Bizalmat árulunk

Mivel nyár elejéhez közelítünk, téli álmából felébred a Szegedi Szabadtéri Játékok. A válság nem viselte meg, pedig már idős. Jövőre 80 éves lesz, de még mindig szórakoztatni kíván ezreket. Ráadásul azt tervezi, hogy Carmennel és a My fair Ladyvel is összeszűri a levet. Mindezt helyettes igazgatója, egyben a REÖK igazgatója Herczeg Tamás árulta el nekünk. Arról is beszélgettünk vele, hogy mit jelent ma, Magyarországon az, hogy kulturális menedzsment, mire képes a művészet és miként provokál ő. Ugyanis egy idő után a megszerezett tapasztalatok kikívánkoznak az emberből...

           
Mozgóképes változat

 

 

- Mit jelent ma Magyarországon az, hogy kulturális menedzsment?

Herczeg Tamás: Azt hiszem, hogy a kereskedelmi és a kulturális marketing egy dologban eltér egymástól. Bár mindkettő a keresleti igényből indul ki, de a kulturális marketing során nem feltétlenül a megmért igényszint kiszolgálására törekszünk, hanem mindig afölé kell lőnünk. Ez az én misszióm és kötelességem, hogy az említett igényszintet mindig egy kicsit feljebb próbáljam emelni. Azt gondolom, hogy a kulturális gondolkodás, a kultúrpolitika nem létezik oktatáspolitika nélkül. Nagyon mélyen hiszek abban, hogy a kettő egymásra épül. Közösségi élményeket próbálok teremteni. Ebből indulhat ki érdemi párbeszéd, mivel mindannyian a tapasztalatainkról mesélünk, azokból kiindulva kezdünk el beszélgetni. A felnőtt közösségi élményeket pedig a gyerekkorunk is meghatározza, tehát az oktatáspolitika, például a kötelező olvasmányok. Viszont ma már az nem evidens, hogy ugyanazokat a kötelező irodalmi olvasmányokat ismerik meg Debrecenben, mint Szegeden, mert a magyar oktatási rendszerben és a nemzeti alaptantervben ma már kevés a közös kompetencia. Ez minél kisebb, annál kevesebb a közös élmény is.

- Miként látsz erre rá, és miért kezdett el ez foglalkoztatni?

 

Herczeg Tamás: Személyes motivációmat az határozza meg, hogy gyerek-, és ifjúkori színházi élmények mellett (dolgoztam amatőr és professzionális előadásokban színészként és rendező asszisztensként) pedagógus-nevelőtanárként diplomáztam, aztán a kulturális menedzseri képesítést szereztem, majd a Színművészetin drámapedagógia szakon végeztem. Közben kezdtem foglakozni a kommunikációval és terelődtem színházi pályára, kulturális menedzsernek. Mert foglalkoztat az is, hogy olyan társadalomban élünk, ahol egyre komolyabb problémát okoz maga a kommunikáció, hiszen időnként, az utcán valóságos barikádok két oldalán állnak és tombolnak emberek, akik próbálják egymásra erőszakolni a maguk akaratát, de ez nem sikerül. Úgy gondolom, hogy ennek az oka a közös élmények hiánya. Márpedig egy nemzetközösségnek is a szubkulturális kisközösségek az alapjai, amik közös élmények, elsősorban művészeti élmények által jönnek létre. Ezekből tudunk a saját narratívánknak megfelelő követeztetéseket levonni; bár mindenkinek az asszociációi egyéniek és szabadok, de az élmény magja közös, tehát az szervező erővel bír, vagy bírhat. Szerintem éppen ezért a művészetek képesek feloldani a napi problémáinkat. Pesze elfogult vagyok a színházművészettel, mert rám leginkább ennek az ereje hat. Úgy gondolom, hogy igazi katarzist egy-egy előadás hoz, vagy azok a művészeti ágak, ahol az alkotás és a befogadó egyidejűsége megteremti ezt a különös erőt. Úgy érzem, ez semmivel sem kiváltható vagy pótolható.

 

tamas2

 

- Mi határozza meg, azt hogy milyen programokat (választasz) válogattok a Szegedi Szabadtérire?

Herczeg Tamás: Az, hogy ott milyen típusú kulturális szolgáltatások jelennek meg, nem feltétlenül esik egybe az én személyes ízlésemmel, elkötelezettségemmel. Mindig a hely dönti el, mi adekvát. Mi - Bátyai Edina igazgatóval és Kesselyák Gergely művészeti vezetővel - a Szegedi Szabadtéri Játékok jövőre 80 éves hagyományát követjük: tehát azt, hogy ez egy karakteres népszínház, ugyanakkor az ország legnagyobb befogadóképességű, és talán legnagyobb színpadával rendelkező játszóhelye. A népszínház alatt azt értem, hogy sokféle műfajban nyújtunk kulturális szolgáltatást, és ezeknek az előadásoknak tagolt a művészi rétegeltsége. Úgy tűnhet, hogy a nagy látványosságok, ha úgy tetszik populáris hatások kerülnek előtérbe, de valójában mindig egy új művészi útkeresés zajlik. Megjelenünk operával, operettel, musicalekkel, és olykor prózai előadásokkal is.

Más a küldetés a Szegedi Szabadtéri áltál működetett REÖK, ahol pici szalontermekben, szobaszínházi méretben éppenséggel most a Maladype színház sorozata zajlik. Tehát ott egészen más típusú színházi élményt nyújtunk. Tudatosan keresünk olyan művészi megnyilvánulásokat a színházi évadban, amelyek Szegeden nem elérhetők.

- Hogy reagált a közönség a Maladype sorozatra?

Herczeg Tamás: A Szegedi Nemzeti Színház, karakteréből, a művészeti vezetők irányultságából fakadóan egy más színházi vonalat képvisel, akárcsak az alapítványi és önfinanszírozásból élő Pinceszínház. Én úgy láttam, hogy a Maladype Színház sajátos játékvilága, színházi nyelve, az a művészi kondíció, felkészültség, improvizációs készség, amivel bírnak, az a fantasztikus erőnlét, amiben Balázs Zoltán tartja a színészeit, frissességet hoz a szegedi kulturális életbe. Úgy látszik, hogy ezt a közönség is jól fogadja, hiszen már túl vagyunk néhány előadáson, és ha nem is verekednek, de sorban állnak a jegyekért.

- Miért döntöttél úgy, hogy Szegedet választod?

Herczeg Tamás: Ott születtem. Színházzal Békéscsabán kezdtem el foglalkozni, aztán a budapesti Operettszínházban, majd az Operaházban voltam kommunikációs igazgató, ez a döntésem pedig bizonyos értelemben a hazatérést jelentette nekem. Az akkor önállósuló Szegedi Szabadtéri Játékok olyan szakmai kihívásokat kínált, amelyekért ezt érdemes volt meglépni. Akkor még csak a reménykedni lehetett abban, hogy a REÖK Palotát a Szabadtéri Játékok gondozásba adják, de ez engem rendkívüli módon csábított, hiszen ott egy teljesen új, előzmény nélküli kulturális projektet lehetett megvalósítani. Mivel színházi marketinggel, színházi kommunikációval foglalkoztam, és nem is titkolt módon egy színházi intézmény vezetése felé szerettem volna ellépdelni, így örültem, amikor igazgatóhelyettesnek, és a REÖK igazgatójának hívtak.

 

tamas3

 

- Mik a tapasztalataid az elmúlt évekről? Voltak e konfliktusok, amelyekkel szembesülnöd kellett?

Herczeg Tamás: Nagyon érdekes volt a budapesti, elsősorban az Operettszínháznál megszerezett tapasztalatokat érvényesíteni az értékesítés, a műsorpolitika, a fellépők kiválogatása tekintetében. Izgalmas játék volt a látogatottságot feltornázni, jóval 90 % fölé. Egy csomó új szakmai lehetőséget nyújtott. Azt, hogy az utóbbi időben például a gazdasági válságra miként tudtunk reflektálni, vagy, hogyan éltük túl a tavalyi évet, az idei év műsorpolitikája is mutatja. Idén a zenés színház legnépszerűbb darabjait tűzzük műsorra: a Carment, a My fair Ladyt, a Hair-t. Ugyanakkor azt mondtuk, ha már biztosra megyünk a címválasztásban, akkor meg kell próbálni autonóm módon gondolkodó művészeket bevonni. Ezért valamennyi rendezőt mi kértünk fel, nem koprodukcióval kezdünk. Így először érkeznek a Dóm térre rendezni Novák Eszter és Bagó Bertalan. A My fair Ladyhez, ami zárt jelenetekből áll, ezért nem szabadtérre való, meg kellett találni azt a rendezőt, akinek határozott egyéni elgondolása van arról, hogy mitől lehet érvényes a Dóm téren ez a darab. Novák Eszter ilyen rendezőnek bizonyult, és amit ő ma gondol a My fair Ladyről, önmagában elég ok arra, hogy mi bemutassuk. Ebben a produkcióban a Színművészeti zenés színész osztálya is fog játszani, úgyhogy a kisebb szerepekben is felkészült művészeket láthat a közönség. Tehát meg kellett adni a hiteles művészi választ is arra a pragmatikus gondolkodásmódra, ami a címek kiválasztását indokolta. De a Carment például Kerényi Miklós Gábor jegyzi majd, aki 10 éve nem rendezett operát. Ő Szegeden lett operarendező, és onnan került az Operaházba, csak később ragadta el a musicalek világa. A díszlettervek alapján, és elnézve a nemzetközi szereposztást, azt gondolom, hogy a Carmen fantasztikus lesz - ő azt mondja, hogy élményoperát kíván bemutatni. Nagy reményeket fűzök a Hairhez is, hiszen Bagó Bertalan Bereményi Gézával olyan színpadi helyzeteket talált ki, amely igazolni fogja, hogy aktuális művészi mondanivalója is van a darabnak.

- Szerinted miért sikeres a munkád?

Herczeg Tamás: Az az én munkám, hogy mindig a pozitívumokról beszéljek. Azt például még nem árultam el, hogy a Hairt 24.000 embernek kell eladni mindössze két hétvégén. Ez elképesztően nagy nézőszám. Ezért minden évben alapos szociológiai kutatást végzünk a nézők között a Szegedi Tudományegyetem szakértőinek, hallgatóinak közreműködésével. Tényleg patikamérlegen számoljuk ki azt, hogy milyen magas jegyárig lehet elmenni, hogy melyik műfajból hány előadást lehet műsorra tűzni. Ha azt látjuk, hogy a szombati napokon nagyobb az idegenforgalom, viszont a szegediek ráérnének pénteken eljönni, akkor a szombati napot kicsit felárazzuk, hiszen a helyiek az olcsóbb előadásra is eljönnek. Ezzel azt akarom mondani, hogy nagyon sok háttértanulmány, több tudomány vonatkozó eredményei beleépülnek a munkánkba, amitől egyre eredményesebbek tudunk lenni. Erre szükség van, mivel óriási költségeket jelent egy-egy műsor színpadra állítása, tehát egyszerűen nincs lehetőségünk a bukásra. Ráadásul akadnak olyan nézők, akik az idei évad jegyeit már tavaly szeptemberben megvásárolták, ez azt jelenti, hogy mi főleg bizalmat árulunk. Ez művészi szempontból nem a legkönnyebb helyzet, de kötelességünk figyelembe venni a tetszési indexet. Azaz a kísérletezésre kis esélyünk van, ugyanakkor minden művészi próbálkozás rizikóval jár.

- Mennyire pörget fel az, amivel foglalkozol?

Herczeg Tamás: Rettenetesen. Ebben az a különleges, hogy nemcsak színházzal foglalkozom, hanem a REÖK-ben képzőművészeti kiállításokat is csinálunk. Egy festőművész a saját ecsetével, a saját vásznára, a saját rezsijére alkot, nem a tetszési index szerint, így nem lehet számonkérni őt, sokkal szabadabb. Mást jelent számára az elismertség is, hiszen látom, milyen lelkiállapotba kerül az, akinek a megnyitóján a 150 barátja van jelen. Ehhez képes egy színész, aki kiáll az előadás végén, frontálisan és rögtön szembesül a kritikával vagy a sikerrel, megdicsőül. Nagyon nagy izgalom beletekinteni különböző művészi műfajok lehetőségeibe, kínjaiba, nehézségeibe, és persze sikereibe.

- Miért írtál tanulmányt a Színház című lapba?

Herczeg Tamás: Egyszerűen foglalkoztatnak azok a kérdések, problémák, amelyek a munkám során felmerülnek. Az utóbbi időben részt vettem pályázatokban, kíváncsi vagyok mások véleményére, van bennem önkifejezési vágy is, és arra is gondoltam, talán érdemes megosztani azt, amit a PHD tanulmányaimmal kapcsolatban írok. Emiatt beszélek kultúrpolitikai összefüggésekről. Ez részben provokáció, de azért nem egy drámai erejű útkeresés. Egyszerűen azt gondolom, ha az ember ebben a szakmában eljut egy bizonyos életkorba, szükségszerűen kikívánkoznak belőle az addig megszerezett tapasztalatok. Erre persze jó kocsmai beszélgetések alkalmával is nyílik lehetőségem, de talán a kulturális szférában dolgozóknak dolguk és felelősségük is nyilvánosan megosztani a tudásukat.

Tóth Berta | színház.hu


Kapcsolódó linkek:

- A Szegedi Szabadtéri Játékok idei programja
- Jegyvásárlás a Szegedi Szabadtéri Játékok előadásaira
- A REÖK (Regionális Összművészeti Központ) honlapja