Megelevenített tárgyak

Augusztus utolsó hetében Pécsett összegyűlt a nemzetközi bábos szakma színe java. A versenyelőadások után másnap nyitott szakmai beszélgetések folynak a zsűri és az alkotók részvételével. A zsűri célja az építő kritika és visszajelzés. Segítség lehet ez a bábszínházaknak, hiszen visszajelzést kapnak arról, hogy mások hogyan látják őket, szerintük hol tartanak.

A bábmesterségről beszélgettünk az egyik zsűritaggal, Palocsay Katával, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem bábmesterség tanárával.


DSC_0769



- Mit gondolsz, hogyan született az első bábelőadás?


Palocsay Kata: Meglátta az ember a saját kezét, vagy annak árnyékát, esetleg egy furcsa formájú fadarabot, gyökeret. A játék egy idős az emberrel.

- Ha egy marslakónak magyaráznád el, hogy mi a bábszínház, hogyan fognál neki?

 

Palocsay Kata: Semmiképp nem mondanám, hanem mutatnám. Megelevenítenék egy ott lévő tárgyat, s ha nem áll rendelkezésemre semmilyen holt anyag, akkor természetesen a kezemmel játszanék neki. Közben nagyon figyelnék rá,  a reakcióira, s ha eljött az ideje nyitnék felé, játszunk együtt. Ha kíváncsi ő is rám, akkor biztos vagyok benne, hogy megtalálnánk hamar a közös nyelvet, jó játszótársak lennénk, megértené mi a bábszínház.


- Szerinted mi a bábszínház jövője?

Palocsay Kata: Ezt nem tudom megjósolni. A bábszínházat művészegyéniségek teremtik, nem tudhatom és nem is akarom tudni előre, hogy legközelebb mit fedeznek fel önmagukban, és mivel lepik meg a közönséget... Az alkotás lényege, hogy nem borítékolható előre.


- A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem színház és televízió tagozatán színészeket tanítasz bábmesterségre és beszédtechnikára. Nálatok ugyanis kötelező stúdium színész szakon a bábos kurzus. Mit tanulnak meg tőled a diákjaid? Mi az a három legfontosabb ismeret, amit át szeretnél adni?

 

Palocsay Kata: A legfontosabb három...egymásra figyelés, elfogulatlansággal való rácsodálkozás az egyszerű dolgokra, tényekre, igényesség-pontosság...s máris csaltam, hármat mondtál négy lett belőle! Nem, nem szeretek rangsorolni, kiragadni részletet az egészből a pillanat hatása alatt, mint egyértelmű választ. Most ebben a pillanatban ez a három dolog jutott eszembe, s hirtelen az olyan volt, mintha egy recepthez kezdeném a hozzávalók listáját. A bábozás elsajátításához pedig nincs recept, vagy legalább is eddig senki sem találta meg...

Inkább mesélek picit a munkámról.  Először is, én nem mondanám úgy, hogy mit tanulnak tőlem a hallgatóim. Ha nekik tennéd fel a kérdést biztosan eltérő válaszokat kapnál. Úgy fogalmaznék inkább, hogy az együtt töltött idő alatt igyekszem rávezetni őket egy-két dologra, de elsősorban nekik kell felfedezniük saját képességeiket. Én akkor érzem azt, hogy elértem a célomat, ha felkeltettem a színészdiákjaimban az érdeklődést és a játékkedvet  és önállóan elindulhatnak saját útjukon. Nincs túl nehéz dolgom, hiszen  bábozni jó dolog, sikerélményt nyújt, kifogyhatatlan örömforrás és tehetséges fiatalokkal találkozom, akik már túl vannak másfél év színészképzésen mire bábozni kezdenek. Az sem mellékes, hogy nyitottak minden új impresszió, tapasztalat, felfedezés iránt, bátran kísérleteznek és rendkívül kíváncsiak.

Azt tapasztaltam, hogy az  az igazi fordulópont az első  megelevenített tárgy után következik be. A bábos szinte függővé válik, hiszen ahogy az élettelen tárgy a bábostól életet, energiát, ritmust kap, a bábos is feltöltődik ezzel a semmihez sem hasonlítható folyamattól. A halott anyag életre keltése  a legtöbb, amit egy bábos elérhet, éppen ezért számomra ez a legfontosabb. A bábos kurzusom ezt célozza meg több irányból: a folyamat megtapasztalását, elsajátítását, tudatosítását és reprodukálhatóságát. Diákjaimmal közösen bejárjuk az utak egyikét, mely - amint az eddigi tapasztalat mutatja -  járható. Az én feladatom minden évben minden évfolyammal ezt újra felfedezni.

 

DSC_0768

 

- Hogyan dolgoztok együtt?

Palocsay Kata: Nem technikákba mélyedek el velük, (az lehetetlen ennyi idő alatt és fölöslegesnek is találom, hiszen a technika bármikor elsajátítható egy jó mestertől),  viszont megragadok  minden lehetőséget, amikor a diákjaim kapcsolatot létesíthetnek gyermekekkel, játszhatnak velük vagy játszhatnak nekik. Bábkészítési technikákba is beavatom őket: bábokat készítünk, kellékeket, díszletelemeket melyekből izgalmas világok alakulnak ki, amelyekben kísérletezni, játszani annyit jelent, mint a kreatív energiákat mozgósítani, a stílusérzéket fejleszteni, az illúzió hatalmát felfedezni, a stilizálás útját megismerni, bábozni.


- A gyerekek azután kezdenek el bábszínházat játszani, hogy láttak bábelőadást, vagy előtte?


Palocsay Kata: Előtte.


- Szerinted miért?


Palocsay Kata: Mert a gyerekek eleve rendelkeznek még mindazon tulajdonságokkal, ösztönökkel, amelyek később vagy elsatnyulnak, vagy nem merjük őket használni. Ha pedig bábozni szeretnénk, akkor újra fel kell fedeznünk őket, működésbe kell hoznunk. (Remélem fölösleges hozzáfűznöm, hogy itt semmiképp sem a technikai tudásra gondoltam, habár bizonyos technikákat a gyerekektől lehet a legjobban ellesni. )

-  Mesterek?

 

Palocsay Kata: Tartottam ettől a kérdéstől, mert nem szeretnék kihagyni senkit sem... Éppen ezért nem törekedek egy névszerinti felsorolásra, nehogy valakit akaratlanul, igazságtalanul kifelejtsek. Nem venném a lelkemre, hiszen mindenkinek hálás vagyok, akiktől valaha valamit tanulhattam, elleshettem, akik rávezettek, segítettek tegyem meg saját felfedezéseimet, bátorítottak, bíztak bennem vagy partnereim voltak. Ezért a családomat említeném meg, a gyermekeimet, a bábosokat és rendezőket, akikkel dolgozhattam, vagy láthattam előadásaikat, színész - és tanárkollegáimat, és nem utolsó sorban a diákjaimat. Egy nevet mindenképp kiemelnék, Kovács Ildikóét. S ez már elég is, mert majdnem olyan, mintha megköszönném az Oscart... Vicces tárgyjátékot lehetne a szobrocskával kitalálni! (nevet)

 

Csikós Ildikó | színház.hu