A vágy villamosa

"Nekem nem kell a valóság! Nekem varázslat kell! Igen, igen, én varázslattal szeretném megajándékozni az embereket. Nem az igazat mondom, hanem azt, aminek igaznak kellene lennie. És ha ez bűn, hát akkor kárhozzam el érte!..." Az amerikai dél párától terhes közegében Blanche DuBois még egy hatalmas erőfeszítést tesz arra, hogy rendbe hozza az életét. Vajon sikerül-e? Talán megértő, szerető család fogadja. Vagy a sok magában hordott fájdalom terhétől végül összeroskad...

03
Bartsch Kata, Szalay Mariann és Mihályfi Balázs

 

Beszélgetés Harangi Máriával, a darab rendezőjével és Blanchet alakító Szalay Mariannal.

- A vágy villamosa eredendően nagyszínházra „van szabva". Nem szűkös a kamara-tér a rendezőnek?

Harangi Mária: Újraolvasva a művet, kifejezetten örültem annak, hogy a Pelikán Terem adottságaiban gondolkodhatom. Tény, hogy így kevésbé látványos az előadás, ám a new orleansi környezet megidézéséhez elegendőnek találtam az 1940-es évekből szóló amerikai dzsesszt, és néhány jelzést. Jóval nagyobb figyelmet kap a szereplők közti viszonyrendszer...

- Aminek a helyszín részben mozgatója.

Harangi Mária: A néző egy kétszobás lakásban találja magát, amelyben Blanche, Stanley, Stella és Mitch provokatív közelségben vannak, s ez a megkerülhetetlenség erősíti a feszültséget.

- Mind a négyüknek igaza van. Hogy csináltad?

Harangi Mária: A történet mély és bonyolult viszonyokat ábrázol - ez éppen elég ahhoz, hogy túlmozduljon a fekete-fehér kategorizáláson, miszerint a hősnek drukkolni kell, a gonoszt pedig elveszejteni akarni. Nincs győztes és nincs vesztes, a szereplők egymástól független és függő élete sokkal árnyaltabb ennél. A kérdés az, hogy a máshonnan érkezett, másként gondolkodó és érző, másfelé tartó emberek hogyan tudnak együtt létezni? Vagy: tudnak-e együtt létezni egyáltalán?

A „pasztellszínű" Blanche a maga kifinomult külsőségeivel hogyan boldogul a new orleansi „lecsóban"?

Szalay Marianna: A zenétől, szexualitástól, ételillatoktól dús közegbe csöppenve sem jön zavarba. Akkor is elegánsan vonul ki, amikor elküldik a fenébe. Más dolog, hogy kint hány, mert egész nap ivott... Mindvégig megőrizve méltóságát, saját világában él; fejében a költészet, a nyelvek. A verekedés, a kiabálás, a környezetében szokványos agresszió, és a férfiúi közelség hozza ki belőle rejtett érzelmeit és energiáit. Érdekes módon „fordítva" sikerült megfognom a karaktert. A történet folyamán fokozatosan kibukó, elfojtott énjéből fejtettem vissza a plasztikus úrinőt.


02
Szalay Mariann, Bartsch Kata


- Aki alkatában hasonlít rád.

Szalay Marianna: Rebbenékenységét vékony testalkatom segít megjeleníteni. Nagy kaland megformálnom őt, mert az a világ, amibe ringatja magát, az enyém is. Mindig érdekeltek a kultúrák, három nyelven tanulok, éltem külföldön, így képes vagyok egyfajta távolságtartással szemlélni a közeget, amelyben élek. Szerepében izgalmas kimozdulnom abból a farmeres nőiségből, amelyben a 21. században járunk - nem engednek előre bennünket az ajtóban, és ezt meg is szoktuk.

- Hogyan csattan nálunk az amerikai humor?

Szalay Marianna: Mi még nem értjük annyira az amerikai darabokat, külön küzdelem Tennessee Williamst magyar színpadra vinni - számunkra sosem fogja egy fekete ember azt jelenteni, mint nekik. A humor viszont kétségtelenül segíti a kulturális átjárást.

Harangi Mária: Komoly vérdráma zajlik, ugyanakkor nagyon pikáns, nagyon finom, alkalmanként mesterien elhelyezett poénok vannak a szövegben, amelyekre igyekszünk játékokkal rákapcsolódni. Életünk is tele van nevetséges vagy mulatságos helyzetekkel, amelyeket sokszor a legszánalmasabb események teremtenek.

M. M.

 

villamos_plakat_web

 

Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
A vágy villamosa

dráma

Író: Tennessee Williams
Fordító: Czimer József


Blanche - Szalay Marianna
Stella - Bartsch Kata
Stanley - Mihályfi Balázs
Mitch - Quintus Konrád
Eunice - Nyilas Edina
Steve - Juhász Illés
Pablo - Csizmadia Gergely
Mexikói asszony, ápolónő - Bende Ildikó
Orvos - Buch Tibor
Pénzbeszedő fiatalember - Gál Gergely

Dramaturg: Orbán Eszter
Díszlettervező: Romvári Gergely
Jelmeztervező: Kárpáti Enikő
Súgó: Weil Szilvia
Ügyelő: Horváth Iza
Rendezőasszisztens: Bischof Ildikó


Rendező: Harangi Mária


Előadás időpontok áprilisban:

04. 27. kedd 19.00
04. 28. szerda 19.00
04. 29. csütörtök 19.00
04.30. péntek 19.00

/Bemutató időpontja: 2010. március 12./


01
Mihályfi Balázs


Fotók: Wágner Csapó József
Forrás: Vörösmarty Színház, Székesfehérvár


Múltidéző - az OSZMI-val

Tennessee Williams: A vágy villamosa című darabjának színpadi adaptációi

 

  • Budapest, Madách Színház - 1962. április 7.
    rendező: Vámos László

02_1
Avar István, Tolnay Klári

 

kep7_1
Tolnay Klári, Vass Éva és Avar István

 

kep5_1
Pécsi Sándor és Tolnay Klári

 

kep2_1
Tolnay Klári és Vass Éva

 

Korabeli írások:
- Garai Tamás: Színész és szerep (Népszava 1962. május 6.)
- Pilinszky János: "A vágy villamosa" (Új Ember 1962. május 20.)
- Hermann István: T. Williams:  A vágy villamaosa - Bemutató a Madách Színházban (Élet és Irodalom 1962. április 21.)
- ST: "Nem pedagógus..." - mondja Tolnay Klári Blanche Dubois-ról (Pedagógusok 1962. június 5.)

 

szoro_1

 

  • Székesfehérvár 1984. március 01.
    rendező: Bujtor István

 

kep_1
Jelenet az előadásból

 

kep3_1
Torday Teri, Dózsa László

 

01_1

 

kep1_1
Dózsa László, Torday Teri

 


Korabeli írások:

- Sulyok László: A vágy villamosa (Színházi Esték, Nógrád 1984. november 6.)
- Tóth: A vágy villamosa (Dolgozók Lapja 1984. október 31.)
- Á. Szabó János: Vágyak sínén a villamos (Fejérmegyei Hírlap 1984. február 18.)
- Koltai Tamás: Szép amerikai álom (Új Tükör 1984. március 25.)


  • Budapest, Vígszínház - 1988. április 9.
    rendező: Szikora János


vig_5

 

07_1_1

 

 

Korabeli írások:
- Barabás Tamás: Jön: A vágy villamosa - Beszélgetés Szikora Jánossal (Esti Hírlap 1988. március 28.)
- Koltai Tamás: A villamossín sem egyenes (Élet és Irodalom 1988. április 22.)
- Jálics Kinga: Próbán a Vígszínházban (Film Színház Muzsika 1988. április 9.)
- Apáti Miklós: A messziről jött ember (Film Színház Muzsika 1988. június 18.)

 

vig_3
Almási Éva, Hegedűs D. Géza

 


A Múltidéző anyagai az Országos Színháztudományi Múzeum és Intézettel együttműködésben kerültek közlésre.
A közölt archív dokumentumokat szerzői jog védi, bármilyen jellegű újrafelhasználásuk kizárólag az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet írásos engedélyével lehetséges.

További keresés a Színházi Adattárban ITT >>>

oszmi_uj