A kör négyszögesítése

A kör négyszögesítése az a mértani feladat, amelynek lényege, hogy az adott kör területével egyenlõ területû négyzet szerkesszünk. Valami ilyesmi történik a darabbeli Szovjetunióban, 1921-ben, a szocializmus hajnalán, egy szûk és koszos padlásszobában is. Itt ugyanis a munkás Vászja és az értelmiségi Iván pont egy napon, a másik tudta nélkül köt házasságot. Így a négy fiatalnak a darab során nemcsak a helyhiánnyal, a forradalmi ideológiákkal, költõ barátjukkal, az állandóan útban levõ kerékpárral és a szocialista családerkölccsel, hanem saját érzéseikkel is meg kell küzdeniük.

És nem csak a padlásszobán, a Karl Marx-köteten, a párnán és a vacsorán, de előbb-utóbb saját házastársukon is osztoznak... És hogy mi kell egy szolid szovjet házassághoz? Valentyin Katajev kétfelvonásos vígjátéka szerint először is boldogság. Aztán sok félreértés, még több veszekedés, egy kis kergetőzés, fenyegetőzés, elszakadás, majd nagy, romantikus egymásra találás. Hiszen mondanunk sem kell, hogy végül minden akadályt legyőz: a szerelem.
Régebbi Körök Miskolcon

A kör négyszögesítése című művet először 1958-ban mutatták be Miskolcon Négy bolond egy pár címen. A darabot Horvai István rendezésében olyan művészek vitték színre mint Őze Lajos, Máthé Éva, Horváth Gyula és Szentirmay Éva.

1983 márciusában az alig ötven személyt befogadó "Zsebszínházban" játszották ismét A kör négyszögesítését Fráter Kata, Dóczy Péter, Sándor Erzsi, Kuna Károly és Somló István szereplésével.


Valentyin Katajev:
A KÖR NÉGYSZÖGESÍTÉSE
- komédia két felvonásban -
Fordította: Jákó Pál
Átdolgozta: Abody Béla

 ÁSZJA: HARSÁNYI ATTILA
IVÁN: CHAJNÓCZKI BALÁZS
LUDMILLA: FABÓK MARIANN
TÁNYA: SZIRBIK BERNADETT
JEMELJAN: MOLNÁR SÁNDOR TAMÁS

Díszlet-jelmeztervező: BOZÓKI MARA
Színpadmester: BALÁZS ANDRÁS
Ügyelő: LICHTENSTEIN PÁL
Súgó: BALÁZS ÉVA
Rendezőasszisztens: GRIBOVSZKY PÁL

Rendező: KOROGNAI KÁROLY

Bemutató előadás: 2009. január 10. 19 óra - Kamaraszínház 

A rendező A kör négyszögesítéséről:

"Ez a színdarab abban az időszakban keletkezett, amikor a sztanyiszlavszkijánus, naturalista színjátszás fénykorát élte, annak hagyományát követte. Tartalmában az 1920-as évekbeli Szovjetunió társadalmának erőteljes kritikáját fogalmazza meg. A felvázolt élethelyzetek azonban nem föltétlenül idegenek a mától. Az, hogy kényszerűen, társbérletben laknak együtt emberek, arról lehet fogalmunk. Az izgalmasabb inkább annak a kommunista kultúrközegnek a bemutatása, amelyről egyre kevesebben tudnak. Egy korlátok nélkül működő világból nézve érthetetlen is, hogy alig nyolcvan évvel ezelőtt, a kommunizmus nevű ideológiai nevében hányféleképpen kísérelték meg szabályozni az élet minden pillanatát. Katajev azonban világosan tudomásunkra hozza - értelmezi a rendező -, hogy a szerelem érzése lehet az, amely képes lerombolni minden ideológiai határt. Ezt a pozitív impulzust kell a színpadon egyértelművé tennünk, hiszen ettől válik korosztályi ismeretekre tekintet nélkül is értelmezhetővé a darab mondanivalója."

Méhes László írása a Színházi Esték 73. számában olvasható.

A felvételeket Bócsi Krisztián készítette
Forrás:
Miskolci Nemzeti Színház