Piaf Piaf - Bárka Színház

Juha Siltanen-Jorma Uotinen: Piaf Piaf (r. Jorma Uotinen)

Amikor egyik ismerősömnek említettem, hogy a Piaf Piafra megyek, hangos kacagásban tört ki. Felidézett egy 15 éve történt esetet – amikor Piaf Piafot hallgattatott velem, egy magyar feldolgozásban és hát nem igazán tetszett a dolog. Magyarul nekem valahogy nem hangoztak hitelesen azok a sanzonok, talán emiatt – talán mert sohasem kerültem közel a francia kultúrához, Edith Piaf nekem kimaradt az életemből. Ezzel szemben minden ami finn, érdekel. Érdekesnek tűnt egy „piafos” darab a finn Jorma Uotinen rendezésében. Uotinen évtizedek óta kísérletezik színházi berkekben, Magyarországon Kalevala adaptációját huszoniksz éve már láthatta a közönség. Táncos-koreográfusként a tánc, mozgás nyilván meghatározó darabjaiban, nem volt így másképpen most sem.

Bevallom, az előadás első öt percében pánikba estem: kísértetiesen hasonlított a nyitókép a Vígszínház Össztáncához – amitől kivert a víz (zárójel – az alapját képező francia darab, „A bál”, melyet én Scola filmes változatában láttam, mérföldkő a műfajban, de a magyar átültetés nem hordozta az a drámát és feszültséget, mint a francia változata, sajnos). Szerencsére a folytatás nem ezt igazolta. Piaf életének egy kis szelét, Párizs piroslámpásnegyedének hétköznapjait ismerhetjük meg, gyönyörű dalokkal és koncentrált színészi alakítással. Nagyon megdobják a hatást az élőzene és a belassított, akrobatikus táncok – melyek inkább testtel való beszédként, lassan mozduló festményekként értelmezhetőek, mintsem táncként. Annak ellenére, hogy a darabot húsz éve játszották Helsinkiben, nem volt poros és avitt (bár a magyar bemutatóra felújították), örök érvényű érzések és megható – de mégsem giccses pillanatok kerültek elő. Ezt segítette a darabot játszó színészek kilépése a Piaf korabeli szerepből, az idősíkok félösszecsúsztatása. Különösen hatásos és megérintő jelenet a hintán éneklő Piaf pár perce.

Hálás vagyok, hogy nem egy életrajzi darabot kaptunk, nem tudnék sokkal több konkrétumot mondani Piafról, mint az előadás előtt. Hálás vagyok, hogy nem musicalt láttam. A Piafot alakító Varjú Olga, Mome Bijou Spolarics Andrea és a szerető Telekes Péter játéka maradt meg bennem a legerősebben, a negatív oldalon nem tudnék senkit sem hozni.

A magam részéről csak ajánlani tudom a táncos variánsok kedvelőinek, a hangulatfestésre fogékonyaknak és a Piafot kedvelőknek. És tetszik a Bárkás "személyzet" Piafos pólója is.