Ruszalka

Lírai mese - a mûfaji meghatározás Dvorak kiindulópontját, ha úgy tetszik a történet keretét, de nem a végeredményt tükrözi. A mese majdnem úgy kezdõdik, mint a Kis Hableányé: tán ez a sellõk sorsa, hogy beleszeressenek a hercegbe, hangjukat elvesztve emberré váljanak, és ne tudjanak megbirkózni a rájuk mért próbatételekkel? Azok sorsa ez, akik nem szabnak határt és feltételeket érzelmeiknek, akikben különleges képesség van a megértésre, az elfogadásra, és akik képesek áldozatot hozni másokért.


Antonín Dvořák
Nelahozeves, 1841. szeptember 8. - Prága, 1904. május 1.

Ruszalka nem akar mást, mint az ártatlan gyermekkort odahagyva, felnőtt nővé válni, és szerelmét megtalálni. A Tókirály féltékeny haragjában útjára engedi, bár ha akarná, se tudná megvédeni a csalódástól. Jezsibaba hiába figyelmezteti, hiába próbálja saját keserű tapasztalataival elrettenteni - Ruszalka hajthatatlan, mindent vállal szerelméért, vágya beteljesüléséért. 
Ruszalka, hangjával együtt elveszti személyisége lényegét, (milyen különös ez egy operában!) elveszti identitását, védtelenné válik a befogadásra képtelen, kirekesztő környezettel szemben. A Herceg hiába szereti őt, mégsem érti, nem tud vele mit kezdeni, nem kap választ kételyeire, így könnyen elcsábul. Nem többre, mint egy estére - kivel ne fordulhatna elő - de ez az este végzetessé válik mindkettőjük számára.
Ruszalka elveszti múltját, reményeit, szerelmét... míg társai játszadoznak, ő magára maradva ténfereg, nem tud osztozni Jezsibaba bosszúvágyában, a Tókirály meg csak siratja, siratja, őt vagy inkább saját magát, mindegy is ez.

Ruszalka árva, de erős és nagyon nagy leckét ad nekünk. Egy valamit ugyanis nem veszít el: a megértés és megbocsátás képességét.

Dvorak romantikus meséje nemcsak kivételes zenei élmény, hanem mindannyiunk által átélhető, ízig-vérig emberi történet: vágyakról, szerelemről, féltékenységről, emberi nagyságról és kicsinyességről, jó és rossz döntésekről. Ezt az emberi történetet szeretném csodálatos alkotótársaimmal együtt a debreceni közönségnek elmesélni.

Novák Eszter - rendező

A Csokonai Színház Smetana Az eladott menyasszony című klasszikusa után a cseh operairodalom egy újabb kiemelkedő művét ismerteti meg a közönséggel.

ANTONIN DVOŘÁK: RUSZALKA
Lírai mese, opera három felvonásban
Libretto: Jaroslav Kvapil
Vezényel: Kocsár Balázs

Közreműködik a Debreceni Filharmonikus Zenekar
és a Csokonai Színház Énekkara
Karigazgató: Pálinkás Péter

 Ruszalka: Létay Kiss GabriellaKriszta Kinga
Herceg: Györfi István/Hajdú András
Tókirály: Jekl László/Wagner Lajos
Jezsibaba: Bódi Marianna
Idegen hercegnő: Pesti Emese
Vadőr: Böjte Sándor
Kukta: Ducza Nóra
1. nimfa: Heiter Melinda
2. nimfa: Gaál Wéber Ildikó
3. nimfa: Balogh Eszter
 
 Közreműködnek:
 Baltás János
 Barabás Fanni
 Cservenka Ferenc
 Drága Diána
 Edelényi Vivien
 Jéger Dorottya
 Kókai Tamás
 Laskó István
 Lezó Nóra
 Szanyi Sarolta
 Szőke Norbert
 
Díszlet, jelmez: Zeke Edit
Korrepetitor: 
Kunsági István/Sörös Cecília
Nagy Máté/Gyülvészi Péter
Súgó: Gesztelyi Nagy Edit
Ügyelő: Ury Tibor
Rendezőasszisztens: Iványi Csilla

Rendező: Novák Eszter

Bemutató: 2009. február 13.


Grafika-ötlet: Jámbor Zsófia,
Medgyessy Ferenc Gimnázium és
Művészeti Szakközépiskola

Fotók: Máthé András
Forrás:
Debreceni Csokonai Színház