Szlovén program

A Kortárs Drámafesztivál idei vendégország-programjának vendége Szlovénia. A sokszínû, mozgalmas és eleven, idehaza azonban meglehetõsen ismeretlen szlovén színházi élet gazdag összmûvészeti programsorozattal kerül bemutatásra: színházi elõadás, performansz, táncszínház, felolvasószínház, koncert, szimpózium és filmvetítés-sorozat egyaránt szerepel tervezett programok között.

Via Negativa: Would, Would Not; Out
A KDF az Európa-szerte ismert Via Negativa két produkcióját is vendégül látja. A szlovén alternatív színház egyik legmeghatározóbb együttese 2002-ben alakult Ljubljanában, Bojan Jablanovec vezetésével, s merész előadásaival hamar ismertté vált szinte egész Európában. A társulat előadásai a színház és a performansz házasításából épülnek fel; alapállásuk, hogy a színházi előadás a néző és az előadó közötti dinamikus párbeszéd, ahol lehetőség nyílik reakciók és ellenreakciók, nézőpontok, elvárások, értékítéletek, következtetések ütköztetésére. Vagyis előadó és néző viszonyában nem az esztétikumot, hanem a kommunikáció lehetőségét tartják elsődleges. A társulat neve is elsősorban ennek a kapcsolatnak a megragadására utal, és csak másodsorban annak teológiai jelentésére, vagy a Grotowski által bevezetett terminusra.

A Via Negativa munkamódszerének lényege a testnek mint a személyiséget tükröző, kifejező eszköznek a vizsgálata. Az előadások szövegét a színészek maguk hozzák létre tematikus workshopok keretében. A jelenetek alapja a személyes tapasztalat, a szubjektív emlékezet, a saját testtel és elmével való folytonos küzdelem.

Működésük első hét évét a hét főbűn (kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség) vizsgálatának szentelték-szentelik. A főbűnöket a hagyományos egyházi tanítás nem súlyosságuk miatt emeli ki, hanem azért, mert belőlük minden más bűn levezethető. Vagyis a főbűnök alapvető attribútumok, s gyökereik az emberi természetben is megtalálhatók. A Via Negativa előadásai ezért a bűnösnek tartott késztetés elnyomására tett kísérletnek és az elnyomás keltette vágy kielégítésének dialektikáját járják körül. A "hét főbűn"-ciklus 2009-ben a Via Nova című munkával zárul.

A Would, Would Not a sorozat negyedik darabja, az I Would Would You? című workshop eredményeinek összegzése. A bujaság bűnét tematizáló előadás a lehető legerősebben épít a nézők aktív részvételére, vagyis kibillenti a közönséget a passzív befogadó szemlélődéséből.

Az Out című előadás a Via Negativa hétrészes főbűn-projektjének utolsóelőtti darabja. A produkció a kevélységet veszi górcső alá: miként működik az emberi büszkeség színházi helyzetben, vagyis a nézők és előadók kapcsolatán keresztül.
 

Maja Delak (Emanat Intézet): Expensive Darlings
Maja Delak táncos-koreográfus a franciaországi Angers-ben folytatott tanulmányai melletts zámos európai és tengerentúli szemináriumon vett részt. Olyan nemzetközi nagyságok voltak mesterei, mint Mark Tompkins, David Zambrano vagy Elizabeth Corbett. Alapító munkatársa és 1993-2002 között állandó tagja volt az EN-KNAP szlovén táncintézetnek, 2006-ban pedig megalapította az Emanat Intézetet, melynek krédója a szlovéniai kortárs tánc fejlesztése, európai kontextusba helyezése. A szervezet nem csupán mozgásművészeti produkciók létrehozásával és támogatásával foglalkozik, hanem oktatási programot is kidolgozott, mely a középiskolások kortárstánc-képzését segíti.

Az Expensive Darlings az Emanat Intézet első produkciója. Az előadás a szlovéniai kortárs tánc kvázi-intézményes formáinak visszásságait és nehézségeit vizsgálja. A koreográfus hat táncost és színésznőt hívott meg a táncművészet iránti elköteleződés különböző, egymás mellett létező formáinak és a kortárs tánccal kapcsolatos eltérő vágyak bemutatására. Hogyan egyeztethetőek össze az intézményes törekvések az egyéni nyitottsággal? Miért hátrányos helyzetű a kortárs előadóművész? E kérdésekre keresi a választ Maja Delak új koreográfiája.


Simona Semenič: Én, az áldozat
Simona Semenič behatárolhatatlan kortárs színházi alkotó: író, dramaturg, producer, előadóművész és perfomer. 1975-ben született, hírnevét generációjának egyik legtehetségesebb, legegyénibb hangú szerzőjeként alapozta meg. Nem túlzás azt állítani, hogy egy csapásra lett híres: hazájában első munkája után rögtön a legígéretesebb pályakezdőnek kiáltották ki, s azóta sem okozott csalódást. Jelenleg a Glej Színház művészeti vezetője, s állandó alkotótársa Ivan Talijancič rendezőnek. She Said című darabjuk angol és amerikai fesztiválokon is részt vett. Dramaturgként Szlovénia határain kívül Berlinben és New Yorkban is dolgozott.

Az Én, az áldozat egy fiatal nő történetét meséli el, aki különféle betegségek szinte hihetetlen sorozatát élte át. Semenič előadása saját élményeiből táplálkozik, s a tabunak minősülő, stigmatizáló testi bajokról való őszinte beszéddel újraértelmezi az áldozat sztereotípiáját. Teszi mindezt úgy, hogy keserédes előadása egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat.


Mladinsko Gledališče (Ifjúsági Színház): Fragile!
A szlovén Ifjúsági Színház, mely hazáját minden másnál szlovén teátrumnál több európai fesztiválon képviselte, Tena Štivičić Fragile! című darabjának színpadi adaptációját hozza a fesztiválra.

Tena Štivičić drámaíró 1977-ben született Zágrábban. Tanulmányait a zágrábi Színművészeti Főiskolán és a londoni egyetemen folytatta. Nemzetközi fesztiválok és workshopok gyakori vendége. Horvátul és angolul egyaránt ír, darabjait tíz európai ország színházai tűzték műsorukra. Fragile! című művét Matjaž Pograjc rendezte meg a Szlovén Ifjúsági Színház számára, az előadás több díjat nyert Horvátországban és Szlovéniában egyaránt. Legutóbbi munkáját, a Goldoni Terminust a Velencei Biennálén mutatták be 2007-ben.

Matjaž Pograjc színházrendező 1967-ben született Ljubljanaban. Szlovénia egyik legkiemelkedőbb színházcsinálója. 1988-ban táncosként mutatkozott be A vörös pilóta című darabban a ljubljanai Balettintézetben, majd a következő évben felvételt nyert a Színművészeti Főiskolára, ahol rendezést tanult. 1990-ben Betontanc néven megalapította saját együttesét. 1993 óta a Szlovén Ifjúsági Színház állandó munkatársa. Rendezései bejárták a világot, harminchat ország kétszázötven városában mutatták be őket mind az öt kontinensen.

A Fragile! keserédes történet a határok nélküli Európa vándorairól, akik számukra idegen környezetben próbálnak szerencsét. Finom technikával szőtt mese álmokról, elveszett illúziókról, felnőtté válásról - és különösen arról a bizonytalanságról és idegenségérzetről, ami talán mindnyájunk életében jelen van. Az előadás rendkívül innovatív: a színházi és filmes médium képzeletgazdag ötvözetével érzékenyen reflektál a mediatizált társadalom viszonyaira, de megoldásai tágabb kontextusban a jelen többrétegű metaforájaként is értelmezhetők. Paradox módon a vetített betétek hozzák igazán elérhető közelségbe a karakterek belső világát, s finoman egészítik ki a komplex térben zajló valós és elképzelt eseményeket.


Fake Orchestra: Fake World (koncert)
A Fake Orchestra muzsikájában szláv népzenét, latin jazzt és afrikai folkot ötvöz avantgárd és populáris elemekkel, hogy kiderüljön: ami látszólag igencsak távol áll egymástól, az valójában nagyon is összeillik. E sokszínűségre utal Fake World című albumuk borítója is: ezen egy mosolygó aranyelefánt trappol keresztül a narancsszínű égen, ormányából csillagokat fújva; másutt UFO-k, hableányok, épületeket cipelő halak és piros tornacipőt viselő majmok láthatók. A tervező, Dragan Radović e munkájával a zenekar fő ismérvét mutatja be, a furcsa, de csodálatos szürreális álomszerűséget.

A Fake Orchestrát lehetetlen beskatulyázni, mivel mindennemű konvenciót elutasít, helyesebben számosat követ egyszerre. Ezért is az "orchestra" elnevezés: ahányan vannak, annyiféle stílust képviselnek, így pedig nehéz lenne valódi együttesnek hívni a csapatot. Mégis, ha egyetlen fontos hatást kellene említeni, akkor az a népzenéé volna. "Spontán jött az ötlet" - mondja Igor Leonardi, a zenekar vezetője. "A Fake minden tagja hozza az ötleteit és a saját repertoárját. Ana, az énekesnőnk az édesapjától tanulta a tradicionális szlovén énektechnikát. Janja, a másik énekesnőnk színésznő - ő inkább kabaré-betéteket és latin (spanyol, francia, olasz) dalokat énekel. Jelena, a hegedűsünk hamisítatlan balkáni gyökerekkel bír, Boszniába való, ő hozta a bosnyák és macedón dallamokat, amiből át is vettünk jó néhányat. Így jött létre a Fake World. Ez egy körülbelüli összeállítás abból, ami az elmúlt öt évben velünk történt."

Igor Leonardi a 80-as évek óta dolgozik zeneszerzőként, több színházi előadás és film zenéjét írta és hangszerelte. Pótalkatrészek című filmje megkapta a legjobb szlovén filmzenének járó díjat is. A Fake Orchestra afrikai hangzásvilágát Leonardi afrikai utazásai inspirálták: bejárta Burkina Fasót, Togót, Ghánát, Elefántcsontpartot és Nigert. Itt figyelhette meg a jazz, a blues legősibb gyökereit, azokat a pentaton-skálára épülő dallamokat, amelyek Amerikában a blues alapvető hangzását alkotják. Az Egyesült Államokban megismert freejazz-iskola is nagy hatással volt a Fake-re. A zenekar módszerének legfontosabb eleme az improvizáció, a meglepetés ereje: "Az inspiráció bárhova eljuttathat. Sosem hallott dallamokat hozhatsz létre. Talán néhány milliszekundummal azelőtt, hogy a közönség meghallaná, te már hallod a fejedben. Az egész egy hatalmas spirituális élmény."


Szimpózium a szlovén színház helyzetéről

Mivel átérezzük vendégország-programunk komplexitásának fontosságát, a színházi és táncelőadások, performanszok mellett a színházról való beszédnek, gondolkodásnak és a társművészeteknek is helyet kívánunk adni. Éppen ezért szimpóziumot rendezünk a szlovén színház helyzetéről, alternatív működési formáiról. Ennek keretében érkezik a 7. Kortárs Drámafesztiválra Rok Vevar, a MASKA Intézet vezetője.

A MASKA non-profit szervezet, mely az utóbbi években egyfelől a kortárs előadó-művészet egyik legfontosabb műhelyévé vált Szlovéniában, másfelől az európai kortárs művészeti szcéna fontos szereplője lett. Az intézet tevékenysége komplex, hiszen támogatja az elméleti és a gyakorlati munkálkodást egyaránt. Foglalkozik oktatással, kutatással, archiválással; szimpóziumokat szervez, könyveket ad ki, és természetesen önálló művészeti produkciókat hoz létre. A MASKA olyan művészeti alkotások létrehozását pártolja, amelyek előremutató megoldásaikkal a kortárs tendenciákhoz illeszkedne, s különösen nagy hangsúlyt fektet arra, hogy fiatal, kísérletező művészeknek biztosítson bemutatkozási lehetőséget. A műhelyben klasszikusnak mondható színházi előadások mellett performanszok, interdiszciplináris és vizuális művészeti munkák is születtek.

Az intézet a MASKA előadó-művészeti folyóirat műhelyéből nőtte ki magát - e periodika már alapítása, az 1920-as évek óta a szabadgondolkodás és az eltérő közelítések fontos fórumává vált Szlovéniában. Mindvégig nyitott maradt a kritikusok, producerek, rendezők új meglátásai számára, s időről-időre magas színvonalú publikációkkal segítette elő a színházi szakma megújulását, a termékeny szakmai vitát. A folyóirata jelenleg évi három tematikus dupla számban jelenik meg, a kiválasztott témákon felül azonban interjúkat, könyv- és színikritikát, kutatási eredményeket, háttéranyagokat is közöl.

Meghívott előadónk, Rok Vevar 1973-ban született Slovenj Gradecben. Összehasonlító irodalomtudományt hallgatott a Ljubljanai Egyetem művészeti karán, később - kisebb bábos kitérő után - színházi rendezést tanult a ljubljanai Színművészeti Főiskolán. Publicista, kritikus, színházi rendező és a MASKA magazin szerkesztőbizottságának tagja. Színházi projektekben dolgozott dramaturgként, dokumentumfilmekben rendezőasszisztensként, volt dalszövegíró és lapszerkesztő is. Jelenleg egy szlovén kortárs színházi és táncszínházi projekt produkciós vezetője és szerzője.


Matjaž Zupančič: A folyosó (felolvasószínház)
Felolvasószínházi projektünk célja, hogy magas színvonalú magyar fordítás elkészítésével megismerhetővé tegyük a szlovén drámaírás egyik jelentős darabját, ezzel is elősegítve a két ország közötti kulturális cserekapcsolatok megindulását.

Matjaž Zupančič színházi rendező és drámaíró; rendezést és dramaturgiát tanult Ljubljanában és Londonban. Az 1980-as években a Kísérleti Glej Színház rendezőjeként és házi szerzőjeként dolgozott. Nevéhez körülbelül ötven rendezés, tíz önálló darab és két regény fűződik. A legjelentősebb európai színházi fesztiválok vendége volt Franciaországtól Németországig, s jelenleg is a legnépszerűbb szlovén drámaíró külföldön.

2002-ben írt darabja, A folyosó a televíziós reality műfajának alapos kipellengérezése. A történet helyszíne egy tévéstúdió folyosója. Bent, a stúdióban hét fiatalt vesz a kamera éjjel-nappal, a nézők pedig alkalmanként szavaznak a kedvencükre. Aki megszegi a szabályokat, vagy aki nem eléggé népszerű a nézők körében, az kisesik. Az utolsó játékos pedig természetesen óriási nyereményben részesül. Zupančič drámája azonban nem a stúdióbeli eseményekre koncentrál, hanem az egyetlen kamerák és mikrofonok nélküli helyiségre: a folyosóra. Az igazán fontos dolgok ugyanis itt történnek: a versenyzők végre valóban önmaguk lehetnek, hiszen nem kell a kamerának játszaniuk. A benti élet egyre elviselhetetlenebb lesz, így a folyosó is egyre feszültebb jelenetek és veszekedések színhelyévé lesz. A résztvevők gyorsan elveszítik a türelmüket, végül teljesen kivetkőznek magukból.


Filmvetítések

Hogy ne csak a szlovén színház, hanem annak társművészetei is a magyar nézők figyelmének fókuszába kerülhessenek, kísérőprogramunkban kedvcsinálóként bemutatjuk a szlovén új generációs filmművészet néhány reprezentatív alkotását. Magyarországon ugyanis főként olyasmi jut az eszünkbe Szlovéniáról, mint a Laibach, az Alpok és a Bledi-tó, arra ritkán gondolunk, hogy ez a kicsi és fiatal ország egészen dinamikus filmiparral rendelkezik. A szlovén alkotók bemutatása azért sem idegen a Kortárs Drámafesztiváltól, mert a filmesek igen kreatívan használják és keverik a különböző művészeti ágak műfaji kereteit. Programunkban szerepel többek között nyaralási thriller, színházi rendező magánéleti drámája és a nemzeti sztereotípiákat kicsúfoló rövidfilm.


Forrás: Kortárs Drámafesztivál

Kapcsolódó cikkek:

- MAGYAR PROGRAM
- NEMZETKÖZI PROGRAM
- KÍSÉRŐ PROGRAMOK