Keleti Pu. - Új Színház



írta: monica

Rudolf Péter-Búss Gábor Olivér-Hársing Hilda: Keleti Pu. (r. Rudolf Péter)


Rudolf Péter nevét a legtöbben az Üvegtigrissel kötik össze, ami valljuk be, messze van a jótól, nekem legalábbis nem jött be. Itt le is írhattam volna fazont, de aztán tavaly jött a Beugró (pár videó itt) és gyökeresen megváltozott a véleményem, hiszen Rudi szinte a hátán viszi a műsort. Éppen ezért ültem be szívesen a Keleti Pu. című darabra, melyet nem csak ő rendezett, de ő is írt. És nem csalódtam!

Az első kellemes meglepetés az ütős díszlet volt: éppen egy nappal a színházlátogatás előtt ültem fel a Keletiben egy vonatra, így még inkább valóságosnak tűnt a díszlet, szinte a peronon, a vagonban éreztem magam. De ebben persze nem csak a díszlet, hanem a szereplőgárda, a figurák is segítenek, hiszen a színpadon találkozhatunk vasutasokkal, utasokkal, kurvákkal, rendőrökkel, csövesekkel, tévésekkel, és ki tudja hány más szereplővel. Ami nagyon tetszett, hogy nem volt főszereplő, vagy ha úgy tetszik, mindenki az volt (többszörösen is). Ennek a darabnak a szereplői, mi hétköznapi emberek vagyunk! Tetszik – nem tetszik, ilyen világban élünk és a darab a maga önironikus voltában tökéletes mutatja meg a pályaudvaron és az ott dolgozó, vagy csak megforduló embereken keresztül a Nagy Magyar Valóságot - ez a Való Világ, ha úgy tetszik! 

Pokorny Lia sokak szerint egysíkú, csak egy figurával tud azonosulni, a buta, vagy egyszerű nővel, de úgy tűnik ebben a darabban ez jól jön, hiszen a ráosztott szerepekkel nagyszerűen megbirkózott. A másik meglepetés Pálfi Kata volt, akire akarva-akaratlanul felfigyeltem, hiszen a nő irritáló jelenség a maga negyven kilójával és idegesítő hangjával, viszont az kétségtelen, hogy színészi játéka (legalábbis ebben a darabban) élvezhető, főleg az utolsó szerepkörben, ahol ugyan nem szimpatikus a figura, és igazából nem is csinál semmit, csak áll egyhelyben, de a mimikája hihetetlen!

Rudolf Péter frappáns megoldásai, beszólásai nagyon bejöttek! Kicsit „interaktívnak” is nevezhető a darab, mert néhány jelenetben mi nézők is a darab szereplői lehetünk, de erről nem mondok többet, nehogy lelőjem a poént!

Talán egyetlen negatívumként a trágár beszédet, a néhol megjelenő agresszivitást említhetném meg, de még ez is elnézhető, hiszen, ha jobban belegondolunk, ilyen a világ…  Talán negatívum, talán érdekesség, hogy mikor beülsz, nem tudod, mire számíthatsz: aki tud nevetni saját magán, az élvezni fogja a darabot, és van, aki csak itt döbben rá, jobban mondva szembesül újra azzal, hogy „mik vannak?!” - ő talán máshogy fogja látni a darabot.

Mindenesetre azt mondom, ez egy kötelező darab! 14 éven felül mindenkinek vennék jegyet egy vonatra a Keleti Pályaudvaron!