20/20 - Yorick Stúdió & dramAcum

Innen is gratulálok a Poszt válogatójának, aki a műsorfüzetben „marosvásárhelyi verekedésnek” titulálta a 20 évvel ezelőtti, kicsit spontán, de inkább szervezett pogromot, ahol öten meghaltak és párszázan megsebesültek. A káoszban a várost is sikerült nem kissé leamortizálni, a rendet végül aztán a román hadsereg többek közt tankok segítségével állította meg  - nos, erről a „verekedésről” szól a 20/20, a Poszt versenyprogramjának egyik határontúlról importált darabja.

Elképesztően ütős alapanyag egy színielőadáshoz, főleg, hogy az alkotók a "fekete március" résztvevőivel készített interjúk alapján dolgozták fel az eseményeket, így tehát elviekben nem a történelemkönyv vonatkozó fejezeteinek a porszáraz felolvasására ülünk be. A nézőtér körbeveszi a színpadot, ahol a szereplők körben ülnek - jelmezek, díszletek nem nagyon vannak, inkább csak pár jelzésértékű tárgy. Hagyományos értelemben vett történet helyett önálló, 5-10 perces klipszerű jelenetek vannak, a legjobb epizód, amikor a kinti magyar családot meglátogatják Pestről, eközben pedig beesik a szomszéd román házaspár, és még egy hibrid pár is bejátszik.

Az előadás erőssége a kétnyelvűség, amit a pesti fül számára hihetetlenül kreatívan használnak, és aminél durvábban semmi sem szimbolizálja az egymás mellett élés szükségességét, még ha kényszerről is van szó. A kemény témát fiatal, marosvásárhelyi és bukaresti színészek viszik színre, akikről számomra valahogy nem jön le a román színjátszás legendás nagysága - a fiúk-lányok rendben vannak, de olyan fizimiskát vagy teljesítményt, ami elsőre levenne a lábamról, nem látok. Az előadás is valahogy ambivalens érzéseket kelt bennem: durva gyomrosokra számítok, aztán végül elveszik a feszültség, vannak kifejezetten lapos részek is. Emellett sajnos fent említett kétnyelvűség is visszaüt: hiába ez az ötlet viszi el az előadást, mivel a program háromnegyede románul megy le, folyamatosan az angol és magyar szöveggel ellátott kivetítőt kell bámulni, s a pörgősebb jelenetek alatt a színészeket csak a szemem sarkából látom, ha egyáltalán…  Az előadást megtekintő, a román nyelvet is bíró majdnem-ismerősöm sincs lenyűgözve, ő is felemás érzésekkel jön ki.

 


Összességében elszalasztott lehetőségnek érzem az előadást, az alapanyag kiváló (nagyon kellenek ezek a visszatekintések)  a rendezői koncepció és a színészek is rendben vannak, de nem áll össze az egész egy ütős cuccá. Ennek ellenére a több mint két órás program nem cipőnézegetős és fejlebillenős, s ha a téma és/vagy a nem konvencionális szinház iránt érdeklődsz, mindenképpen érdemes megnézned a 20/20-at. Gondolatébresztőnek tökéletes.