SZJ 9231, avagy a művtev vége - Koma

Kiderül, hogy minden III. Richárd palástja alatt lapul egy számlakönyv, amit a színész a függöny lehullása és a meghajlás között villámgyorsan kitölt, hogy aztán mobilbankján már az előadást követő szakmai beszélgetés alatt izgatottan csekkolja az utalás érkezését. Az előadás címéből is sejteni, hogy a Koma a saját világát fogja parodizálni, insider poénokkal. és az alaphangot megadó 10 perces filmje is ezt erősíti meg.

Posztapokaliptikus vízióval van dolgunk, amiben a föld energiaforrásainak kimerülését követő káoszban egy csapat csepűrágó keresi a helyét. Inkább pár perces klipek sorozata az előadás, a sztoriban kóválygó színészek különböző kretén helyzetekbe keverednek, s nagyrészt vicces jelenetek követik egymást. Nekem legjobban a „pestiek vidékieknek adják ki magukat” tíz perc  jött be, amiben  ugyan sok eredeti nincs, viszont nem túl szofisztikált humorérzékem azonnal heves bólogatásba kezd az erőltetett tájszólás hallatán.


Az alapanyagot Vinnai András jegyzi, aki elképesztő módon ontja magából a színdarabokat, szövegeket. Sajnos a tömegtermelés rányomja a bélyegét a végtermékekre, így elég konfekcióízűek a cuccok; erről az előadásról is valahogy az jön le, hogy ujjgyakorlattal van dolgunk, s nagyobb mennyiségű energia nem nagyon került bele. Azért az 1 óra 40 perces program könnyed és szórakoztató, és komolyabb átütőerő nélkül is leköti a figyelmet, bár számomra azért voltak megakadó részek -  persze a figyelmem lankadásában bejátszhatott a 35 fokos teremben uralkodó 80 százalékos páratartalom is. A csapat is jól teljesít, legjobban Vékes Csaba és Jaskó Bálint játéka jött be, és a Zrínyi-Gál Vince is tök jó a rövid jelenéseiben - az előadás felvezetéseként leadott rövidfilmben zseniális a pesti színházak felsorolása.