Stop the tempo - József Attila Színház

A Poszt utolsó színházi programjára ültünk be - ugyan a József Attila már tavaly sem jött be Pécsen,ellenben  a héten látott kiváló Cseresznyéskert három színésze miatt a cirka 38 fokos szombat délutáni hőség ellenére is lesétáltunk a panel ifjúsági házba.

Hálistennek kiderült, hogy pont az időjárásra optimalizált, kevesebb mint egy órás előadásról van szó, így a nézők már azelőtt kimenőt kaptak, hogy a széken a saját izzadtságukban el kellett volna kezdeniük fészkelődni. Pedig okuk lett volna rá. Elég laposra sikerült az előadás, és nem is derül ki, hogy az alapanyag, mit tud, milyen erős: önmagukat kereső huszonévesek (most épp Bukarestben) - a toposzt már sokszor és sokszor jobban megírták és feldolgozták, nem tudom, hogy most a József Attilában mi adta az aprópót és mi volt a cél. Feszültség nincs, és a szöveg sem túl veretes, s nem tudom, hogy a szereplőkkel hasonló korú és világban élő nézőket mennyire fogja meg a sztori.


A színészekre nem lehet panasz, a rendezői instrukciók szerint Tarr Judit, Alberti Zsófia és Mohai Tamás szépen végigtolja az egy órát, ahogy kell, de azt muszáj elmondani, hogy a maiak alapján biztos nem ülnék be a következő munkájukra.  Külön rossz pont jár a díszletnek: a rácsszerkezet feleslegesen szeparálja el a „színpadot” a nézőktől, és az sem tesz jót a látványnak, hogy fémelemek árnyéka sokszor pont a szereplők arcát takarja ki. A szereplők itt beszélnek az előadásról.

Gianina Cărbunariu: Stop the tempo (r. Sztarenki Pál)