Katharina Blum elvesztett tisztessége - Pesti Színház

Heinrich Böll: Katharina Blum elvesztett tisztessége (r. Hegedűs D. Géza)

Őszintén szólva nem tartozom a Víg elsődleges célcsoportjába: egyszerűen nem az én világom, nem érdekel a Tündérlaki lányok vagy a Képzelt beteg, főleg nem az ottani feldolgozásban. Szintén nem visz be Reviczky vagy Lukács Andor Sándor neve, Kern pedig egyenesen arra motivál, hogy elkerüljem az intézményt. Aztán végül mégis a Pestiben végeztük, magyar szakos, germanisztika beütéssel bíró barátunk unszolására, aki szerint egy Heinrich Böll-alapanyaggal nem lehet hibázni. Ok, próbáljuk meg.

Igyekeztem nyitott és befogadó lenni, hiszen érhetnek meglepetések, de azért nem kevés volt bennem a prekoncepció. A Pesti Színház avitt, a nyolcvanas évek óta érintetlen enteriőrje és a full öltönyben, boában, zsinóros mentében parádézó közönség láttán szintén nem lett magasabb a komfortérzetem, de a nyitottság jegyében pozitívan tekintettem az előadás elé továbbra is.

Ami elkezdődött és gyorsan kiderült, hogy nem. Nem sikerült a próbálkozás, a víg-Pesti továbbra sem fog bejönni. Az akár ötletesnek is mondható koncepcióra épülő díszlet valahogy szedett-vedettnek tűnt, Börcsök Enikő rezignált figurájáról nem hittem el, hogy mindenki őt akarja (például megdugni), Gálfi László szokás szerint a jó kiállású, ámde kissé naiv és bárgyú szerepet hozta, Reviczky amúgy kiváló orgánuma pedig komikus recsegésbe fordult át, amikor gazdája éppen dühöt imitált. Tompán konstatáltam, hiába minden, nem érdekelnek a hetvenes évek NSZK-jának társadalmi problémái, és azt is, hogy Hegedűs D. Géza rendezése nem akar semmit se kezdeni ezzel a darabbal, mindenki mintha túl akarna lenni rajta. Mélypont volt a nyomdagép béna pörgése, mint a sajtó metafórája, illetve a parodisztikus jelenet, amikor Gálfi éppen Hegyi Barbarát fojtogatja. Úgy tűnik, nem jött be a kísérlet (ja igen: a Fesztbaum nem volt rossz).

(ha érdekel a darab, itt és itt olvass, utóbbi link alatt pozitív kritikát találsz)