Kasimir és Karoline

München, Oktoberfest, 1932. Kasimir és Karoline figyelmét az októberi mulatságra összesereglett emberekkel együtt a szórakoztatásukra felröpült Zeppelin köti le; aki borzongató élményt akar, annak a mutatványosok bódéjában torzszülöttek, furcsa lények állnak rendelkezésére.


Ödön von Horváth
/Fiume, 1901. december 9. - Párizs, 1938. június 1./
(fotó: AP Archiv)

Az szórakozás, élményhajhászás imperatívuszai felerősödnek egy olyan világban, ahol a (gazdasági) válság, létbizonytalanság, munkanélküliség, elszegényedés rémképei fenyegetnek. A jobb élet utáni kielégíthetetlen vágy és deklasszáltságtól való félelem össztársadalmi jelenség: a kereskedelmi tanácsostól Schürzinger szabón át a lopásból élő Szemes Franzig, Kasimir barátjáig mindenki érintett. Ödön von Horváth száraz humorral rajzolja meg sodródásukat az elkerülhetetlen kudarc fele.

A bizonytalanság, kicsinyes egzisztenciaféltés Kasimir és Karoline szerelmének is próbájává válik: a lány örömre, gondatlanságra vágyik, Kasimir gyanakvóan, sértődötten reagál...

Ödön von Horváth

1901-ben született Fiumeben, apja osztrák-magyar diplomata volt. Négyszer változtatva tanulmányi nyelvet. Majdnem minden évben más városban végzett, de anyanyelvének a németet vallotta, bár saját bevallása szerint egyetlen nyelvet sem beszélt igazán jól.

1926-ban a Weimari Köztársaságban mutatták be A hegyi vasút, A kongresszus körül, Olasz éjszaka, és a Mesél a bécsi erdő című darabjait.

1932-ben színpadra került népszínművét, a Kasimir és Karolinet ellenfelei sokat támadták, mégis nagy irodalmi győzelmet aratott: megkapta az akkori idők legrangosabb német irodalmi elismerését, a Kleist-díjat.

A Szigligeti Társulat 2001-ben mutatta be a Mesél a bécsi erdő című színművét.

Műveiben szétrombolta a dráma szigorú kereteit és képek laza kapcsolatával helyettesítette. A klasszikus felvonások helyett az epizóddrámát valósította meg, megtűzdelve groteszk komikummal. Brechthez, Dürrenmatthoz hasonlóan szerette bevonni, aktivizálni a közönséget, összeegyeztetni a reagálást az elidegenítéssel. Elsősorban a bécsi népszínház tradícióira épített, s nem feledkezett meg zenével, slágerekkel és népdalokkal átszőni mondanivalóját. Két dolog ellen harcolt egész életében: a butaság és a hazugság ellen.


Ödön von Horvath: Kasimir és Karoline
- népszínjáték -
Fordította: Gáli József

Kasimir: Pál Hunor
Karoline: Gajai Ágnes
Rauch: Hajdu Géza
Speer: Meleg Vilmos
Kikiáltó: Dimény Levente
Liliputi: Kocsis Gyula
Schürzinger: ifj. Kovács Levente
Merkl Franz: Kardos M. Róbert
Merkl Franz Ernája: Firtos Edit
Elli: Fodor Réka
Maria: Ababi Csilla
Bulldogfejű férfiú: Kiss Csaba
Juanita: Halasi Erzsébet
Kövér hölgy: Herman Ferenc
Narrátor: Csatlós Lóránt
Szakállas hölgy: Csepei Róbert
Nyakigláb: Szotyori József
Arisztokrata hölgy: F. Bathó Ida
Sziámi ikrek: Gavriş Christina/Gavriş Ramona
Német fiú: Veress Előd
Arc nélüli ember: Tóth Albert
A zenekar 
 
Díszlet- és jelmeztervező: Dobre-Kóthay Judit m.v.
Zene: Horváth Károly m.v.
Koreográfus: Mălina Andrei m.v.
Rendezőasszisztens: Csatlós Lóránt
Ügyelő: Vajda Zoltán
Súgó: Körner Anna
Világosító: Nosz Botond
Hangosító: Bősze László

Rendező: Anca Bradu m.v.

Bemutató: 2009. március 1.

További előadás:
2009. március 04., 19:00

 Forrás: Nagyváradi Magyar Színház Szigligeti Társulata