Ha kell, a krokodil bőrébe is belebújok

10 éves a Frenák Pál Társulat. A jubileumra könyv jelent meg, felújították a KáOsz, majd a Fiúk című koreográfiát, miközben új helyszínen premierrel is jelentkeztek: a Művészetek Palotájában bemutatták a Sevent. Frenák Pál feleslegesnek tartja az évi két premier mindenáron való erőltetését, viszont sikeres darabjait nem hagyja elveszni.- Szükség lenne olyan repertoárszínházra, ahol a kortárstánc-darabokat folyamatosan műsoron tartják?

Pal_Frenak_Martin_Niklasson
Frenák Pál
fotó: Martin Niklasson

 

Frenák Pál: Attól függ, vannak-e olyan darabok, amelyek megőrzik az időszerűségüket. Amikor felújítom valamelyik előadásomat, az első kérdésem mindig az, hogy mennyire tartja az aktualitását. Nem akarok nagyképűen nyilatkozni, de ha egy régebbi munkámhoz nyúlok, általában azt veszem észre, hogy az sokszor aktuálisabb ma, mint tegnap volt. Azt viszont veszélyesnek tartom, ha valaki nagyon sok darabot akar repertoáron tartani. Ezért arra törekszem, hogy olyan repertoárom legyen, amely választási lehetőséget kínál a programszervezőknek.

- Magyarországon - tisztelet a kivételnek! - már az is megfelelő eredménynek számít, ha egy évadban az új darab hatszor-nyolcszor műsorra kerül, aztán eltűnhet a feledés homályába, mert már az újra kell készülni.

Frenák Pál: Nem akarom kritizálni a magyar szakmát, de itthon, amikor repertoárról beszélünk, egy kicsit provinciálisan gondolkodunk. Lebecsüljük, vagy éppen túlbecsüljük magunkat, pedig a nemzetközi piacban kellene gondolkodni, megpróbálni élesen rálátni arra, hogyan állja meg a helyét egy előadás Budapesten, Tokióban vagy Párizsban.

- Amikor a repertoárszínházra kérdeztem, állandó játszóhelyre gondoltam, ahol kortárs alkotások repertoárszerűen műsoron vannak...

Frenák Pál:Annak nem lenne értelme, ha mindegyik jelentősebb koreográfusnak lenne egy saját repertoárszínháza. De olyan táncközpontot el tudok képzelni, amelynek a programját több koreográfus állítja össze. Ilyen helyzetben sokszor nem könnyű az egymás közti párbeszéd, de meg kell tanulni intelligensen együtt gondolkodni.

- Közönségigény lenne Magyarországon ilyen játszóhelyre?


A beszélgetés folytatódik a tánckritka.hu-n >>>

 

tanckritika