Hangsúlyeltolódás - Interjú Vidnyánszky Attilával

"Mivel markánsan fogalmazom meg a véleményemet és a Teátrumi Társaság elnökeként, húsz tag véleményét összegzem, engem állítanak be közellenségként" - mondja Vidnyánszky Attila az Előadóművészeti Tanács tagja, akinek megadtuk a lehetőséget, hogy válaszoljon Rácz Attilának, a Hólyagcirkusz Társulat alapítótagjának nyílt levelére, amit hozzá intézett. Arról kérdeztük, hogy szerinte mennyire értik azt amit képvisel és miként képzeli el a függetlenek sorsát.

112850_2
Vidnyánszky Attila
fotó: port.hu 

- Mennyiben értik vagy értelmezik félre azt, amit képviselsz a függetlenek támogatása és a színházi törvény kapcsán?

Vidnyánszky Attila: Nem tudom mennyire értik azt, amit mondok, de másfél éve ugyanazt hangoztatom. Akkor jeleztem, hogy nem kéne a színházi törvényt elfogadni és azóta érzem, hogy a Fidesz győzelmétől való félelemben kialakult kapkodás miatt, torz az, ami született. Ennek az eredménye a kilencven százalékban Budapesthez kötődő alternatívok finanszírozása körül kialakult vita. Azért mondom, hogy nincs két struktúra, hanem egy nagy színházi vérkeringés van Magyarországon, mert mindannyiunkra vonatkozik a törvény. Az egyik hazugsága az, hogy a kőszínházak plusz százmilliót kaphatnak szponzoroktól. Mivel erre odafigyelnek a helyi önkormányzatok, annyival csökkentik a támogatást, amennyi pénz beérkezik. Ez konkrétan Debrecenben megtörtént. Most a szponzori pénzek például a Madách Színházat gazdagítják a leginkább. Úgy gondolom, hogy egy törvénynek határozott jövőképpel kellene bírnia. A jelenlegi nagyon ravasz ilyen szempontból, mert nincsenek benne a jövőre vonatkozó megfogalmazások, de gyakorlatilag, módszeresen elrejtették benne a hangsúlyeltolódást a kőszínházak felől a függetlenek felé. Ennek az az oka, hogy az alternatív lobbi erős volt a megszületésekor. Ahhoz, hogy elfogadják a törvényt az SZDSZ-nek támogatnia kellett a szavazataival az MSZP-t, és így az SZDSZ feltételül szabhatta azt, hogy a Hudi László féle elképzelések kerüljenek bele, többek között az, hogy minimum tíz százalékot kapjanak az alternatívok.

- Miben látod a hangsúlyeltolódást?

Vidnyánszky Attila: Ebben.

- De a függetleneknek az összes színházra szánt pénznek csak a 3,8 százaléka jut.

Vidnyánszky Attila: Ezt a függetlenek számolták ki. Nyilván figyelembe lehet venni az Operaház és nagyobb állami kultúrintézmények költségvetését, de arányait tekintve a kőszínházak támogatásának tíz százaléka sok. Nagyon nehéz reagálni arra, amit Rácz Attila a Hólyagcirkusz Társulattól írt -akiktől egyébként nem kéne semmit sem elvonni. Olyan messze vagyunk egymástól, mert irgalmatlanul feltupírozott adatokkal dobálóznak előadás- és nézőszámot, társadalmi hatást tekintve és amíg e tekintetben nincsen konszenzus, lehetetlen tárgyalni. Emellett én továbbra is azt mondom, hogy új gondolat legalább annyi születik a kőszínházakban, mint az alternatívoknál és európai tendenciák azt mutatják, hogy a kőszínházak termékenyítik meg az európai színházi gondolkodást.

- Ugyanakkor Magyarországot főleg a független társulatok és a kortárs táncosok képviselik külföldön.

Vidnyánszky Attila: Ahhoz, hogy kimozdulj külföldre speciális fesztiválelőadásokat kell csinálnod, minimáldíszlettel. Ma este látható a Fodrásznő Kapolcson, ami ennek megfelelően készült és fog utazni. Az én Úri murim soha sem fog, mert rengetegen szerepelnek benne és nehéz a díszlete. Tehát ha nagyon akarom, akkor tudok olyan előadást készíteni, ami kijut az országból. A Beregszászi Színház is 18 országban cikázik. Amit mondasz nem azt jelenti, hogy a függetlenek jobb minőséget képviselnek. Az igaz, hogy egy kőszínház van, amelyik veri minden szempontból a többit, az a Katona József Színház. Mindenki más - mondhatni- csak matat.

- Azt is hangsúlyoztad, hogy a magyar színháznak a közönség kiszolgálása mennyire fontos...

Vidnyánszky Attila: Igen, mert szerintem a társadalomra a kőszínházak tömegekhez szóló kultúrája van hatással. Azon lehet vitatkozni, hogy ez jó vagy nem jó. Szerintem az utóbbi, épp ezért, például azon kellene dolgozni, hogy minél hamarabb bekerüljenek ebbe a rendszerbe az értékes, alternatív gondolatok, izgalmas emberek. Most, az új finanszírozás eredményeként ők két perc múlva saját színházat fognak alapítani és ettől az a felépítmény, ami tartja az egész színházi rendszert elsilányul, egyre inkább sorvad. Mivel felülről nyitott a rendszer, hiszen minimum 10 százalékot garantál a hatos kategóriának, jövőre már akár tizenkét százalékra emelkedhet a támogatásuk, ha mondjuk ötvennel több színház regisztrál. Magács László azt mondta, „lehet, hogy a 109 pályázóból 36 társaság nem képvisel minőséget". Ha ő maga, az alternatív színház képviselője erről beszél, akkor felmerül a kérdés, miért fogadjuk el azt a harminchatot, miért is visznek el százmilliót?

- Szerinted hogy lehet kiszűrni azt, akinek érdemes adni?

Vidnyánszky Attila: Ezt Magácséknak kellett volna eldönteni, amikor az ő térfelükön volt a labda. Elmondom: nem vagyok a fűnyíró elv híve. Ha gyomot találok a kertemben, akkor nem levágom, hanem kihúzom, mert eldöntöm róla, hogy gyom. A függetlenek ismerik a saját világukat, ezért nekik kéne szelektálniuk. Szerintem az lenne a jó, ha a törvény maximum tíz százalékot garantálna nekik, mert akkor kialakulna egy harc. Újak regisztrálnának, ez serkentené a többieket arra, hogy dolgozzanak és lenne, aki kiesne a rendszerből.

- Beszéltél arról is, hogy a függetleneknek csatlakozniuk kéne a kőszínházhoz...

Vidnyánszky Attila: Az elmúlt húsz év gigantikus bűne az, hogy elsilányítottuk a színházak repertoárját, ezért a közönség nehezen fogad be értékesebb előadásokat. Sokkolva a kőszínházakat, azt kéne mondani, hogy a támogatás bizonyos százalékát a rajtuk keresztül kapják meg az alternatívok. Ezzel együttműködésre kényszerülne a két oldal.

- Sokan vitatkoznak ezzel az ötlettel.

Vidnyánszky Attila: Nehéz velem vitatkozni, miután tizenöt évet töltöttem vándorcirkuszban, dacolva a hideggel és a Beregszászi Színház költségvetése 15 millió forint, pedig teljesítmény szempontjából nem állunk az alternatívok listájának alján, a színészek pedig a mai napig húszezer forintos bért kapnak. A múltam és a jelenem feljogosít arra, hogy legyen véleményem és nem vagyok hajlandó hallgatni. Felmerül bennem az a kérdés is, hogy miért kellett megemelni az alternatívok költségvetését, amikor máshol húzni kell a nadrágszíjon?

- Erről Magács László azt mondta, hogy nem jelentősen emelkedett a támogatás, talán 60 millió forinttal, ami az egymilliárdhoz képest ...

Vidnyánszky Attila: Ez megint egy akrobatamutatvány a számokkal. Ahelyett, hogy a törvény tisztességes, normális kommunikációnak adna terepet, létrehozott egy olyan rendszert, amelyben mindenki hazudik bevételt, nézőszámot és amely a minőséget semmilyen módon nem garantálja. Ezt mondom másfél éve, csak a mostani kulturális kormányzat meghallgat; nem úgy, mint az előző, amelyik csak úgy tett, mintha meghallgatna. Ugyanakkor remek a helyzetem, mert kívülálló maradtam és senkinek nem vagyok el- és lekötelezve. Amit mondok, az szakmailag átgondolt és le kéne ülni beszélni róla, mivel nem csak magamat képviselem. Azon is el kéne gondolkodni, hogy miért kapták meg 2009-ben a pályázati úton kiosztott pénzek 70 százalékát a fővárosban.

- Ennek nem az az oka, hogy Budapesten több színház van?

Vidnyánszky Attila: Az alternatívokkal együtt igen, viszont nyolc millió ember él vidéken, Budapesten pedig kettő. Szerintem azokat a műhelyeket kéne támogatni a teljes összeggel, amelyek évek óta színvonalat képviselnek. A társulatok másik feléről pedig le kéne ülni tárgyalni.

- Igen, de a hatos kategóriában „több fél van", a táncosok, a befogadószínházak, kisebb csoportok és így tovább.

Vidnyánszky Attila: Az, hogy sikerült egy kategóriába hozni a Szegedi Kortárs Balettet és a Zsámbéki Színházi Játékokat jelzi, hogy mennyire elhibázott a törvény.

- Szerinted mi fog történni, mit látsz magad előtt?

Vidnyánszky Attila: Nem tudom mi fog történni. A Teátrumi Társasággal azt képviseljük, hogy vissza kéne vonni a törvényt és széleskörű szakmai egyeztetés során újra kéne gondolni. Az a baj, hogy sokan szelektálva hallják meg a véleményemet, pedig abszolút tiszták a gondolataim. Lehet velem vitatkozni, de ahhoz érveket és nem érzelmeket kell felsoroltatni az enyémekkel szemben és akkor egy izgalmas, mindannyiónk számára elfogadható végkifejlet jön.

 

Tóth Berta, Színház.hu

Kapcsolódó anyagok:
- 66 fix a hatosoknak
- Nyílt levél Vidnyánszky Attilának
- "Necces" a 6-osok ügye
- "Szabadságjog a tét"
- "Fokozódik" a függetlenek helyzete
- Ma kiderülhet a függetlenek sorsa