Kulisszajárás az Új Színházban

Rikító jelmezek, rikító mûmellek, néger szobalány és egyébek az Új Színház Viktor, avagy a gyermekuralom (1928) címû elõadásában. A Roger Vitrac (1899 - 1952) írta szürreális vígjátékot a szerb Radoslav Milenkovic állította színpadra Bánsági Ildikóval, Botos Évával, Derzsi Jánossal, Gáspár Sándorral, Györgyi Annával, Nagy Zoltánnal, Pálfi Katával, Takács Katalinnal, Vass Györggyel.

Mintha a legvadabb Feydeau-vígjátékot keresztezték volna a legabszurdabb Ionescu-drámával. Akár tetszik, akár nem, a december 12-ei előadás utáni közönségtalálkozón elmondhatja. A szereplőkön kívül ott lesz Vinkó József is, aki nemcsak a színmű fordítója, hanem a világának is jó ismerője.

Leszámolás a hazugság harmóniájával


Roger Vitrac (1899-1952) francia költő és drámaíró, a szürrealista mozgalom fontos alakja. 

Antonin Artaud és Robert Aron mellett az ő nevéhez fűződik az Afred Jarry Színház alapítása. Itt mutatták be először a Viktor avagy a gyermekuralom (Victor ou les enfants du pouvoir) című drámáját 1928-ban Artaud rendezésében. A darab nem aratott sikert egészen 1962-ig, amikor is Jean Anouilh állította színpadra elhunyt barátja drámáját. Ezt a bemutatót a kritika Beckett Godot-ra várva és Genet Négerek c. darabjával tartotta egyenértékűnek. Ezzel az előadással a drámairodalomban is elnyerte méltó helyét napjainkban a leghíresebb és legfontosabb francia szürrealista színdarabként tartják számon.

A Viktor avagy a gyermekuralom önéletrajzi ihletésű családi dráma, egyetlen nap története. Játszódik Párizsban 1909. szeptember 12-én a Paumelle család polgári otthonában. Viktor kilencedik születésnapját készülnek megünnepelni. Viktor egyidős a XX. századdal - ez az egybeesés nagyon fontos: a technikai fejlődés -első repülőgépek; a nagyhatalmi politika mély rétegeinek felszínre törése - anarchizmus, felszínes patriotizmus; az első világháború előtti morális válság - szexuális szabadosság, kábítószerek használatának terjedése. Isten már nincs, mindent szabad és a széteső világ még nem talál semmilyen az egyetemesség ígéretével kecsegtető új formát. A darab figurái ennek a világnak hús-vér megtestesítői.

Viktor születése óta száz év telt el... Vitrac kineveti ennek a világnak a hamis morálját. Viktor kineveti a felnőtt világ mindenféle sztereotípiáját. A szülők hazug és képmutató világáról akarja lerántani az álarcot. A demaszkírozás azonban felborítja e morál nélküli világ egyensúlyát.

Mi történt a világunkkal az elmúlt száz év alatt? Úgy tűnik, a szürrealista vaudville-ből mára naturalista tragédia lett.

Vitrac drámája álom a képmutatás nélküli szabadságról, lázadás a felszínes élet ellen egy morál nélküli világban. Viktor a halálba menekül, mi pedig az előadásba. Hogy legalább a saját lelkünket megmentsük.

*

Magyarországon néhány független társulat bemutatóján kívül a Pesti Színház repertoárján szerepelt a nyolcvanas évek végén, Csiszár Imre rendezésében, Tahi Tóth Lászlóval a címszerepben, Almási Éva volt Ida Mortemart, Márta István írt hozzá zenét és Vinkó József akkor fordította le. Ugyanez idő tájt a pécsi Nemzeti Színház is műsorára tűzte, Szőke István rendezésében. Akkor Victor Balikó Tamás volt, anyja Vári Éva, Ida Mortemart Maronka Csilla.

Forrás: Új Színház