Kutyakeringő - Katona József Színház

Leonyid Andrejev: Kutyakeringő (r. Gothár Péter)

Pont a héten beszélgettünk arról, hogy Pesten mostanában a Katona az a hely, ahová mindig szívesen beülünk, és nem csak a korábban már többször ajnározott társulat, hanem általában a választott alapanyagok miatt is. Nem felejtettük el hozzátenni, hogy azért itt is vannak melléfogások - 2077 ugye -, és most sajnos nekem ugyanez jött le a Kutyakeringőnél is. Nem értem, miért kell ez a darab ide - ha már orosz dráma, végtelen plusz egy választási lehetőségről beszélünk.

A sztori figurái orosz anyaghoz méltóan nyomorultak, öntik magukba az alkoholt, és  - figyelem, spoiler következik - nyilván a végén nem marad el a kötelező halál. Ettől, vagy pont ezért még lehetne jó, de nekem már az elejétől nem működött ez az előadás, nem érdekelt, éppen miért szenvednek és hová jutnak el a szereplők, s a színészek amúgy szokásosan korrekt alakítása is csak egy darabig tudta feledtetni, hogy valami hiányzik innen. Itt kell megemlíteni, hogy fiatal férfi színészekben továbbra is durva a Katona: a követhetetlen arcú Keresztes Tamás vasággyal együtt is 40 kiló, ennek ellenére mindig árad belőle az energia, egyszerűen jó nézni - egyébként meg némi plusz testtömeg és centi híján ő a magyar Johnny Depp. Kocsis Gergő dettó el tud vinni egy előadást, bár itt a végén már sok volt a remegő fejű homeless figurájából. Meg kell említeni Hajduk Károlyt, aki ezen az estén éppen farkasemberszerű arcszőrzetet vett fel, s bár minimális szerepe volt, most is kijött, hogy ő is (faj)súlyos arc.

És ugye Mészáros Béla, aki ezen a képen éppen Szerednyeyre hajaz. Főszereplőként szinte végigjátssza a darabot, persze ő is vérprofi, s egy jelenség. Nézőtársaim szerint a srácban nagy erő, őrület és sötétség bújkál, Patrick Bateman figuráját is simán hozzávizionálják, nekem viszon pont az ellenkezője jön le: ő a szimpatikus haversrác a szomszédból, nem egy orosz tragédia főhőse - persze pár év, néhány ránc és biztos, hogy ő is hozzáemberesedik ezekhez a szerepekhez. Mészáros kisfiússága a fenti trió mellett még inkább kijön.

Az előadás pedig emlékezetes biztosan nem marad, ott sem kötött le, hirtelen nem is tudnám kinek ajánlani a megrögzött Katona-fanok és a bérletesek kivételével. Pozitívumként Jordán Adél egyébként totál öncélúan exponált mellei és a színészgárda mellett a játékteret, ezen belül pedig a fényekkel való jó kis zsonglőrködést tudom megemlíteni.