MGP: Jeruzsálem pusztulása

Shure a neve a Budapesti Kamara nagyobbik Asbóth utcai játékhelyének. 2007-ben ott játszották Spiró György Árpádház című ál-shakespeare-i mai történelmi darabját Almási-Tóth András értően értelmes rendezésében. A hét végén Almási-Tóth ugyanitt porondra vitte Spiró Katona József tragédiájának nem „átigazítását", hanem megigazítását. Addig-addig olvasta Katonát, amíg úgy érezte, ezt jobban is meg tudná valaki írni. Mondjuk: ő maga. Megírta. Pechére bemutatták Zalaegerszegen antedatált előadásban.

241716_1

Ruszt József rendezte, akit erősebben foglalkoztatott annál, amit Spiró megírt, hogy felfedeztek egy Katona József drámát. Ásatási rendezés lett belőle. Sok színészi penészfolttal, romlás és bomlástermékkel, mintha frissen hantolták volna ki a drámatörténeti hullát koporsójából.

Almási-Tóth Spiróval szerencsés színházi páros. Van eszük egymáshoz. Ha nem egyazon srófra jár az agyuk, de gondolataik csereszabatosak. Spiró jó rendezőjére talált Almási-Tóthban.

A lehetőségekhez képes kitágított, vagy szabadon hagyott aprócska játékteret Iványi Árpád tervező három oldalról lötyögő függönyökkel lezárta. Középen apró emelvény. Úgy fest, mintha aranyhalas medence volna, de nem az. Fölötte roppant bő karosszék, úgy terpeszkedik benne a fiatal Szegedről idevendégeskedett Horváth Illés, mintha trónján ülne. Annyira élvezi azonban a trónolást, hogy nyilvánvaló, Titus még csak gyakorolja az uralkodást ülőhelyzetben. Hogy ízlik a trónon ülés. Nagyon kényelmes nem lehet az Asbóth utcában trónolni, mivel a karosszék huzata mokett-takaró helyett zöld műfű. Horváth Illés zöld fűben ülve is tud gondolkodni. Elhihető, hogy most fogalmazza elő gondolatait. Még kételyei is kilátszanak arcán. Császár tehát van a színen, ha leendő is. Jön egy piknikus gaz, kéznél állandóan a gyilok, minden aljasságra kész, ezenközben elbájoló huncutsággal mosolyog, mintha nem legyilkolna ártatlanokat, hanem csak rajzszeget lopott volna a fizikatanár székére. Nagy Viktor játssza Gessius Florust, a jellemszemétség mélységes emberismeretével. Kívül nyájas. Bévül ördögi. Okos szolga, eszes cselszövő. Mint rossz színészek csinálják rendszerint: róla nem rí le messziről, mennyire elvetemült.



241728_1

Jön Stefanovics Angéla, a színlap Berenice-nek jelöli, de Berenikének szólítják. Földi Andrea csillogó, szurokfekete viaszosvászon, vagy lakk műbőr himihumi ruhácskába öltöztette. Több rajta a tekervény, mint az értelmes szabás. Stefanovicsot ez cseppet sem zavarja. Az a fajta önjáró színész, aki a jég hátán is megél. Legodaadóbb pillanatiban is gúny van becsomagolva. Nem kétszínű: százszínű, hogy túlozzam el a dicséretét.


241717_1

Az ide-oda átálló Flavius Iosephus-t Lengyel Tamás adja. Ő a zsidó sereg történetírója, valóságos Lukács György az ellenség táborában. Pösze, de ez valószínűleg intellektualitásának jellemzési okokból van így. Vagyis jellem-pösze.
Kovács Ferenc Judásként alattomosan közlekedik a színpadon. Haás Vander Péter bő lére ereszti hangerejét, de kikacsint szerepéből az elérendő anakronizmus végett.
Többen történelmi drámailag hörögnek a játék során. Azután jön Törköly Levente és Egri Kati házaspárja. Fesztelenül, lazán, igaz magatartással, őszinte reakciókkal. Gazdaságos középhangon beszélnek. Talán ők vannak egyedül annak tudtában, hogy karnyújtásnyira állnak a nézők orrától.

Végül fölsorakoznak a játszók frontálisan a nézőtérrel Tapsolnak. Éljeneznek. Helyeselnek. Odaadóan egyetértenek. Boldog vég. Győzött az igazságtalanság.

MGP
fotók: Martincsák István | port.hu