Fehér Ferenc: Tao te

„Elhagytam egy korábbi álláspontot, de nem azért, hogy egy másikkal cseréljem föl, hanem mert az előző is csak szálláshely volt az út mentén. A maradandó a gondolkodásban az út. És a gondolkodás útjai magukba rejtik azt a rejtélyt, hogy előre- és hátrafelé egyaránt bejárhatók, sőt, igazán előre csak a visszavezető út visz." (Martin Heidegger: Útban a nyelvhez - Egy japán és egy kérdező párbeszédéből)

 

Feher_Feri_lead

 

FEHÉR FERENC: TAO TE
(Tánc és Mozgásszínház)

Táncosok: Fehér Ferenc, Dózsa Ákos
Fénytervező: Bánki Gabi
Zene: Fehér Ferenc
Zenei szerkesztő: Kovácsovics Dávid
Jelmez: Simon Judit
Koreográfia: Fehér Ferenc

Támogatók: OKM, NKA, Műhely Alapítvány, Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága, Katlan Csoportot, Új Előadóművészeti Alapítvány

Jegyár 2000 Ft, diákjegy 1500 Ft, SZFE diák 500 Ft
Jegyfoglalás e-mailben: kovacs.andrea@merlinszinhaz.hu, info@merlinszinhaz.hu
Internetes jegyvásárlás: http://merlin.jegy.hu, www.ticketportal.hu, www.jegymester.hu


halad egyik, követi másik,
virul egyik, hervad másik,
erõsül egyik, gyengül másik,
keletkezik egyik, elenyész másik.

Lao-ce
TAO TE KING
Az Út és Erény könyve
Weöres Sándor fordításában

 

Fehér Ferenc a Finita la Commedia táncos-koreográfusa volt 1999-2007-ig. Klasszikus értelemben vett táncosi képzésben nem vett részt, ám a művészetére meghatározó befolyást gyakorló irányzatoknak (electric-boogie, harcművészet), s Juhász Anikóval való közös munkának köszönhetően egyedi, stílust teremtett. 2007 óta önálló koreográfiákat készít.


Tao_Te_meghivo


Kritikák:

Horeczky Krisztina | Népszabadság| 2009.

A hazai kortárs táncszcéna egyik legizgalmasabb, nemzetközi hírű autodidakta képviselőjének karrierje három esztendeje új irányt vett. Elszakadva egykori mesterétől, alkotótársától, Juhász Anikótól (O. Caruso), saját kezébe vette sorsát. Önálló koreográfiákkal jelentkezett: a Sirzamanzéval, a - lorcai atmoszférájú, Pilinszky ihlette - Orpheusz maraton (Villanyszék trónusánnal), majd a Dűnék c. darabbal.

 

Horeczky Krisztina, Mellékdal, Sirzamanze | Fehér Ferenc Sirzamanzéjáról

Fehér és Simon: kivételesen megrendítő páros. Fölkavaró a jelenlétük, hitelük. Minden egyes pillanatuk egy-egy létesszencia. Lefegyverző, mit sűrítenek bele negyven percbe. Részint ezért - és a hibátlan dramaturgia okán - két-három nagyszerű vége is lehetne a darabnak; de az általuk választott lezárás a tökéletes.

Fehér Ferenc: talált gyerek. Mesés (sic!) fölfedezése groteszk külvárosi giccs. Vásári Pygmalion-történet, melyhez hasonlót a Chaplin-Fellini-Piaf szentháromság emelt klasszikussá. A hajdúnánási lelenckölyök hétévesen került Pestre; utcai táncosként a metropolisz egyik színfoltja. A képesített szobafestő-mázoló Hupikék Törpikeként haknizott a Vörösmarty tér Varázskör-színpadán, mikor meglátta őt Juhász Anikó táncalkotó-rendező, színházi mozgástervező. Az 1993-ban alakult Civil Negyed egyik életre hívója.

Líraian érzékeltettem: illendő szót ejteni a múltról. A Juhász-Fehér páros kimagaslót, kivált meghökkentően eredetit alkotott - mindegy, milyen néven tették. (Az egyedi látványra sokat adó társulat eredménnyel működött együtt a The Corporation képzőművészcsoporttal is.) Kétségtelen - és korántsem meglepő, főképp nem mulatságos -, hogy az általuk (föl)vállalt mozgás- és formanyelvhez, művészi minőséghez képest ismertségük-megbecsültségük „semmis". Nem kapták meg azt a fogalmi apparátust, amely némelyek számára szubrutinból kijár, nem lettek zsinórmérték, nem szuszakolták be magukat-őket a fősodorba. (Utóbbit üdvösnek tartom.) Ugyanakkor: az autodidakta Fehér a külhonban legtöbbet turnézó, díjakra érdemesített alternatív tánc- és mozgásművészünk.


Vazsó Vera | Ellenfény| 2009 | Fehér Ferenc: Úton

Kamasz korában a tévéből ellesett electric-boogie-val és hiphoptánccal foglalkozott, később pedig igazi autodidaktaként képezte magát, elsősorban saját inspirációira, testének belső impulzusaira hagyatkozva építette fel egyéni mozgásvilágát. (Ezért nyilván helyesebb is autodidakta helyett őstehetséget mondani.) Tehát mindeddig Fehér Ferenc esetében a koreográfus elválaszthatatlan volt az előadótól: a többnyire improvizációkból építkező mozgássorokat mindig egy különös személyiség erős színpadi jelenléte hitelesítette.