Egy szerelem három éjszakája

Az Egy szerelem három éjszakája különös darab, a mûfaja megjelölése sem egyszerû. A Hubay Miklós születése 90. évfordulójáról megemlékezõ Csokonai Színház zenés játékként hirdeti, eredetileg azonban - amikor ez a kifejezés még inkább szitokszóként volt használatos Magyarországon -, valamiért musicalnek becézték. Talány az is, hogy az 1939-ben kezdõdõ, és az 1944-es vészkorszak csöppet sem vidító eseményeivel záruló történetet miért elevenítik fel oly gyakran a rendezõk.

Árkosi Árpád munkája a 30. feldolgozás. "A szerzők mély humanizmussal és ártatlan hittel megáldott embereket konfrontáltatnak az embertelenséggel, de felfedezhető benne az önironikus és szatirikus látásmód is - vallja a rendező. "Az Egy szerelem három éjszakájában Bálint, a költő kedvesét játszom - mondja Vencz Stella. Júlia a neve, nehéz lenne elkerülnünk a képzettársítást. Nem csak a szerelem és a veszélyhelyzet miatt, hanem a legendaképződés okán is párhuzam vonható.
Petőfinek nyoma veszett Segesvárnál, s Bálintról sem tudhatom meg biztosan: elesett-e, vagy a sorsát csak álmodom. Persze botorság egy történetet a vége, a befejeződésének lehetőségei felől megközelíteni. Ma izgalmasabb számomra, mitől fogant ez a szerelem? A férfi hozott tűzbe, vagy a költő karjaiba vágytam? Féltékeny vagyok-e a kedves könyveire? Nem örülök-e a lelkem mélyén, amikor Bálintnak meg kell tőlük válnia? Beérem-e annyi perc boldogsággal, amennyi egy küldetéstudattal született, az emberiségért lélegző költő mellett jár nekem? Vonzódom-e az én álmodozóm mellett ahhoz a józan gyakorlatiassághoz, amelyet a számunkra hajlékot szerző Viktor képvisel? A férfi és a nő kapcsolatának örök kérdései - olyan történelmi órán, amelyen a verslábak is katonacsizmát öltenek."

Hubay-Ránki-Vas: Egy szerelem három éjszakája

Bálint: Mercs János
Júlia: Vencz Stella
Viktor, üzletember: Mészáros Tibor
Dr. Szegilongi Lajos, bíró: Miske László
Melitta, a felesége: Oláh Zsuzsa
Henker Frigyes, százados: Bakota Árpád
Sándor, költő: Ferenczi Attila
Károly, költő: Rácz József
Légós: Jámbor József
Gáspár: Varga József
Menyhért: Tóth László
Boldizsár: Vranyecz Artúr
Katonaszökevény: Nagy László
Katona: Szőke Norbert
Katona: Cservenka Ferenc
A virágáruslány: Szanyi Sarolta
 
Táncosok :
Buka Helga
 Deczki Nóra
 Homonna Nóra
 
Karmester és korrepetitor: Nagy Máté
Hangszerelés: Barabás Árpád
Dramaturg: Balogh Tibor
Díszlettervező: Árvai György
Jelmeztervező: Szűcs Edit
Koreográfus: Katona Gábor
A koreográfus asszisztense: Laczó Zsuzsa
Rendezőasszisztens: Jóvér Csaba
Ügyelő: Karl József
Súgó: Pethő Zsuzsa

Rendező: Árkosi Árpád

Bemutató: 2008. december 12. 

"Csoda darab" - harmincadszor
Interjú a szerzővel, Hubay Miklóssal

- Hogyan emlékszik vissza az Egy szerelem három éjszakája 1985-ös, első debreceni bemutatójára?

Sajnos 1985-ben a premierre nem jöhettem haza Olaszországból, március végén épp vizsgaidőszak volt az egyetemen, de a debreceni bemutató plakátját itt őrzöm a falon.  Úgy emlékszem, akkoriban a Csokonai Színház épületét renoválták, vagy átépítették, az előadások a Kölcsey Ferenc Művelődési Központban voltak. Pethes György rendezte az előadást. Régen ismertem őt, nem- egyszer találkoztunk a New York Kávéházban. Kiváló barátomnak, Réz Pálnak a köréhez tartozott ő is. Úgy tudtuk, Pethes György a legendás színészcsaládnak - Pethes Imre volt Magyarországon a Cyrano örökbecsű megteremtője - az utolsó "arany ágacskája".

A debreceni előadáshoz fiatalokat verbuvált, s hamar kiderült: a legtehetségesebbeket. A Költő hitvesét játszó Vásári Mónika még főiskolás hallgató volt, neve mellett ott az f. h. Partnere Tunyogi Péter. Kállay Bori, aki a darabban Melittaként a Bíróné dalát és a Búcsú Budapesttől dalt énekelte, nemsokára országos hírű művésznő lett. Partnerét, Korcsmáros Jenőt Erdélyből hívták Debrecenbe. A Kalandort Lamanda László alakította, s a kritikákból tudom: bravúrosan. O. Szabó István ebben a darabomban szerepelt először, mint Keserű Költő, azóta boldogan tapsoltam neki sok más darabban, és különös hálával a magaméban, a Tüzet viszek főszerepében, és feledhetetlen produkciója volt az, hogy napló-köteteim szövegéből egy színházi estére futó, lebilincselő műsort csinált. Visszatérve a debreceni Egy szerelem három éjszakájára, a színdarab végén az amnéziás Három királyokat a ma is elismert, neves Dánielfy Zsolt mellett egy nagyszerű trió tagjaiként Somló Gábor és Vizy György kreálta.


Hubay Miklós
Fotó: hubaymiklos.hu, MTI (Bruzák Noémi)

- De a debreceni premierről térjünk vissza a kezdetekhez. Kérem, ossza meg velünk a darab keletkezésének híresen szép történetét.

Soha olyan távol nem álltam attól, hogy drámát írhassak, mint négy évvel a forradalom után, amikor Szinetár Miklós az új színházát megnyitó előadáson, a szünetben hozzám lépett, és azt mondta: - Nincs második darabunk. Ha írsz egyet, elintézem, hogy színre kerüljön. - Akkor már négy éve állástalanul tengődtem, és ha egy-egy optimista, óvatlan színigazgató játszani akarta valamelyik új drámámat - Major Tamás, Ádám Ottó -, a próbák során lecsapott a betiltás. A szakmabeliek így lassan kezdték megtanulni, hogy kiszínházbólított vagyok, amolyan indiai érinthetetlen.

És akkor a művészetben és a politikában egyaránt magabiztos, tekintélyes fiatal igazgató szerződést kínál... A megírásra váró színdarabnak három hónap múlvára már ki is volt tűzve a premierje. A három hónapnak egyik fele az enyém, hogy kitaláljam és megírjam, másik fele a zeneszerzőé és a rendezőé, hogy színre vigye.

- Ráadásul nem csupán egy darabot kellett ilyen rövid idő alatt megírnia, hanem egy musicalt.

Szinetártól persze meg kellett volna kérdeznem, hogy mi is az a musical, mert én akkor azt se tudtam, hogy eszik, vagy isszák. De Szinetár már továbbment, fogadta a gratulációkat.

A nyitóelőadás Brecht Koldusoperája volt, tele songokkal. Tehát bizonyára valami ilyesmit kellene csinálnom Szinetárnak. De honnét vegyek hozzá egy költőt?

Nem messze tőlem a színház kapujában szivarozott Vas István. Fújta a füstöt. Pár nappal azelőtt megküldte nekem legfrissebb könyvét, az Elveszett otthonokat. Ez az önéletrajzi kiskönyv arról szólt, hogy első feleségével, a korán meghalt Etivel, hogyan költöztek hónaposszobából hónaposszobába. Szinte minden magyar fiatal költő így élt akkoriban. És ezekből a hónaposszobákból vitték aztán őket a behívók Ukrajnába, a bori táborba, halálba. És mégis, a lichthofra néző, legsötétebb szobába is felragyogott a szerelem és a költészet, ahová a Nap is legföljebb a nyári napforduló idején sütött be egy-két percre, amikor éppen leghosszabbak a napok.

Még alighogy belelapoztam az Elveszett otthonokba, de megkapott egy jelenet, amikor a nyári napfordulókor, június 21-én, a besütő napfényt a költő szerelme ágyból kiugorva, tánccal üdvözli...

Vas Istvánnak mondom, hogy Szinetár színdarabot kér, persze dalokkal, a dalokhoz versek kellenének, vállalná-e ezek írását.

- Miről szólna a darab?
- Arról, hogy Eti naphimmnuszt táncolt, amikor - egyszer egy évben - besütött hozzátok a Nap.

És akkor Vas István azt mondta, és látszott rajta a boldogság és megrendülés: - Életem legnagyszerűbb pillanata ez.

Boldogan, és megrendülten kezdtük írni ezt a színdarabot. Bár az a csodás teremtmény, Eti éppúgy eltűnt a darabunkból, mint ahogy eltűnt annak idején az életből. Iszonyú betegség, egy agytumor törte ketté táncosnői pályáját. (Bartókot és Bachot táncolt mezítláb az angyalföldi gyerekeknek. Ám a végén már mindig kiesett a ritmusból, és a szinkópás tánca Bach ütemére szívbemarkoló tanúságtétel lett arról az iszonyatról, amely a II. világháborúval ráborult a világra.) A színdarabunkból pedig azért halt ki oly varázslatos személye, mert Vas István harmadik felesége, Szántó Piroska rettenetesen szenvedni kezdett amiatt, hogy boldogult elődje most a színpadról a mennybe megy.

Az első jeleneteknél tartottunk, amikor Pista megírta Etit idéző, gyönyörű dalát:

Emlékszel még a napsugárra
Amint átfutott az ingeden?
A homályos szűk szobában állva
Feltündökölt a szerelem.
Egy percre besütött a nap...

Felejtsük el Etit!

És többet senki se táncolt a színdarabban. Nagy Etel nem támad föl. De táncának emléke azért ott van az Egy szerelem három éjszakájának minden pillanatában. - ahogy Ady mondja - borult Magyarországra a szovjet tankok nyomában. Másodszor is megtapasztalhattuk ugyanabban a félszázadban, hogy Minden egész eltörött.

Félig mély csönd és félig lárma

Futott velünk az éjszakában "egy rossz szekér", és sorra ugráltak le róla a kocsisok, és ha felnéztünk az égre, ott is csak baljós jeleket láttunk.

Milyen csonka ma a Hold... Hiába kerestük volna a Sarkcsillagot. Csálén állott még a Göncölszekér rúdja is. Megbolondultak fölöttünk a csillagok...

A nyugati világ vezetői félrenéztek, amikor Magyarországot a keleti világ lerohanta. A negyven esztendős nagy haragszomrádban a cinkos barátkozás első idillje a globális egyetértés a tekintetben, hogy a magyar kérdés: csupán vagonkérdés. '56 októberében Szuez lett fontos és nem Budapest. Ám ugyanakkor, és azóta is, nyugat népei nyíltan és kelet népei mélyen a szívükben, testvéri együttérzéssel adóztak és adóznak a magyar nép mártíriumának. Bizonyára nem alaptalanul tételezhettük fel még a nyomorult megtorlókról sem, hogy egyre eszelősebb bűntudattal folytatják véres mesterségüket. Folytathatnám a meghasonlások, az abszurdumok, a logikátlan paradoxonok felsorolását az úgynevezett Kádár-korszakról.

E pár évtized felszínen mutatkozó jelenségei üresek és érdektelenek voltak. Mély tragédiái pedig megközelíthetetlenek maradtak az író számára. Kimondhatatlanok. A leghaloványabb allúzió is ezekre, elevenbe vágott. Hogy mennyire, hozok egy példát rá, épp a darabunkból.

A harmadik felvonásban egy szegény, magyar honvéd Ukrajnából jövet megpihen és borong a költő lakásán. Dudorászik magában:

"Októberi ködön át
Vonulnak a katonák,
Kopognak a köveken -
Búvik, retteg a szerelem.
Bal-jobb, bal-jobb, látlak-e még?


Ég a kunyhó, sőt az ég,
ég a város, a vidék.
Mégsincs tőle melegebb:
Kályhák, kis tüzek égjetek.
Bal-jobb, bal-jobb látlak-e még?


Temetetlen tetemek
Hódunnában fekszenek.
Ha a tavasz visszatér,
Mit tehetne a holtakér'?
Bal-jobb, bal-jobb, látlak-e még?"

A főpróbára már megérkezett a hátborzongatóan illedelmes érdeklődés. Magas helyről: - Az év tizenkét hónapja közül miért éppen az októberi ködről énekelnek? Olyan feledhetetlen az az október?

A premieren már az októberi ködből novemberi lett. A drámaíró helyzete is fura paradoxon volt. Évek óta lézengő ritter a hazájában, és íme, egyik pillanatról a másikra, egy új színházban, mely a modernizmus fellegvárának ígérkezik, nagyszerű színészek számára írhat - s méghozzá társszerzésben az ország legnagyobb költőinek egyikével.

- Mit jelentett az Egy szerelem három éjszakája a 60-as évek fiataljainak, és mit mondhat a mai ifjúságnak?

Világos, hogy annak a dalteli drámának, amit kérnek tőlem, a témáját nem abban a zilált, zagyva korban fogom keresni, amelyben megszűnt szinte minden hitelesség. '56 után is számomra egyedül csak az látszott érvényesnek, ami ezer év óta sohasem kompromittálódott, és nem veszített a hitelességéből, és nem szenvedett kudarcot, mohácsi vészt, Voronyezst, és ez a magyar költészet. Ezt választottam tehát témának. Ez a téma kaput nyithat zenének, táncnak egy musicalszínházban. És a puszta szórakoztatáson túl lépő igényességre int, hogy ez az új színház Petőfi nevét választotta.

Akkoriban mindnyájan érezhettük - a politika szorongva, a nemzet biztatásul - hogy az ifjúság bolondult a költészetért. Azokban az évtizedekben még igen. Latinovits hangjában újraértelmeződött Ady. Az Egyetemi Színpad kapuján már beférni is alig lehetett a költői estékre. Weörest, Nemes Nagy Ágnest, Pilinszkyt olyan tisztelet övezte, mintha Angyalok szálltak volna közénk.

Radnóti Miklósról, aki már tizenöt éve hiányzott többi, fiatal kortársa közül, emlékszem, Cs. Szabó László annak idején azzal a címmel írt emlékezést: Egy angyal, aki belépett a tükörbe.

E színdarab íróinak legszebb elégtétele már az 1960-as években is az lett, hogy Radnóti Miklós alakját asszociálták hozzá.

A jövő esztendő Radnóti Miklós születésének 100. évfordulója lesz. E műsorfüzet szerkesztője azt kérdezi tőlem, hogy drámánk mit mond a mai fiatalságnak.

Csupán azt, hogy ebben az információs forgatagban figyeljenek arra, amit a magyar költők mondanak. És remélem, hogy ez a "csoda-darab" (Vas István nevezte így egy hivatalos levélben) ugyanúgy, mint egykor a Petőfi Színházban, ma is képes lesz a kettébe nyiszált magyar nemzet egységét megteremteni esténként, legalábbis a debreceni Csokonai Színház nézőterén.

Ha jól meggondolom, ott lesz az Egy szerelem három éjszakájának harmincadik felújítása.



Forrás:
Csokonai Színház, Debrecen


Plakát: Kirilla József