Harold Pinter: Enyhe fájdalom

Verõfényes napsütés, szombat - az év leghosszabb napja. Az idõsödõ házaspár, Flora és Edward kertjében virágzik a lonc és az iszalag. Edward szeme fáj, kissé, egy enyhe fájdalom. Harold Pinter 1959-es színdarabja e két emberrõl szól, illetve a mellettük (köztük) megjelenõ harmadik félrõl: a hátsó kapu elõtt álldogáló Gyufaárusról. Ki ez az idegen öregember? A múltból érkezett vagy talán a jövõbõl? Minek a hírnöke? Ahhoz, hogy a házasok választ kaphassanak kérdéseikre, fel is kell tenniük õket. Így hát házukba invitálják a Gyufaárust, és megkezdõdik a kérdezz-felelek, életre-halálra.


Harold Pinter

"Harold Pinternek, aki színdarabjaiban feltárta a hétköznapok fecsegése alatt tátongó mélységeket, és behatolt az elnyomott érzelmek és gondolatok zárt térségeibe.“ - ezekkel a szavakkal indokolta 2005-ben a Svéd Akadémia Harold Pinter brit drámaíró Nobel-díjjal való megjutalmazását.

Pintert általánosan a brit dráma legkiemelkedőbb alakjának tartják a 20. század második felében, ezt bizonyítja számos bel- és külhoni kitüntetése, valamint  darabjainak folyamatos jelenléte Európa színházainak repertoárján. Hosszú pályafutása során 29 színdarabbal, 26 forgatókönyvvel és számos rövid elbeszéléssel, rádiójátékkal, esszével és egy regénnyel gazdagította az angol irodalmat. 

Pinter 1930-ban született London Hackney nevű kerületében. Iskolai tanulmányait követve rövid ideig a Királyi Színiakadémia hallgatója volt, amit heteken belül ott hagyott, és inkább önálló úton folytatta színészi pályafutását, nem kevés sikerrel.

1957-ben írta első színdarabját A szoba címmel, mely három nap alatt készült el, és egy egyetemi színpadon mutatták be. Ezt követte első ismertebb darabja, A születésnap (1957), melynek kritikusi visszhangja elkeserítően rossz volt. Miután azonban a bemutató előadás lekerült a műsorról, a kor egyik híres kritikusától, Harold Hobsontól megjelent egy cikk, melyben felmagasztalta a darabot és megjegyezte, hogy az ifjú Pinterről még sokat fognak hallani. Pinter később azt nyilatkozta, ez a cikk mentette meg pályafutását. A következő években már nagy számban kerültek színpadra sikeres darabjai, Az étellift (1957), A melegház (1958), A gondnok (1959), A szerető (1962). Mire A hazatérés (1964) című darabja a Broadway-n is megjelent 1967-ben, Pinter nemzetközileg elismert drámaíró lett.


Jelenet az Enyhe fájdalom c. előadásból

Későbbi sikereit, a Tájkép (1967), a Csönd, az Árulás (1978) és a One for the road (1984) mint "emlékdarabok“ említik az elemzők, utalva elégikus, misztikus hangvételükre és komplex titkaikra. Utolsó darabja 1999-ben jelent meg, Ünnep címmel. Mikor pár év múlva megkérdezték, tervez-e több színdarabot írni, így felelt: "Írtam 29 darabot, ez nem elég?“


Jelenet az Enyhe fájdalom c. előadásból

Pinter darabjai ambivalens karakterek sorsai körül mozognak, akik verbális és területi dominanciára törekszenek és saját múltjuk megőrzéséért kűzdenek. Konfliktusaik a személyes identitás elnyomásáról, a külső hatalmak betöréséről és az ettől való félelemről szólnak. Pinter visszavezette a színházat az alapjaihoz: zárt terekkel és kiszámíthatatlan dialógusokkal egymásra utalt emberek küzdelmeit írja le. A cselekmény minimalizálásával a dráma középpontjába a hatalmi harcok és a nyelvi rejtélyek kerülnek. A szereplők tetteit a túlélésért vívott kűzdelmük határozza meg. A nyelvet nem csak mint a gondolatok kifejezésének eszközét használják, de fegyverként is. A szavak mögött félelem rejtőzik, a csendjük a félelem, a harag és az uralom csöndje, félelem a meghittségtől, a valóságos érzelmek és gondolatok feltárásától.


Jelenet az Enyhe fájdalom c. előadásból

Legutóbbi színpadi fellépése 2006-ban, Samuel Beckett monodrámájaban, Az utolsó tekercs-ben volt, melyet a Royal Court színházban játszott összesen 9 előadásban. A jegyeladás első reggelén elkeltek a jegyek, a bemutatót hatalmas kritikusi felmagasztalás követte. Az ezt megelőző évben, súlyos egészségi állapota miatt nem tudott személyesen megjelenni, hogy átvegye Nobel-díját, de egy angol televízió csatornán keresztül közvetítették átvételi beszédét, mely nagy felindulást keltett kemény politikai tartalma miatt. Későbbi éveiben Pinter egyre lelkesebb politikai aktivistává vált, erősen támadta a Brit kormányt és az Egyesült Államokat többek között az Iraki háború miatt. 2008 december 24-én tért örök nyugalomra, nyelőcsőrákkal való hosszadalmas, nehéz küzdelmét követően.

Harold Pinter: ENYHE FÁJDALOM

Fordította: Varannai Aurél
Edward: Tamási Zoltán
Flora: Nyakó Júlia
Gyufaárus: Flórián Antal 
 Díszlet-jelmez: Opra Szabó Zsófia
Dramaturg: Németh Virág

Rendező: Berzsenyi Bellaagh Ádám
Osztályvezető tanár: Babarczy László

Bemutató: 2009. február 11. 19.00, AKKU
Helyszín: AKKU, VII. Kazinczy u. 21.



Jelenet az Enyhe fájdalom c. előadásból

Fotók: Antal Imre
Forrás: AKKU