Minőségi komédiázás

Megannyi drámai karakter megformálása után, ezen a nyáron teljesen más szerepkörben mutatkozik be a színházi közönségnek Tóth Ildikó. A színésznő Bernard Slade: Romantikus komédia című darabjának női főszereplőjeként ezúttal a játékos arcát láttatja. A vígjátékot Bálint András rendezésében július 1-jén mutatják be a budapesti Thália Színházban. A darab kapcsán Tóth Ildikóval a minőségi komédiázás örömeiről, Csehovról és Ibsenről, a színészi szabadságról és nem utolsósorban az összekacsintós együttjátszás áldott pillanatairól beszélgettünk.

rom_kom_400

 

- Amikor elvállaltad April szerepét Bernard Slade darabjában mennyire számított az, hogy a komédiázós énedet mutathatod meg?
/Bálint András a szereposztással kapcsolatban azt súgta meg nekem, hogy Tóth Ildikó szerinte tökéletes ennek a karakternek a megformálására, mert a színésznő egy vérbeli bohóc!/


Tóth Ildikó: Nekem ebben az esetben nagyon fontos volt, hogy Bálint Andrással újra tudok találkozni, mert én annak idején... (Tóth Ildikó a színészi pályáját még főiskolásként a 80-as évek végén, a Radnóti Színházban kezdte, a szerk.) a Radnótiban játszottam. Tehát nagyon örültem annak, hogy András rendezi ezt a darabot, és az is rettenetesen izgatott, hogy a Tibivel (Szervét Tibor, a darab férfi főszereplője) még nem dolgoztam. Amikor elolvastam a darabot láttam, hogy vele leszek kart karba öltve két és fél órán keresztül a színpadon, és az mindig egy nagy kíváncsisággal teli várakozás, amikor az ember egy olyan színészkollégával találkozik, akit addig még csak „távolról" látott, és egyáltalán nem tud róla szinte semmit, illetve csupán annyit, ami a színpadon keresztül lejön. Ez az érzés néha csalóka, vagyis az ember más képet alkot róla, mint ami a személyes ismeretség kapcsán kialakul. Úgyhogy meg kell mondanom, hogy engem az elején, elsősorban a vele való találkozás izgatott a legjobban. Majd amikor belefogtunk a tényleges munkába, akkor persze jött a darab elemzése, és a figura kitalálása. Bernard Slade romantikus komédiája egy könnyedebb történet, de mint minden vígjátéknál kötelező komolyan venni ahhoz, hogy tétje legyen a színpadi valóságnak. Ebben a darabban az a szép, hogy van ez a szerelmi szál, ennek a két embernek ez a se veled, se nélküled kapcsolata, amit kiegészít a közös írói munka, tehát bőséggel lehet találni benne igaz és mély érzéseket és gondolatokat, amiket érzékenyen meg lehet fogalmazni a darab során, és ez klassz dolog szerintem.

 

- Valóban sok szálon futó, nagyon fontos, mély emberi kapcsolatot villant fel ez a komédia. A valós életben ritkán látni olyan nőt például, mint a feleség, (Létay Dóra) aki ennyire intelligensen kezelné a szerzőpáros szellemi együttléteit, az írás és titkoltan bár, de nyilvánvalóan érezhető, egymás iránti szenvedélyüket.


Tóth Ildikó: Igen, mert tulajdonképpen April és Jason (Tóth Ildikó és Szervét Tibor) között is egy nagyon szép barátság virágzik ki sok-sok huzavona után. Közben eszembe jutott Ibsen Nórájának egy sora... A címszereplő mondja, hogy vannak emberek, akiket szeretünk, és vannak emberek, akikkel szeretünk együtt lenni. Azt meg már én teszem hozzá, hogy közben meg ezek a dolgok mégsem olyan élesen elválaszthatóak, mivel az mindig izgalmas, hogy egy férfi és egy nő között hol húzódnak meg a barátságságnak, vagy/és a szerelemnek a határai. Valamint az is, hogy az évek során ezek mennyire tudnak változni bennünk és egymásban. Tulajdonképpen ez a darab ennek a boncolgatására tökéletesen alkalmas.

 

- Azért mosolyogtam az előbb, amikor Ibsent említetted, mert nem csalás, nem ámítás, percekkel ezelőtt mondtam Szervét Tibornak, hogy ebben a darabban is szinte minden olyan fontos érzés, lélektani helyzet megvan, mint a Csehov darabokban, vagy Ibsennél, „csak" itt megvan az a könnyítés, hogy...


Tóth Ildikó: ... nem úgy mennek tönkre az életek, vagyis nincs akkora keserűség és tragédia benne, mint Ibsenben és Csehovban, végül is ettől vígjáték, vagy komédia ☺

 

- ...de közben meg ne feledkezzünk meg arról, hogy ez egy első osztályú vígjáték


Tóth Ildikó: Abszolút, mert az írott anyag maga is az. Bízunk a sztoriban, hogy az működtethető. Amikor poénokra van lehetőség, azt maximálisan kihasználjuk, de azzal a szép komolysággal és laza jókedvvel, no meg komédiázós hangulatban, amivel végig tudjuk játszani ezt a történetet.

 

- Látván a próbán a kettősötöket Szervét Tiborral, nekem az jutott eszembe, hogy olyanok vagytok, mint a gyerekek a homokozóban, akik nagyon egymásra találtak, és összekacsintva, tökéletes egyetértésben tudnak együtt játszani...


Tóth Ildikó: Szerintem is. Milyen nap van ma? Igen, csütörtök, ez a negyedik hetünk, hogy próbálunk, és bár nem beszéltünk ugyan erről, meg nem is kell, közben meg most a nagy nyilvánosság előtt mindenkinek elmondom.... (!), szóval, hogy ennyi idő alatt, ha még nem is végérvényesen dőlt el, de úgy tűnik, hogy jó úton járunk. Azzal kezdtük ugye a beszélgetést, hogy nekem ez nagyon fontos volt, hogy a Tibivel milyen lesz a találkozás, és hát úgy érzem, abszolút egymásra találtunk, jól tudunk együtt dolgozni. A kellő komolysággal, a kellő pajkossággal, összekacsintással, ahogy mondtad, és ez jó, mert ez felszabadítja az embert. Már túljutottunk azon, hogy háromszor meggondoljuk, mit is mondhatunk egymásnak, és hogy csináljuk, hanem olyan szépen lazán futnak ki az emberből a gondolatok is, meg a tettek is, és ez a jó munka hangulat az, ami előre visz.

 

- Ritkán láttam olyan próbát, ahol ekkora szabadságot élvez a színész. Egy-egy jelenetet „kalákában" találtok ki, a rendező elfogadja, sőt szabad kezet ad nektek...


Tóth Ildikó: Szerintem ez a normális. Egy rendező, amikor darabot választ, akkor a kollégákkal közösen, átgondoltan és elemezve megtervezi a jelmezt, a díszletet, satöbbi, satöbbi. Mire az olvasópróbán egy színdarab szövege már „megdolgozva" odakerül a színészek elé, addigra az előadás rendezőjének már komoly munkája van benne, és mindezekkel együtt, a képi világgal, a hanggal, a zenével és a letett írott anyaggal, már egy szándékot és egy utat is kijelöl számukra. Mondjuk azt, hogy az a sárga út, amit ő szeretne a darab kapcsán bejárni. Nem mehetünk a zöldön és nem léphetünk rá a pirosra, de hogy ezen a sárga úton hogyan megyünk végig, az a rendezőnek is érdeke, hogy kíváncsi legyen arra, hogy a konkrét színészek mit gondolnak róla, vagyis, hogy együtt találják ki. Tehát a komolyan előkészített alapokra építve, közösen járják be a sárga utat. Egy irodalmi szöveg, egy darab attól válik különlegessé, hogy éppen az az adott színész a saját karakterével és megjelenésével, hogyan tudja képviselni azt a figurát, természetesen annak a szereplőnek és az egész darabnak a törvényszerűségeit, meg a helyét és az igazságait megtalálva. Ebben persze vannak viták és egyet nem értések, de jó esetben ez egy közös megegyezés felé tud menni. Bálint András egy komoly színész, aki mindezt pontosan tudja, és kiválóan alkalmazza.

 

- Nekem az is tetszik, ahogyan a szöveg változik, ezek az egyébként nagyon erős, tudatos mondatsorok élettel telítődnek...


Tóth Ildikó: Mire a példány hozzánk került, Bálint András és Radnai Annamária heteket töltöttek el azzal, hogy mondhatóvá tegyék a szöveget. Ott ahol túlbeszélt volt egy jelenet, ott a „felesleget" kiirtották belőle, vagy éppenséggel áthelyeztek mondatokat, mert úgy jobban épül egy-egy helyzet, párbeszéd.

 

- Eljátszottam a gondolattal, hogy ebből a színdarabból film készülne, mármint veletek, a mostani szereposztásban, és akkor nem csak a színházba, de a moziba járó néző is láthatná, hogy Bálint Andrást idézzem: a bohócarcodat...


Tóth Ildikó: Ez hamarosan ki fog derülni, hogy szeretni fogják-e a nézők a darabot, minket. Most nyolc előadás lesz július 1-jétől itt a Tháliában, és remélem, hogy sokat tudjuk majd játszani, és akkor a színházba járó közönség is meglátja, hogy komédiázni is szeretek, vagy, hogy ez is jól állhat.

 

- Az sem mellékes, hogy ez a darab szerelemgyerek, mert úgy látom, mindenkinek az, nem?!


Tóth Ildikó: Rettenetesen élvezzük, persze! Nincs olyan nagy súly a vállunkon, minthogyha Brecht Kaukázusi krétakörét próbálnánk, persze, de minden kész és adott ahhoz, hogy ebből egy jó előadás szülessen.

 

forrás: Thália Színház

-----

Bernard Slade: Romantikus komédia
keserédes vígjáték a megküzdött szerelemről
Előadás időpontok: 2010. július 1., 2., 3., 4., 10, 11., 15., 16. - 19.00 óra
Helyszín: Thália Színház
Jegyvásárlás >>>