Girlpower - revisited

Az avignoni karmelita kolostor udvarán 5 órás előadásra készülünk. Este tíztől hajnali háromig. Tudjuk előre, hogy kemény menet lesz. Nem csak az időtartam és a kezdési időpont miatt: Angélica Liddell előadása azokról a kapcsolatokról akar beszélni, ahol a főszerepet a fájdalom, megalázás/megalázottság, a frusztráció és az erőszak veszi át.

 

w_100709_rdl_501

 

La Casa de la Fuerza - az erő háza. Az író-rendező ígérete szerint itt nem lesz tettetés vagy áttételesség. Csak tisztán a lélek pornográfiája. Spirituális pornográfia. Ahogy tetszik.
Az előadás legelső képében egy sztk-keretes szemüveges kislány kiáll, és egy papírból felolvassa az előadás tételmondatait: Nincs az a hegy, nincs az az erdő, nincs az a sivatag, ami megóv minket attól a gonosztól, ami embertársaikban kél ellenünk. Majd beül rózsaszín pedálos fémrepülőjébe, és a Fantasy Flyers útnak indul, végigpedálozik a felszállópályán: a színpadon.
Az előadás performance elemekből és állóképes szövegközpontú jelenetekből áll össze.
Két láthatóan aktus - erőszakos aktus - utáni nő, egyik világoskék, másik rózsaszín tradicionális szabású spanyol ruhában: az egyik elmondja, hogy a szeretett férfi erőszakos cselekedete miatt hagyott fel azzal, hogy szeresen, a másik arról beszél, hogy kell az érintés, a másik közelsége. Még akkor is, ha erőszakba torkollik - különben nem érzi, hogy él. A kép brutális. Alsóneműjüket bokájukig lehúzva, kiszolgáltatottan fekszenek a színpadon. Aztán isznak egy sört. És mégegyet. Egymás felé irányítják az erőszakot, verekszenek, lassan, szinte érzékien. Túlélési technikák. Látjuk a mindennapokat.


02


Aztán bejön hozzájuk fekete ruhába öltözve a harmadik nő - a harmadik nővér. Mariachi zenekart rendel a színpadra, és a muchachok jönnek is, ők, az Orchestre Solis, a férfiasság útikönyvbe illő megtestesítői; szűk térdnadrág, harisnya, sombrero. Mosolyt fakaszt. Mint ahogy önkéntelenül mosolyra húzódik a nézők szája akkor is, amikor Angélica Liddell - mert ő, a darab rendezője a feketeruhás harmadik, egyik dalt énekli velük a másik után. Ez a mosoly azonban nem az irónia, hanem a színpadi jelenlét erejétől a nézőtéren terjedő felszabadulás érzésének mosolya. Angélica a Lorca drámákból ismert női elfojtás kirobbanó erejével táncol, énekel, a dalszövegek megidézik a tradicionális szerepeket: a szerelemféltésből gyilkolás férfiasságát, a szerelem női önfeladásként definiáltságát.


01



De nem csak a latin értékek felől közelít. A tömegkultúrában is megtaláljuk a magunknak valót: három férfiidol, három filmjelenet - Harvey Keitel, Al Pacino és Clint Eastwood, három gyilkosság. A gyilkolás erotikája. A nőké marad a megtisztulás, ill. annak kísérlete. Az egyik színésznő lassan, módszeresen tisztítja meg egész testét félbevágott citromok levével. Erotikus rituálé.
Erős felvezetés. Tíz perc szünet. Kérjük, ne dohányozzanak.
A második rész a teljes feltárulkozás ideje. Monodrámaként indul, Liddell a női magányt és kiszolgáltatottságot jelenidőbe teszi. Webkamerás ismerkedés, mi marad, ha a nő már elmúlt húsz és nem feszes a melle és a feneke. Meddig megy el egy kis figyelemért. Velencei magány. Fényképes napló a 2009-es izraeli háborúról. Breaking news! Halottak számolatlanul. És az életem is épp válságban. Miért botránkoztatja meg az embereket a szex sokkal jobban, mint a halál perverziója? Feloldásként Pau du Nut csellista énekli Vivaldi Cum dederit - ahogy ők maguk nevezik: „A francba, mindjárt elsírom magam" c. áriáját. Csodálatos kontratenor. Hangjának tisztasága és ereje átlényegít. (Pau a második zenei vendég az előadásban.)

w_100709_rdl_853


Angélica Liddell számára itt elfogynak a szavak, a fájdalom testi megvalósulása adja át az üzenetet. Zsilettvágástól véres karját, térdeit fehér kendővel itatja föl, s adja át nőtársainak. Íme, ez az én fájdalmam.

Az előadás performance jellege felerősödik, a saját vérükkel magukat szíven lövő 'háromnővér' díványokat hord be a színpadra, felrémlik sok-sok nappali, testükkel lényegítik át a teret, a bútorokon szétcsapott virágcsokrok után sziromeső marad. A díványokat újra felemelik - a korábbi súlyzós erősítés után most bútorral edzenek - és kihordják a nők. Csodás virágillat, csatatér floral. Erre ráhordanak egy mázsa szenet, lapátolnak egykor fehér, kissé szakadt ruhákban, szövegben is megidézik Csehovot. A virágillat szénporral vegyül. Ellenfényben mozognak, próbálják eltakarítani utolsó erejükkel a csillogó fekete köveket. Dolgozni kell, dolgozni. Utazzunk el. Mexikó. Mexikó. Mexikó. Egyikük elesik. A többiek ráhordják a szenet.
Az előadás harmadik része egyszerre politikai dokumentum-színház és giccsbehajló esztétizálás. A térben különböző méretű egyszerű temetői keresztek, rózsaszínre festve. Balra kiszuperált autó, tele virággal. A közép-amerikai vallásosság túldíszítettsége. Az eddigi három színésznő helyett most három láthatóan civil nő beszél az észak-mexikói Chihuahua tartomány Ciudad Juárez nevű városában élő nők életveszélyes helyzetéről. Saját történeteket mondanak. 2009-ből. Magukról, ismerősökről, rokonok ismerőseiről. Megerőszakolták, megölték, megcsonkították, megerőszakolták vaginálisan és análisan, majd megölték, megölték majd felgyújtották, megerőszakolták vaginálisan és análisan majd kidobták az utcára. Feminicidium - nőgyilkosság. Szavuk van rá. Rabok a saját otthonukban. Kint veszélyes. A nők valószínűleg Liddell Mexikóban tartott workshopjának tagjai voltak. A rendezőnő saját bevallása szerint a mexikói út és ezek a történetek, valamint a testedzésnek, mint a magány és gyengeségérzet ellenszerének felismerése indította el azon az úton, ami Az erő háza c. előadás létrejöttéhez vezetett.


w_100713_rdl_0753


Visszatérnek a színésznők, női krisztusként rituális lábmosást követően virággal lábujjaik között kerülnek az így feszületté váló keresztek elé a földre. Pau du Nut a Ne me quitte pas-t énekli, majd a Love me tender következik. Éneklés közben a nők őt is feldíszítik, mint egy síremléket. A gyengéd szerelem ideája kel életre a szupergiccsben, a gyenge - gyengéd - férfi elérhetetlen képe. „Nyugodj meg, vagy én nyugtatlak meg" - szól egy dal nem éppen megnyugtató szöveggel a hangszóróból. Az egyik mexikói nő kitör - az én fiam, a fiaim nem lesznek erős emberek. Színpadi jelenlétét erősíti, hogy gyermeket vár. (A véletlen így játszik közbe.) „Ha kell, vérfertőzéssel gyöngítem le őket" - a földanya visszahívja méhébe gyermekeit. Nem leszek engedelmes többé, kiáltja. Nem, nem lesznek többé erős férfiak.
A színre óriás-férfi lép, lépteinek súlya és testének árnyéka előtte jár. Fenyegető jelenlét. Mégis, amint a színpadra lép, a túlfejlett izmok, az egész test túlzott arányai az erő és félelem mellett iróniát is hordoznak. Cirkuszi mutatványként fordítja fel a virággal teli autóroncsot, súlyzóként megemel két teli söröshordót és arrébb rak egy hatalmas kőgolyóbist. A világ legerősebb embere versenysorozat ismert feladatai ezek. A férfi, Juan Carlos Heredia is vendég. Ő a spanyol erősember, a spanyol feketelaci. Volt futballista, többszörös kupagyőztes. Részvétele az előadásban a maga kulturális közegében bizonyára még erősebb gesztus. Dolga végeztével leheveredik a színpadon lévő díványra, Gulliver az óriások földjén.

A nők a pihenő testet kis gyurmafiúkkal rakják tele. A szunnyadó óriás tűri.

 

Orbán Eszter
fotók:Christophe Raynaud de Lage

La Casa de la Fuerza (Az erő háza)
írta, rendezte Angélica Liddell

-------

A projekt támogatói: Színház-és Filmművészeti Egyetem, Párizsi Magyar Intézet, Nemzeti Erőforrás Minisztérium, szinhaz.hu, litera.hu

 

Kapcsolódó cikkek:
- Ugráld el Marokkót! (Tóth Miklós)
- Tolerancia- ablakok (Simon Balázs)
- Úszom, futok, lélegzem (Orbán Eszter)
- DLAvignon 2010 - Beköszöntő


A DLAvignon 2010 fotóblogjai:
- Fotóblog - 3. nap
- Fotóblog - 2. nap
- Fotóblog - 1. nap


DLAvignon