Immáron a negyedik évad következik a Képzett társítások - AEGON-estek című sorozatban. Az eddigi három évad során fellépett itt már a hazai művészeti élet színe-java, a közönség rendkívül érdekes alkotókat ismerhetett meg ezen alkalmakkor, a személyes beszélgetéseknek köszönhetően. Hamar beigazolódott, hogy a nézők és a vendégek, azaz maguk a művészek is örülnek a nyitottságra, kitekintésre és az együttműködésre épülő sorozatnak.
Október 20-án a 2009-es esztendő két AEGON-díjas művésze lesz Alföldi Róbert vendége. Azaz Jónás Tamás költő, aki áprilisban vette át a szakmai zsűri döntése alapján az idei AEGON Művészeti Díjat Önkéntes vak című kötetéért. Így most rajta a sor, hogy a 20-i esten felolvassa laudációját Juhász Gábor zeneszerzőről, dzsesszgitárosról, akit már ő jelölt az AEGON Művészeti Társdíjra - a kiírás szerint másik művészeti ágból.
Juhász Gábor és Jónás Tamás az Aegon- díjjal
fotó: Dobó László
A sorozat estjein számos alkalommal rendkívüli élményt nyújtott az, ahogy a beszélgetésre, az irodalomra, a felolvasásokra és a vetítésekre reagáltak a vendégek világához választott dzsesszzenészek, akik érzékeny improvizációkkal adták hozzá a magukét az ott történtekhez, a maguk nyelvén: zenével. Ezúttal szintén olyan előadóművészek teszik ezt, akik kötődnek mindkét idei AEGON-díjas alkotóhoz, Jónás Tamáshoz és Juhász Gáborhoz, s láthatunk fotóösszeállítást Vancsó Zoltán - természetesen az esthez kapcsolódó - képeiből is.
Képzett társítások - AEGON-estek a Nemzetiben
2009. október 20-án 19 órától
a Gobbi Hilda Színpadon:
Alföldi Róbert vendége:
Jónás Tamás költő
az idei AEGON Művészeti Díj kitüntetettje,
valamint Juhász Gábor zeneszerző, dzsesszgitáros, aki az esten veszi át az AEGON Művészeti Társdíjat
Közreműködik:
Szalóki Ági - ének
és a Dés András Trió:
Oláh Szabolcs - gitár
Szandai Mátyás - nagybőgő
Dés András - ütőhangszerek
Szalóki Ági
fotó: Hajdu András
A 2009-es két AEGON-díjas művész életrajza:
Jónás Tamás
1973-ban született Ózdon.
Kötetei:
- Ahogy a falusi vén kutakra zöld moha települ (versek, bár kiadó, 1994)
- Nem magunknak (versek, bár kiadó, 1996)
- Cigányidők (kisregények, bár kiadó, 1997)
- Bentlakás (versek, noran, 1999)
- Bánom, hogy a szolgád voltam (elbeszélések, Romano Kher kiadó, 2002)
- Ő (versek, Magvető könyvkiadó, 2003)
- Apáimnak, fiaimnak (elbeszélések, Magvető, 2005)
- Kiszámítható józanság (versek, Magvető, 2006)
- Önkéntes vak (versek, Magvető, 2008)
Egyéb munkák:
2000 óta: a fiatal, tehetséges költőket támogató kritikai oldal, műhely, a dokk.hu internetes irodalmi kikötő alapítása, működtetése
2001: Elmondom én - multimédia CD (versek, prózai művek saját előadásban)
2005: 36 fokos lázban, 12 nyelvű antológia Józsaf Attila születésének 100. évforulójára (szerző és szerkesztő)
2006: Szakíts, ha tudsz - dalszövegek Marozsán Erika lemezéhez
2006: Lélekvesztő (dráma, Kolibri Színház, rendező Tóth József)
2006: Lírai számla (Szombathely városát bemutató, kétnyelvű album Kassai Ferenc fotóival)
2007: Arcolatok (Magyarország régióit bemutató, kétnyelvű fotóalbum)
Német nyelvű kötetek:
- Als ich noch Zigeuner war (elbeszélésék, fordító Clemens Prinz, 2006)
- 35 (elbeszélések, versek, fordító Clemens Prinz, 2008)
Díjak, elismerések:
Juhász Gábor
1968-ban született Budapesten, Pécsen járt általános iskolába és gimnáziumba, ott nőtt fel a bátyjával együtt, aki a szüleihez hasonlóan mérnök lett. Édesanyja észt, ez a tény, hogy Juhász Gábor félig észt, illetve az, hogy vidéki volt, a saját bevallása szerint egyre fontosabb a számára.
1988 óta él Budapesten, akkortól tanult a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessz tanszakán. Sok mindenkivel zenélt két évtized alatt, de egy ideje a saját útját járja, a saját gondolatait, érzelmeit szeretné zenében visszaadni. Tanít és koncerteket ad, a lemezeket tartja a legmaradandóbb alkotásainak.
Négy-öt éve érezte úgy, hogy megérett az idő a szólópályára. Önálló albumokat készített, saját triót szervezett. Először Marozsán Erikának írt - Jónás Tamással együtt - Szakíts, ha tudsz címmel nagylemezt. Több társával együtt alapította a Szájról szájra nevű projektet, amelyben zenei vezetőként és gitárosként is részt vett három énekesnővel: Szalóki Ágival, Herczku Ágnessel és Bognár Szilviával.
2006-ban hozta létre a saját trióját - amelyben rajta kívül Papesch Péter játszott-játszik basszusgitáron, Borlai Gergő dobolt - , ezzel a formációval vette fel a Fények című albumát.
Legutóbb 1978 címmel készített új, saját lemezt, amely éppen a napokban jelent meg. A CD-n a Juhász Trió mellett - amelyben most már Fodo, azaz Födő Sándor játszik ütőhangszereken - két remek szaxofonos, Bacsó Kristóf és Borbély Mihály, valamint Schreck Ferenc (harsona), továbbá a kitűnő gitáros, László Attila is hallható.
Juhász Gábor neve körülbelül 30 albumon szerepel közreműködőként vagy alkotóként, ezek közül a következőket érzi ma leginkább a sajátjának:
1994 Tin Tin Quartet: Ütközés (Ananda Sounds, közreműködő)
1995 Tin Tin Quartet: Árnyjátékok (Fonó Records, közreműködő)
1997 Tin Tin Quartet: Eleven (Fonó Records, közreműködő)
1999 Off Course: Street of Secrets (BMC Records, közreműködő)
2002 Off Course-Erik Truffaz: Tales of the lighthouse (BMC Records, közreműködő)
2003 Samsara Quartet: Bindu (X-produkció, közreműködő)
2004 Juhász Gábor - Palle Mikkelborg: 60/40 (BMC Records, saját)
2006 Marozsán Erika: Szakíts, ha tudsz (X-produkció, közreműködő)
2007 Juhász Gábor Trió: Fények (Lights) (Smart Music, saját)
2007 Szájról szájra (From Mouth To Mouth) (FolkEurópa, közreműködő)
2008 Szalóki Ági: A vágy muzsikál (FolkEurópa, hangszerelő, közreműködő)
2009 Juhász Gábor: 1978 (X-produkció, saját)
Jónás Tamás Önkéntes vak című kötete alapján készült Dégi János rendezésében az Önkéntes vakok című előadás, Zborovszky Andrea és Bellus Attila előadásában. Az egyfelvonásos produkció helyszíne a Kiút Mikroszínház (1088 Budapest, Baross u. 10. Jegyek kaphatók: kiut.mikroszinhaz@gmail.com vagy a 06-20-368-15-30-as számon). Októberben két előadás lesz: 15-én és 16-án 19 órától.
Az AEGON Művészeti Díj és Társdíj, valamint az AEGON-estek kiemelt médiapartnere: Litera, Élet és Irodalom, FidelioEst, fidelio.hu
További médiatámogatók: Pesti Műsor, Duna TV, Metropol, Papiruszportal.hu
Dés András Trió
fotó: Dobó László
-----------
Jónás Tamás, a 2009-es AEGON Művészeti Díjjal elismert költő laudációja jelöltjéről, Juhász Gábor zeneszerző-gitárosról:
Profán akarat
Ha -- mondjuk így -- komolyabb zenéről kell beszélnünk, hajlamosak
vagyunk azt hirdetni, hogy mi voltaképpen nem is értünk hozzá, vagy
ellenkezőleg: az átlagosnál finomabb érzékű szakértőnek gondoljuk
magunkat. Véleményünk mindenestre van, s bátran vállaljuk, hogy ez
vagy az a muzsika tetszik nekünk vagy sem. Bölcs ember, úgy gondolom,
nem ír, nem beszél zenéről. Én sem fogok. Én sem a zenéről. Mondhatni,
mellé fogok beszélni. A zene mellé.
A magatartás (anélkül, hogy etimológiailag feltörnénk ezt a szót)
annak az akaratnak a megtartása és működtetése, melyet pontosabb
megnevezés híján isteninek szokás hívni. Az alkotói magatartás,
folytatva ezt a gondolatot, Istennel szembeni toleranciánk. Az
örökölt, belénk kódolt teremtői készségnek működtetéséhez annak a
kiszolgáltatottságnak az elfogadása szükséges, amit emberi
kapcsolatainkban olyan ritkán és szinte sosem örökké viselünk el,
legyen az szerelem, barátság vagy gyermek és szülő viszonya.
Juhász Gábor alkotói magatartását példaértékűnek tartom.
Sokat emlegetett emberi tökéletlenségünket abban a szabadságban látom,
mely megengedi, hogy a felettünk (de mindenképpen rajtunk kívül) álló
hasznosságunk mellé rendeljük a magunkéit is. Másképpen pontatlanul:
életünk mélyértelmét nem érintő célokkal is megterhelhetjük sorsunkat.
Le kell számolni fontosságtudatunkkal: ezek a célok végül és általában
-- teljesülve vagy teljesületlenül -- lebomlanak a semmiben. Van
azonban -- sajnálatos módon nem örökölt, de majdnem mindannyiunk
számára megszerezhető -- reményünk arra, hogy apró céljaink közé
beemelhetjük azt a profán akaratot, mely képes betörni, s nyomot
hagyni az érinthetetlennek gondolt emberen túliba is. Arról a
félelmeken túli törekvésről beszélek, amit érdemes a legegyszerűbben
megfogalmazni: az ember akar nem meghalni. Úgy látom és remélem, hogy
Juhász Gábor retteg a haláltól.
Ha Juhász Gáborról beszélnek, szokás megemlíteni nagy -- nem kizárólag
zenei -- műveltségét, kísérletező kedvét, érzékenységét. Én ezek
mellett megemlítem nyugtalanságát, nyughatatlanságát is. Mintha nem
találná sehol és semmiben a helyét. És ez így van rendben. Ahol még
nincsenek utak, ott tévelyegni kell.
A zenei pálya, némi hetykeséggel szólva, a lehető leghálásabb karrier:
sikerbiztos. Jó pár védett év eltelik, mire megtanulja az ember a
zeneszerszámot uralni, szeretni: elhagyja, visszaszereti, megunja és
számtalanszor újra felfedezi. Ha ebben a nagy huzavonában elfárad,
akár örökre meg is pihenhet: immár profi zenészként biztosított
számára az életfogytiglani siker. Ez különösen igaz arra a zenére,
amit Juhász Gábor művel: a hangszeres virtuozitás, a tudományos
alapokon nyugvó iskolázottság szinte kínálja az akár improvizációs
rutinokat, megoldásokat, panelörömöket. Juhász Gábornál nem. Ő
folyamatosan próbára teszi magát újabb és újabb zenei formációkban,
dalokat ír, balladákat, indiai, balkán motívumokkal kísérletezik,
hölgyek örömére dolgozik (Herczku Ágnes, Szalóki Ági, Bognár Szilvia,
Palya Bea, Marozsán Erika nevét kell megemlítenem), látszólag távoli
dolgokat lát, zenél össze: szintetizál.
Vajon mit keres az a zenész, aki ennek a szabályosan szabálytalan,
kötötten kötetlen zenei pályának garantált sikereiről újra és újra
lemond, s próbára teszi magát? Kegyeket nem. Inkább valami (ne féljünk
ettől a szótól) szentet. Azt a nagyon fontos dolgot, amitől a jó
zenész előjel nélküli, azaz alkotó, szabad művésszé válik.
Ezt a művészt méltatom.