Szörprájzparti - Hoppart

A végéről kezdem: kellemetlen meglepetés lett számomra ez a buli, pedig érdekesnek ígérkezett: formabontó helyszín egy belvárosi lakásban, kvázi titkos találkozópont az Astoria aluljáróban, ahonnan a  színészek viszik szobára az érdeklődőket, valamint a csapatban ott van a rég látott Nagy Zsolt és Bánki Gergő is majdnem.

A kezdet okés volt, az aluljáróban lézengő emberek közül nagy biztonsággal tudtuk megjelölni a közönséget. A lakás innen 2 perc séta, ahol gyorsan belaktuk a hatalmas és a zárt ablakok miatt levegőtlen nappalit, kb. ötvenen. Aztán elkezdődött. Az előadás központi figurája Nagy Zsolt lenne, aki egyszerre két szálon csajozik és szakít, hídról akar leugrani, rengeteg smst küld és még többet telefonál. Ezt követően a második színben egy házibulivá alakul át a nappali, és az egyik színész standup guyként szórakoztatja és mozgatja a közönséget, legalábbis kísérletet tesz rá.

Ez az előadás nekem több sebből vérzett. Nagy Zsolt és a csajok dialógusai mondjuk úgy, hogy nem ütöttek, viccesek sem voltak, és néhány minta kicsit sokszor ismétlődött. A játék egy része improvizáció volt, de őszintén szólva becsúszott 1-2 nyögvenyelős megoldás. Kifejezetten kínos volt a csajok bunyója. Az előadás egyik ütősnek szánt eleme, hogy a nézők szemszögéből nézve a játék abszolút testközelben zajlott, a játszók kb csak az ölünkbe bem ültek be. Ennek ellenére semmilyen értelemben nem éreztem azt a közelséget, amit pl a krétakörös Leonce vagy 1-2 Pintér-előadás adott.

Pozitívum volt a lenti leányzó játéka, illetve a színészek általában is okék, főleg Herczeg Tamás, aki jól adja a vicces sidekick szerepét. Egyébként is a társulat érdekes arcokból áll.


Ha nem számítom a számomra új Kiss Diána Magdolnát, akinek ijesztően áttetsző a bőre, főleg a fekete ruhával szembeállítva és a fizimiskája alapján bizton állítható, hogy megvan a magyar Tilda Swinton, csak az ajtó mellett ülő fiatal anyuka marad meg az előadásból. A huszonéves egykori bölcsészcsaj ugyanis magával hozta ránézésre max. két hónapos gyermekét is. Namármost, engem nem zavar, ha előadás közben egy néző megszoptatja csemetéjét, de milyen ember az, aki a nullához konvergáló korú gyereket elhozza egy olyan helyre, ahol 50 ember van összepréselődve egy durván levegőtlen helységben és a csendesen ájuldozó babától konkrétan 1-2 méterre ordítoznak és rohangálnak a színészek...