Átégetve – színházi performansz (r. Géczi Zoltán)

Bár mások esküsznek rá, és a jegyárak is már-már a tisztes piaci magatartás kereteit feszegető magasságokba kúsznak ilyenkor, tükrözve a megugró igényeket, én még soha nem mentem szilveszterkor színházba. Mondjuk most sem, de legalább sikerült tegnap bejutnom egy előadásra (AKKU) Tóth Delta Orsival és Lengyel Kripli Tamással, akik Ray Bradbury sci-fi rajongók és borús jövőképekre izguló középiskolások körében alapműnek számító Fahrenheit 451-ét adták elő.

Nem akarok saját fészkembe szarni, merthogy régebben én is olvastam Bradburyt, ahogy szerintem minden kamaszfiú, - a Marsbéli krónikák valahol a Nagy indiánköyv és az Adrian Mole sorozat között foglalt helyet a polcomon-, azért eléggé túlértékelt az ürge. Tényleg fasza ötletei vannak, és príma fantáziája, de a megvalósításuk nagyjából olyan, mint egy-egy jobban sikerült diákfogalmazás. Kissé Vonnegut szintén gyengécske korai antiutópista műveire (Utópia 14, Titán szirénjei, Majomház) emlékeztet, ami persze nem baj, én speciel imádtam az utópista cuccokat, 1984-től kezdve, a Brazilon át egészen a a Tragédia falanszter jelenetéig, csak hát Bradbury valljuk be, kurvára nem tud írni. Ott kepeszt szegény a lektűr és a szépirodalom határmezsgyéjén, ami hálátlan egy dolog lehet.A Fahrenhet 451 meg ráadásul erőltetett is, már ami a sztorit illeti, úgyhogy nem voltak túl magasan az elvárásaim a tegnapi előadással kapcsolatban.

Az Akku túlzsúfolt előadótermében egy női ruhába beöltöztetett szakállas minizenekar fogad, amolyan pintérbélás motívumként. Az ő szerepük nagyjából abból állt, hogy ha drámaira vagy horrorisztikusra fordult a színpadi történés, akkor a szintis nekiállt verni a billentyűket veszettül (kb. mint a Mekk Mesterben a végkifejletnél, amikor az átcseszett megrendelők kergetik a kecskét a műhely körül), ha meg melodrámai fonalon futott épp a sztori, akkor lágyan muzsikáltak. A történetet egyébként nem tudom mennyire tudta követni az, aki nem ismeri a könyvet, nekem elég széteső volt. A jelmezeket sem kelltt volna erőltetni: vagy csinálják meg rendesen, vagy olcsón, de ötletesen,  vagy ha egyik sem, akkor adják elő utcai vagy játszós ruhában, mert ez így nagyon nem volt futurisztikus. A részeges tűzőr pl. úgy festett abban a hosszú posztókabátjában, mint Piszkos Fred. Újra el kellett viszont ismernem, hogy Lengyel Tamás nagyon jó színész, külsőre amolyan fapados di Caprio ugyan, de már a Kripliben is kedveltem. Tóth Orsi viszont tegnap sem lett a kedvencem, teljesen súlytalan, semmilyen nem volt... Erről jut eszembe, nagyon szívesen megkérdezném Mundruczót, hogy mi alapján favorizál színészeket, mert a legutóbbi kedvenceiben (Tóth Orsi, Lajkó Félix, Frecska Rudolf) max. annyi közöst látok, hogy olyan fura fejük van.