A kis vakond, akinek a fejére csináltak – HOPPart

Kis esti sz*rakodás

Máthé Zsolt: A kis vakond, akinek a fejére csináltak (r. Herczeg Tamás és a társulat)

Verses melotragédia – Máthé Zsolt átiratában. Színházas berkekből tudjuk, hogy a cím nem volt ennyire szofisztikált eredetileg, tehát a címen már nem akadtam fenn... Bevallom, voltak félelmeim, amikor beültem a MU színház kisebbik termébe, nem tudom, miért, de egy őskáoszra számítottam, látva a szereposztásban a komplett állatkertet. A várakozás közben értesültem arról is (felkészületlen voltam?), hogy a mű alapja egy német képregénymese, amit Máthé Zsolt írt és gyúrt magyarrá, tette színpadon is bemutathatóvá és éneklőssé (na, azt azért nem írnám le, hogy musical).
 

A színpadkép pozitív – füves terület, kék ajtók a háttérben –, nem túlspilázott, de láthatóan jól használható tér. Aztán felvonul a kórus és megtudjuk, hogy Vakondok Endrének a fejére pottyantottak és önérzetes kisvakondként elindul a világba, hogy mindenkitől székletmintát vegyen, abból a célból, hogy kiderítse, ki tette vele ezt az otrombaságot. Ha ezt így elmesélem, gondolom maxium egy vállvonogatást csalok ki az olvasóból – kit érdekel? És hát nem is ez a lényeg – persze a végén erre a végzetszerű esemény miért- vagy kiértjére is választ kapunk (nem, nem súgom meg).
 

fotó: Murányi Márta

 De ha hozzáteszem, hogy mindez "verses", de legalábbis énekelhető zenés formában, akkor már érdekesebb. Endre – akit a színpad összes színésze eljátszik egy-két jelenet erejéig, rotálva (gondolom azt szimbolizálva, hogy Endre bármelyikünk lehet) – végigjár jópár állatot és kérdezősködik, mi pedig egyfajta mozaikot kapunk "Magyarország kicsiben és ironikusan az EU csatlakozás és a 4-es metró fúrásának időszaka közben" címmel. A zenei felhozatal és sokféleség nekem tetszett, a szövegek néhol nagyon döcögtek vagy erőltetetten aktualizáltak – de alapvetően mosolygósak voltak (vagy legalábbis annak szánhatta Máthé Zsolt). Igen, az ókori tragédiákkal való párhuzamot is ki lehetett bogarászni, ahogy arra már utalást találhatunk ("A színdarab hol közelebbről, hol távolabbról ismeretségben szeretne lenni a görög tragédiákkal. Tehát van benne kar, karénekek, kórusok, hexameter." - Máthé Zsolt).
 

A színészekről is egy picit – mind az öten jók voltak, rajtuk nem múlott az est sikere, nevesítve: Herczeg Tamás, Kiss Diána Magdolna, Szilágyi Katalin, Takács Nóra Diána, Fridenthal Zoltán (kis vakond szerep sorrendjében). A jelmez alapvetően tetszett (Borovi Dániel) és ötletes volt (főleg a kardfogú és a galapagosi), bár néha azon járt az agyam, hogy ez milyen állat lehet, ahelyett, hogy a szövegre koncentráltam volna. És az est kérdése – hogyan került a Jézus felirat a kutya hátára – talán ez lehetne a "sorozat" következő része.
 

Egy kicsit lehetne még csiszolni Endre kis(ember) vakond nyomozásán, de egy jó kis esti szórakoztató (mai) mese. Ami maximálisan értékelendő – a darab 50 perce megfelelt annak, amit elbír –, hogy nem lett másfél órára duzzasztva.