A bogyósgyümölcskertész fia - Budapesti Kamaraszínház

Ördögkatlan 2009

Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia

Annyi biztos, ez nem az az cím, ami hallatán azonnal veszed meg a színházjegyet. Eddig bennem se merült fel, hogy megnézzem az előadást; és ebben a fenti tényező mellett az is közrejátszott, hogy Háy Jánossal való egyetlen találkozásom (A gyerek, számomra olvashatatlan volt...) ronda kudarcba fulladt. Az Ördögkatlanon viszont bejátszik az produkció, Rátóti jó arc, pont ráérünk, a műsor többi részét pedig nagyjából már láttuk.

Tényleg, Ördögkatlan. A Villány körüli fesztiválról két hete hallottam először, gondolom, ezzel nem vagyok egyedül (röviden: kulturális, színházas fesztivál, amit a Bárkások gründoltak össze, idén másodszor. Három falu a helyszín, stílusban leginkább Kapolcshoz hasonlítható, csak kisebben). És nagyon bejött. A befogadható méretű Ördögkatlanból hiányzik minden olyan zavaró elem, ami a nagyobb fesztiválokat részben vagy egészben haza tudja vágni. Nincs vurstli, nincsenek reklámtáblák, molinók minden négyzetcentin, nincs durva tömeg és inkalosok sincsenek. Van ellenben viszonylag sokszínű és fogyasztható műsor, lézengő/borozó/bámészkodó közönség, megfelelő mennyiségű boros, kolbászos és réteses bódé, és egy nagyon egyedi feeling. És persze van Palkonya, a párszáz fős mesebeli falu a domboldalban.


Szóval a fesztivál nagyon bejövős, kár, hogy a levegőben ott figyel az elkurvulás veszélye; elkerülhetetlen, hogy kapolcsosodik vagy szigetesedik a rendezvény, ha rákap a nép.

És vissza az előadásra. Rátóti egy teljesen nyitott színpadon helyezkedik el egy székkel és egy gitárral, fellépőruhaként inget és nadrágot húz a póló és short helyett. Elkezdi, sok dramaturgia nincs: sztorizik a könyvből, néha pedig penget, még ritkábban énekel egy keveset. A történet az 1960-as születésű író fiatalkorából vesz ki pillanatokat a rockzene, gitár, Balaton, csajozás, szakadt Ladában gurulás, Amerikáról álmodozás vonalon. A sztori szórakoztató - bár nem tudom, hogy a nézők 30 év alatti része mit tud kezdeni ezekkel a képekkel -, és az amúgy is szimpatikus-jófiús típusú Rátóti megtalálja a megfelelő előadásmódot. Lightosan játszik, de elkerüli a csapdát, ami pedig a helyszín és a szöveg jellegéből adná magát: pillanatokra sem húzza túl a figurát, így az előadás nem fordul át kabaréba vagy olcsó vásári komédiába. Maga az alapanyag is kiváló, sírós-nevetős, amiből Rátóti nagyobb részben a könnyedebb részeket játssza, s jó, hogy akad benne pár nagyon furmányosan összerakott szövegstruktúra és még több egyszerűségében is ütős szójáték.



Szóval jó kis másfél óra volt ez Nagyharsányban, nagyon passzolt az előadás a fesztivál hangulatához. Úgy tűnt, hogy bejött a közönség helyi részének is (a helyben lakók kb ingyen juthattak fesztiváljegyhez és ezt ránézésre ki is használták), bár a mellettem ülő idős hölgy láthatóan és hallhatóan nem nem örült, amikor a "művész úr" buzizott, faszozott és bazmegelt a szöveg szerint.