alkotóknak, a darab csupán szöveg, mely tetszőleges számú színésszel eljátszható. Így minden előadás valójában ősbemutató, egy "másik mű".

Simon Stephens: Pornográfia
színmű
Fordította: Merényi Anna

öregúr vagy öregasszony: Jakab Tamás
felnőtt házaspár: Fekete Gizi, Szűcs Lajos
az adjunktus: Borovics Tamás
hontalan, házigazda: Somló Gábor
tanárnő: Farkas Andrea
az adjunktus egyik tanítványa: Márkus Melinda
az adjunktus másik tanítványa: Erdélyi Tímea
az egyik fivér: Pataki Ferenc
a másik fivér: Savanyu Gergely
az egyik nővér: Erdélyi Tímea
a másik nővér: Borsos Beáta
Petőfire hasonlító harmadik utas: Gömöri Krisztián
az öt hátizsákos: 
Barnák László
Egger Géza
Járai Máté
Poroszlay Kristóf
Szívós László
lány a diszkóból, avagy az ifjú családanya : Csorba Kata

Díszlettervező: Székely László
Jelmeztervező: Benedek Mari
Fény: Stadler Ferenc
Dramaturg: Márton Andrea
Súgó: Szabó Noémi
Ügyelő: Bacsa Erika
Rendezőasszisztens: Szabó Orsolya

Rendező: Bodolay

BEMUTATÓ: 2008. november 14., Kisszínház

Az előadás a Casarotto Ramsay & Associates Ltd. engedélyével, a Casarotto Ramsay & Associates Ltd. és a Hofra Kft. közvetítésével jött létre.

Forrás: Szegedi Nemzeti Színház