Zsótér-triptichon

Amikor a Vassza Zseleznova 1935-ös változatát Gleb Pamfilov megfilmesítette felesége, a gumiarcú Inna Csurikova számára, a dúsgazdag Szavva Tyimofejevics Morozov textil-gyáros, impresszionista-gyûjtõ, mûpártoló, - õ volt a régi Mûvész Színházat eltervezõ és megépíttetõ - moszkvai szecessziós palotájában forgattak. Hangsúlyozták a kifinomult szépérzéket, a határtalan vagyont, amit a kardos tulajdonosnõ halála után majd szétszórnak-szétherdálnak.


Jelenet a Vassza Zseleznova c. előadásból

Ambrus Mária díszlete gyermekszobát ábrázol nyers deszkákból, lécekből, szekrénykékből. Hason fekszenek benne, mint japán csőszobában. Zsótér rendezéseiben többször kushadnak szűk helyen a szereplők. Csak találomra: a főiskolai Octopusban, Radnótin a Jane Eyreben behemperednek az ágy vagy a díszlet alá. Szűk helyről kémlelnek, mintha ott sem volnának, mégis figyelik titkon az összeverődötteket. Riadt gyermekek kucorodnak ily módon leshelyükre. Hans Henny Jahn: III. Richárdjának vértől iszamós története tarka, fölfújható strandjátékok között bonyolódott Szegeden. Wyspiansky Waweljét színes leporellók keretezték.


Jelenet a Vassza Zseleznova c. előadásból

A Zseleznov-vár most alacsony házikó. Akár a hét törpéé. Básti Juli ádáz boszorkányként Hófehérke képében magányos háza közepén. Férfierejű asszonyember. Szélesebb mozdulatok és megemelt hang nélkül is uralkodó. Morcos. Mosolytalan. Zárt arcú. Nem néz arra, akihez szól. Maga elé szúrja tekintetét. Domború homloka mögött szakadatlan őrölnek a kerekek. Megoldásokon töri a fejét. Az egész világot neki kell mozgatnia, rendben tartania, haszonnal működtetnie. Női Napóleon uralkodik a padlóra festett világtérkép fölött. A tengereken hajtogatott papírcsónakok úszkálnak, a zseleznovok vállalatának szállítmányozási teherhajói. Életre-halálra, gyilkosságra és házi rabságra megy a játék, bankszámlahízlalásra, szolgává torzításra, de mégiscsak játék. Életjáték. Szerepjáték. Freccsen a vér, de csak játszanak. Mészáros Piroska Csokonai Samukájának félkegyelműjeként ül a földön. Zacskókba nagy figyelemmel fehér porokat töltöget: patkánymérget, kristálycukrot, sztrichnint? Játszik. Orth Péter fajdkakas násztáncot jár matrózruhában (Vati Tamás táncos előírására), de bármennyire kihívó csábtánc, szemérmetlen felajánlkozás - játék csupán. Orth az előadás Brecht-részében bekopogtat az elfüggönyözetlen próbatermi ablakon - mivel a Kaszás Attila színpadon megy a játék - hiábavalóan zörget, mérgében letolja nadrágját, meztelen ülepét nyomja gyermekien az üveghez.


Jelenet a Vassza Zseleznova c. előadásból

Benedek Mari jelmeztervező a férfialsónadrágok arzenálját vonultatta fel, de alkotóilag megtoldotta a vérre menő játékosságot matrózgalléros kislány és kisfiúöltözékekkel. Vassza nagyasszony sem a cég egyenruhájaként viseli, hanem a többiekhez hasonlóan, mint óvodai gyerekruhát. Mellrészen, zseben, nadrágszáron, vagy mezítelen mellre festett tetoválásként a szereplők nevüket, esetleg csak keresztnevük kezdőbetűjét viselik, mint kisdedóvóban a megkülönböztetett gyerekholmikat. A kirívó jelek szerepe megnövekedett, mivel a színdarab szerepeit össze-vissza játsszák. Mészáros Piroska hol debil gyermek, hol Zürichből gyermeknézőbe lopakodott proto-bolsevista, hol infantilis pánikban szirénázva bömböl, mert az őrizetlen kassza fosztogatásában gátolják. Varga Máriát, Söptei Andreát csak nehezen és csak sokára tudom megkülönböztetni Stork Natasa és Bánfalvi Eszter életkorától. Még az sem tűnik fel, hogy régen végeztek a főiskolán, nem, mint többi kartársnőjük, akiknek ez első felnőtt színészi éve. Bizonysága ismét, a színész annyi éves, amennyi szerepe. Nem azért osztattak szét a szerepek, hogy mindenki egyenletesen vehessen részt a játékban. Legyen elegendő megmutatni valója. A keresztbeosztott szerepek a világban folyó zűrzavart utánozzák. Senki sem önmaga. Bármikor átléphet más személyiségébe. Cseppfolyósak a jellemhatárok.

Szünet után Brecht konokul osztályharcos, fiatalkori barátságtalan kétrészese következik. Ambrus Mária hullámlemez papírból készítette a széttéphető, fölhasogatható talajt. Tépnek belőle evőpálcikát, sodornak cigarettát, élelmet. A gyermeki képzelet papírfoszlányokból teremt a nézőnek valóságot. Az élére állított hullámos papírtekercsek lehet vadon, nádas, sástenger. Nekivadult folyó megdagadt hullámai. Úttalan vad vidék.


Jelenet a Kivétel és a szabály c. előadásból

A tandrámát infantilis bájjal játsszák. László Attila Karl Langmann olajforráshoz expedícióval készülő kereskedőt mongol tájszólással, felcsúsztatott hangon kukorékolja. Játékos hanghordozása alatt megőrzi félelmeit, aggodalmait, kegyetlenségét, éberségét, kapzsiságát, haszonlesését. Mátyássy Bence Kulija bravúralakítás. Bárgyú, de kedvesen torz vigyorral az arcán félkegyelmű teherhordót makog, akiről azonban nem lehetünk egészen biztosak, hogy valóban esztelen, vagy csupán önvédelemből menekül olyan gyarmati szolga bugyutasága mögé, amilyennek a felsőbbrendű elnyomók képzelik szolgáikat. Tallér Zsófia minimál-melódiáit nagyszerűen adja elő.

Bánfalvi Eszter, Stork Natasa, Miklós Marcell, Szabó Kimmel Tamás rezzenetlenül tárgyilagos hangon képesek megszólaltatni Ungár Júlia fordította szövegüket. Nem színeznek. Érzelmileg nem habosítják mondataikat. Közölnek. Megállapítanak alapigazságokat és közhelyeket. Nem vállalják magukra a néző értelmi befolyásolását. Rábízzák a közönségre a gondolkodást. Ehhez azonban szabatosan érteniük kell, hogy mit ne érzékeltessenek és miért ne. (Itt kell elmondani, hogy Mészáros Piroska és Stork Natasa színpadi beszédén még sok a hátralévő, elvégzendő munka.)


Jelenet a Kivétel és a szabály c. előadásból

Majd’ elfeledtem, hogy Básti Juli moccanatlan, monstruózus alakítása végén szemtelenül átvált naturalista részletezésre. Nyakához kapkod fuldokoltában. Végül eltépi nyakláncát tehetetlen elerőtlenedésében. Gyöngyei szétgurulnak a padlón. Tisztelgő idézet ez Gobbi Hilda, az 1949-es Vassza Zseleznova előtt. Egy próbán óvatlanul leszakította gyöngysorát, az ékszer felfűzött szemei végeérhetetlenül folytak a padlóra, mintha az élet folyt volna ki az üzletasszonyból. Gellért Endre, a rendező úgy döntött: megtartják a véletlen szülte játékot. Gobbi minden előadáson elszakította élete fonala helyett a nyakláncot. Egy kritikus, aki nem olvasta el Gorkij drámáját: A gyöngyök leperegnek címmel cikket írt a Gorkijhoz hű nagy alakításról.

Szerző: MGP
Fotók: Gordon Eszter/Nemzeti Színház