Gigor@MU

Caryl Churchill: Kék szív (A szív csücske; Kék bögre)

Gigor Attila idén a Nyomozóval határozott mozdulattal rúgta be a mozi kapuját, most pedig elegánsan a színház ajtófélfájába is betámasztja cipőorrát. Egy órás felolvasószínházat rakott össze, ahol is leginkább az anyag kiválasztása telitalálat - Caryl Churchill nyelvi csavarokra épülő két darabja érdekes agytérna az arra fogékonyaknak (Caryl Churchill műveiben a nyelvi dekonstruálás felé indul el. A szereplők gyakran egyszerre beszélnek, egyes replikák időről időre megismétlődnek megváltoztatott vagy torzított formában, a szavak megritkulnak, vagy elmaradnak).

A MU Színház előterében/kávézójában ülünk november utolsó hétfőjén, díszlet, technika, fény, egyebek nincs, forralt bor akad. Felolvasószínházon eddig egyszer voltam, ez is hasonló, s mivel abszolút szövegcentrikus a dolog, itt nem is hiányzik nagyon a kidolgozott dramaturgia. A szereplők anélkül is élővé teszik a szöveget: az első részben Mészáros Béla nyomja nagyon jól, a másodikban pedig a katonás Kovács Lehel üt. A darab tényleg szinte csak a nyelvi játékra épül, és a csapat többi tagja is (Száher Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina, Rezes Judit) is lubickol benne, utóbbi földöntúli fizimiskáját amúgy is mindig öröm látni. És visszatérve a rendezőre: az előadás kiválasztása tíz pontot érdemel, és a zéróhoz konvergáló költségvetésű, kvázi haverokkal összerakott majdnemdarab sokkal frissebb, élettelibb (és szórakoztatóbb) mint egy-egy nagyon melósnak mondott produkció. Gigor legközelebbi filmterve még elég képlékeny korábbi elmondása alapján, addig azért színházban villanthatna, azt se bánnám, ha Bodó helyett új színházi fenegyerek születne.