Urban Rabbits

"Attól függ, mit értünk színház alatt. Ha azt a rongyos függönyt, amelyen keresztül XIV. Lajos kileste a felesége szülését, akkor arra nekem már nincsen szükségem." Interjú Schilling Árpáddal

schilling
fotó: origo.hu

 

- Honnan jön a cirkusszal való megismerkedés vágya? Mi vonz felé, mit szeretnél kipróbálni?

Schilling Árpád: Mi más volna a vágyódás oka, mint a csodálat. Hát van annál valóságosabb, mint amikor valaki úgy ugrik el egy biztos pontról, hogy csak a saját képzeletében létezik a biztos megérkezés? Ezek az emberek élnek. Ebben biztos vagyok. Hogy ők tudnak-e erről, az engem nem érdekel. Több leszek általuk, tanulhatok abból, ahogy ezt a talán utolsó valóságos mesterséget gyakorolják. Szakmailag annak a lehetősége vonz, hogy életemben először megtaláljam magamban a szolgáltatót, vagyis a szolgát. Nem én hozom az ötleteket, hanem ők vezetnek rá szép lassan arra az útra, amit ők maguk keresnek. Akkor is, ha nem tudnak róla, hogy valamit keresnek, én láthatom, merre tartanak. A talált anyag már magában is forma a cirkusz esetében. Olyan ez, mintha egy hatalmas költemény sorai között haladnék, amikor velük találkozom. Ez nem valami szentimentális baromság. Képzeljék el, amint egy kisváros forgalmas felüljárója alatt egy hatalmas cirkuszsátorban egy férfi egy kötélen egyensúlyoz. Célja az, hogy megálljon egyszer rajta mozdulatlanul. És akkor most nem is térek ki az egyéb részletekre. Nagy utazás. Szeretem.

- Hogyan dolgozol manapság a színészekkel és miként alakult (át) ez a munkamódszer?

Schilling Árpád: Sohasem tudtam konkrétan, hogy mit akarok. Homályos sejtéseim voltak arról, amit szerettem volna átélni. Ha nem akartam volna, akkor is rá voltam kényszerítve a szakmai párbeszédre. Aztán egyre konkrétabbak lettek a képek a fejemben, és egyre konkrétabb beszélgetésekre vágytam. Talán nem pusztán a színészekkel való munka itt az érdekes, hanem egyfajta emberi hozzáállás. A lényeg az, hogy partnernek tekintem a velem együttműködőket. Aki azonban rühell együttműködni, az nem partnerem többé. Talán ez volna a legrövidebb összefoglalása a módszeremnek.

- Színházadban a színészek fizikai részvétele, a testek kockáztatása mindig fontos elem volt. Hogyan látod a színész helyét a cirkuszban? Van-e bármi a megkülönbözteti a cirkuszi színészt?

Schilling Árpád: A cirkuszban a valóság és az illúzió élesen elválik egymástól. Amikor egy veszélyes mutatványt hajt végre valaki, akkor a jelenléte valóságos. Ha nem volna az, esélye sem volna arra, hogy elkerülje a sérülést. Amikor azonban az ember érzelmeket igyekszik átélni, vagy gondolkodást próbál imitálni, akkor rendkívül sérülékennyé válik, gyakorlatilag lezuhan a trapézról és a szemlélők orra előtt szörnyethal. Persze csak metaforikusan. A figyelmetlen nézők ebből semmit sem érzékelnek. Kivéve, ha mindez a cirkuszban történik. Ott még, ha nem is érti, valahogy érzi a közönség a különbséget. A színészet a cirkuszban bohóckodássá válik. Amivel nincsen semmi baj, jó érzés, ha valami végre a helyére kerül.

 


Urban Rabbits - Mozgóképes ajánló

 

- A cirkuszi tér nem a mimézisre épít (vagyis nem eljátszunk egy veszélyes ugrást, hanem megcsináljuk) Miként vélekedsz a "figuráról" a cirkuszban?

Schilling Árpád: Számomra már sehol sincsenek figurák, hacsak nem tekintjük az egész életet egy hatalmas színielőadásnak. Egyszerűen túlhaladottnak érzem ezt a kérdést. Felőlem játszhatnak szerepet cirkuszban és színházban is, csak engem ez nem érdekel. Egy felnőtt ember, aki vállalja saját törékenységét, minek bújjon álruhába azok után, hogy átlépte a saját árnyékát.

- Van-e véleményed szerint különbség a cirkuszi és színházi dramaturgia között? Mi lehet az előbbi különlegessége?

Schilling Árpád: Azért nehéz erre a kérdésre egyenesen válaszolni, mert míg a cirkusz esetében biztosabbak a fogalmi keretek, addig a színház ma fogalmi válsággal küszködik. Hol vannak a színháznak mint előadóművészeti műfajnak a keretei? Ahogy én gondolom, Te egy a mai viszonyok között hagyományosnak tekintett színházra és annak dramaturgiájára utaltál a kérdésedben, így én is erre az összehasonlításra reflektálok. A cirkuszban felerősödik a gesztus szerepe, a mozdulatok és a szöveg, vagyis a jelenlét és a fogalmazás kiegészít(het)ik egymást. A színházban elsősorban racionális alapon szerkesztünk, első a szöveg. A cirkuszban azt tapasztaltam, hogy többet merek hagyatkozni a megérzéseimre, bátrabban asszociálok, ami felszabadító érzés. Olyan, mintha egészen új területek is aktivizálódnának az agyamban. Ha a hagyományosnak tekintett cirkuszra gondolok, ott az első és legfontosabb dramaturgiai rendezőelv, hogy mik a nehezebb és kevésbé nehéz figurák, mert előbb el kell érnünk a csúcsot, a nagy számot, aztán még egy ideig fenn kell tartanunk a nézők érdeklődését olyan mutatványokkal, amelyek kevésbé megerőltetőek, de azért látványosak. Ugyanakkor a dramaturgia, vagyis a történetmesélés vagy szerkesztés alapvetően olyan szakmai kérdés, amely kikerülhetetlen a színház bármilyen alfajában (én ezek közé sorolom a cirkuszt is). De a fogalmi rendszerezést most hagyjuk, mert nem ez az interjú témája.

- Csapatod neve Krétakör. Az URBANRABBITs előadás porondon készül. Miként értelmezed a kör alakú teret? Milyen kérdéseket vet fel?

Schilling Árpád: Elsősorban annak a lehetőségét veti fel ez a helyzet, hogy pontosan megértsük, miben veszünk részt. Egy közösségi esemény részesei vagyunk, amely során minden, amit látunk, elgondolkodtató, legyen szó a művészről, a szemben ülő nézőről, vagy egy átrepülő madárról.
A kör számomra a remény. A végtelenség és az értelem reménye. Ez a két dolog az, ami képes megnyugtatni, a feleségem és a lányom mosolyán túl.

- Milyen kutatási irányokat szeretnél bejárni a diákokkal?

Schilling Árpád: Szeretném, ha kialakítanánk a közös fogalmi készletünket, nem értenénk félre olyan szavakat, mint személyesség, jelenlét, önkifejezés, közösség, hasznosság, arány stb. Az ízlésünk nem feltétlenül kell, hogy megegyezzen a munka lezárultával, de azt mindenképpen üdvös lenne elérni, hogy megértsük a másik szempontjait.

- Mit szeretne átadni ezeknek a fiatal művészeknek?

Schilling Árpád: Bármit, ami hasznossá válhat a számukra, és belőlem következik. De igazából nem is az a kérdés, hogy én mit akarok átadni nekik, hanem, hogy ők mit találnak bennem.

- Legelső találkozásaink óta mindig hangsúlyoztad a színház szerepét a társadalomban. Miként látod ezt ma?

Schilling Árpád: Attól függ, mit értünk színház alatt. Ha azt a rongyos függönyt, amelyen keresztül XIV. Lajos kileste a felesége szülését, akkor arra nekem már nincsen szükségem. Ahhoz hogy hasznos legyen a színház mint közösségi tevékenység, minimum önmagát kellene felismernie a tükörben. Olyan színház kell, amelyben mindenki lehet színész és néző egyszerre. Vagy nem. A fene tudja, olyan nehezeket kérdez.

Az interjút Gwenola David, a Francia Cirkuszakadémia művészeti és pedagógiai tanácsadója készítette 2009 őszén.

 

----

Urban Rabbits
cirkusz-színházi előadás
r.: Schilling Árpád

Előadás időpontok: 2010. június 19., 20., 22., 23., 24., 26., 27.
Helyszín: Fővárosi Nagycirkusz


 

urbanrabbits-sima