Fölfeslik a törvény szövedéke

ELSÕ VITÁZÓ: Kettészakadt a színházi szakma.
MÁSODIK VITÁZÓ: Csak nem? Mi történt?
ELSÕ VITÁZÓ: Volt egy szakmai érdekvédelmi szervezet, a Magyar Színházi Társaság. Most már kettõ van, mert megalakult a Magyar Teátrumi Társaság is.
MÁSODIK VITÁZÓ: Ebbe nyilván a latinos mûveltségû színházi emberek tartoznak.

ELSŐ VITÁZÓ: Ne tréfáljon! Politikai szakadásról van szó, a korábbi szervezet baloldali volt, az új jobboldali.
MÁSODIK VITÁZÓ: Van ennek értelme?
ELSŐ VITÁZÓ: Értelme? Miért lenne? A két írószövetségnek vagy a két újságíró-szövetségnek van?
MÁSODIK VITÁZÓ: Akkor tehát ez is olyan magyar hagyomány, amit már Örkény megírt a Pistiben? Az a természetünk, hogy kettő legyen belőlünk, egy “ilyen" barát meg egy “olyan" barát. Ez kell, hogy kibírjuk magunkat. Vagy egymást.
ELSŐ VITÁZÓ: Valahogy úgy. Az egyik felünknek harcolnia kell a másik felünkkel.
MÁSODIK VITÁZÓ: Az ember már csak ilyen összetett lény, különösen a színházban. A mesterünk is megmondta.
ELSŐ VITÁZÓ: Várjon, nem mindenki tudja, ki a mesterünk.
MÁSODIK VITÁZÓ: Hogyne tudná! Egy országban, ahol évente négymillió színházjegyet adnak el? Világos a dialógusunkból. Diderot.
ELSŐ VITÁZÓ: Túlságosan jóhiszemű, de mindegy. Mindenesetre a mesterünk szerint az emberben, ha beül a színházba, két ember ütközik össze.
MÁSODIK VITÁZÓ: Lehet, hogy hiányoztam azon az órán. Idézze föl, ha nem esik nehezére!
ELSŐ VITÁZÓ: Azt mondja: “Polgáraink a színház kapujában levetik bűneiket, hogy távozóban ismét magukra öltsék. A színházban kivétel nélkül mindenki igazságszerető, pártatlan, jó apa, hű barát, az erény barátja..."
MÁSODIK VITÁZÓ: Tehát az előadás tartamára megigazulnak. Ez is valami.
ELSŐ VITÁZÓ: A helyzet rosszabb. Hallgassa tovább: “Mennél hazugabb a világ, annál népszerűbb az igazság..."
MÁSODIK VITÁZÓ: Akkor most nagyon népszerű lehet. Az a színház pedig, amelyik kimondja az igazságot, különösen.
ELSŐ VITÁZÓ: Mesterünk legalábbis ezt feltételezi. Figyelje csak: “Ha a testvérháború dühe vagy a vakhit tőrt nyom az emberek kezébe, ha lábuk vértócsában gázol, kihajt s kizöldül ismét Apolló babérkoszorúja...A béke és nyugalom korszakaiban elhervad."
MÁSODIK VITÁZÓ: Vagyis most virágoznia kellene a színházi költészetnek. Nem nagyon látom.
ELSŐ VITÁZÓ: A színházi költészet kivirágoztatására nincs idő, mert a színházi emberek azzal vannak elfoglalva, hogy egymásnak esnek, nem éppen költői módon.
MÁSODIK VITÁZÓ: Mit mond az egyik oldal, és mit mond a másik?
ELSŐ VITÁZÓ: Ugyanazt.
MÁSODIK VITÁZÓ: Tréfál? Ez valami magyar abszurd?
ELSŐ VITÁZÓ: Nem tudom, de így van. Mindkét oldalon azt mondják, hogy a döntéseket a szakmának kell meghoznia, a politika beleszólása elfogadhatatlan, viszont elengedhetetlen a magas színtű alkotómunka támogatása.
MÁSODIK VITÁZÓ: Nem lenne hatásosabb, ha közösen mondanák?
ELSŐ VITÁZÓ: Nem, mivel hiába mondják ugyanazt, máshogy értelmezik.
MÁSODIK VITÁZÓ: Ez hogyan lehetséges?
ELSŐ VITÁZÓ: Ha az alkotmányt vagy annak egyes pontjait eltérően lehet értelmezni, miért ne lehetne ugyanezt megtenni a színházi kinevezések politikai hátterével?
MÁSODIK VITÁZÓ: Egy igazgatói kinevezésről szóló döntés vagy szakmai, vagy politikai.
ELSŐ VITÁZÓ: Attól függ, honnan nézzük, balról jobbra vagy jobbról balra.
MÁSODIK VITÁZÓ: Ezt nem értem.
ELSŐ VITÁZÓ: Pár évvel ezelőtt a szegedi, miskolci, pécsi színigazgatói kinevezések minősültek szakmai döntéseknek a baloldal részéről, újabban a jobboldal mondja annak a szolnoki, kaposvári, kecskeméti, győri, veszprémi, székesfehérvári direktori beiktatásokat.
MÁSODIK VITÁZÓ: Adok-kapok meccs?
ELSŐ VITÁZÓ: De mennyire! És közben azok, akik szakmailag alkalmasak lennének színházvezetésre, kiszorulnak. Lassan egy egész nemzedék.
MÁSODIK VITÁZÓ: Én nem látom ezt a nemzedéket. Hallatniuk kellene a hangjukat. Mutatniuk kellene az oroszlánkörmeiket a színpadon.
ELSŐ VITÁZÓ: Néha mutatják. De nincs kedvük az iszapbirkózáshoz. Még kevésbé a taktikázáshoz. A pártokhoz dörgölőzéshez. A bemutatók meghívólistájának előrelátó összeállításához. Ma az a legkevésbé fontos, hogy mit mutatnak a színpadon.
MÁSODIK VITÁZÓ: Budapesten jobb a helyzet.
ELSŐ VITÁZÓ: Gondolja? Nem mesélhetem el önnek, hogy annak idején milyen hallgatólagos indokkal álltak el az Új Színházra pályázó Alföldi Róbert melletti döntéstől. Fölfordulna a gyomra.
MÁSODIK VITÁZÓ: De most ő a Nemzeti Színház igazgatója. És hosszú távú arculatváltásba fogott.
ELSŐ VITÁZÓ: Várjuk ki a végét. A politika lesben áll.
MÁSODIK VITÁZÓ: A készülő előadó-művészeti törvénynek lenne a feladata, hogy megszüntesse a politika közvetlen befolyását.
ELSŐ VITÁZÓ: De nem teszi. Egy előadó-művészeti tanáccsal, amelynél összefutnak az országos szálak, túlhatalmat biztosít a miniszternek.
MÁSODIK VITÁZÓ: A miniszter központosít egy általa irányított szerv élén?
ELSŐ VITÁZÓ: Legalábbis ezt kifogásolja az újonnan alakult Magyar Teátrumi Társaság. Ők Fidesz-vezetésű városok színházait képviselik.
MÁSODIK VITÁZÓ: Ön pedig politikai rosszhiszeműséget feltételez.
ELSŐ VITÁZÓ: Egy prominens vidéki Fidesz-vezető is - a neve hadd maradjon titok - helytelenítette a tiltakozást, mondván, legkésőbb két év múlva “átvesszük a hatalmat", a törvény addig úgysem lép életbe, akkor ez a része épp jól fog jönni. És hozzátette: “Letépjük az arcunkról szemérmünk utolsó fátylát."
MÁSODIK VITÁZÓ: Ez elég ijesztő.
ELSŐ VITÁZÓ: Meg van lepve? Nagyon naiv. Van fogalma arról, mi várható? Most nem az országos politikáról, “csak" a kultúra kisajátításáról beszélek
MÁSODIK VITÁZÓ: Nem hiszek a katasztrófaelméletekben, és bízom benne, hogy a színházi szakmából nem veszett ki az értéktudat.
ELSŐ VITÁZÓ: Nem értékről van szó, hanem a legfőbb értékről. Pénzről. A törvénnyel négymilliárd plusz járna a színházaknak.
MÁSODIK VITÁZÓ: Már értem, hogy egy színigazgató miért telefonálja körbe a szakma prominenseit, a törvény mellett agitálva.
ELSŐ VITÁZÓ: A törvény legjobb esetben 2010-ben léphet életbe, és az értékes színházra valóban több pénz kellene. Addig is.  
MÁSODIK VITÁZÓ: Akkor miért aggódik? Ön idézte az előbb, hogy mindenki a magas szintű alkotómunka támogatásáért küzd.
ELSŐ VITÁZÓ: Szavakban. De a sikert és a bevételt a silány színvonalú szórakoztató színház hozza. Egyre több van belőle. És lesz is, ha az operett kiemelt támogatási szorzót kap.
MÁSODIK VITÁZÓ: Zenekar, kórus, gazdag kiállítás kell hozzá. Mi a baja vele?
ELSŐ VITÁZÓ: Nem az operettel van bajom. Egy operettszínház, ha magas nívón műveli a szórakoztató műfajt, megérdemli a kiemelt támogatást.
MÁSODIK VITÁZÓ: Más színházak is játszanak operettet.
ELSŐ VITÁZÓ: Akkor a kiadásaikat figyelembe véve kell szerződésbe foglalni a működésük feltételeit, és elvárni érte a teljesítményt. Nem az operett érdemel magas szorzót, hanem a színvonal.
MÁSODIK VITÁZÓ: A színvonalat semmiféle törvény nem szabályozhatja. Ez a helyi igény kérdése. Az önkormányzaté, a színházé, a közönségé.
ELSŐ VITÁZÓ: Erről van szó. Igény vagy igénytelenség, ez itt a kérdés.
MÁSODIK VITÁZÓ: Nem kérdés. A bevételmaximáló gagyi nem érdemel közpénzt.
ELSŐ VITÁZÓ: Színházilag kulturált országokban nem is kap.
MÁSODIK VITÁZÓ: Nálunk viszont eléggé általános vélemény, hogy bármilyen színház többet ér, mint egy televíziós szappanopera, mert élő, közösségi élmény.
ELSŐ VITÁZÓ: Az ilyesmiről írja valaki, hogy nem más, mint “magas szinten űzött össztársadalmi önbecsapás".
MÁSODIK VITÁZÓ: Csak nem a mesterünk?
ELSŐ VITÁZÓ: Várjon, hadd mondjam végig. “Az előző rendszer kulturális gondolkodásának, az abból örökölt kultúrafinanszírozási rendszer maradványainak mentális következményei vannak: a többség szemében minden, ami színház, az ťmagaskultúraŤ...."
MÁSODIK VITÁZÓ: Ezt nem a mesterünk írta.
ELSŐ VITÁZÓ: “...és eljutottunk oda, hogy egy-egy...színházi előadás képes időnként még a kereskedelmi televíziók népszerű produkcióinál is nívótlanabb szellemi színvonalon működni, ugyanolyan tomboló sikerrel, mint azok."
MÁSODIK VITÁZÓ: És nem is a jelenlegi színházi tekintélyek egyike.
ELSŐ VITÁZÓ: Nem. Ezt színházi neveléssel foglalkozó fiatal szakemberek írták.
MÁSODIK VITÁZÓ: Őket vajon megkérdezték a színházi törvényről?
ELSŐ VITÁZÓ: Hallgassa csak: “Például kilencedikes osztályt - létező példa - az Egy csók és más semmi című darabra elvinni - ugye, érezhető ebben a kétségbeesett tehetetlenség?"
MÁSODIK VITÁZÓ: Új nemzedék, új hang. Kíváncsivá tesz, hol lehet ilyesmit olvasni.
ELSŐ VITÁZÓ: Ez egy pályadíjnyertes dolgozat. Rövidesen megjelenik a Színház című folyóiratban.

 
KOLTAI TAMÁS

KRITIKA, 2008. november
www.kritikaonline.hu